Rátettek egy lapáttal a Rockmaraton második napján - DO-videó

Korábban érkeztünk, mint előző nap, így bőven volt időnek szemügyre venni a közönséget is, akik között szép számban akadtak  - persze hamis - kapucinus vagy ferences szerzetesek. Ennyi papi személy Isten tudja mikor járt egyszerre a Szalki-szigeten.

A Moby Dick koncert alatt Rockfater is előkerült, aki szemmel láthatóan azt vizsgálta, hogy mit hallunk füllel és azt vajon jól halljuk-e, jól szól-e a motyó a színpadon. Hát ezzel nagyobb baj nem volt. A 85-ben alakult Nuclear Assault zenekar odapörkölt a nagyszínpad előtt álló közönségnek. A tőlük elvárt precizitással kenték oda a számaikat. A Moby Dick hozta a tőlük megszokott tempót, rendesen lecsavarták az arcokat, ami nem is csoda, hiszen 35 éve zenélnek közönségük legnagyobb megelégedésére.

A magyar trash atyjai után után következett a Destruction, akik Németországból jöttek, hogy zúzzanak egy hatalmasat. Ez sikerült is, olyan másfél órát toltak, hogy sokunknak leesett az álla, azt nem is értettük, hogy a dobosuk hogyan bírja ezt a kemény fizikai munkát, de hát bírta. Nem úgy a szomszédunkban tanyázó kollégát, aki a sok húslevestől annyira elpilledt, hogy ilyen orbitális zúzás közepette is képes volt elaludni a fűben. A nagyszínpad a Hammerword és a karaoke-sátor "Bermuda-háromszögéből" kapta az ívet, neki mégis sikerült édesdeden aludni. Vannak még csodák vagy voltak sörök? Apropó karaoke! Megismételhetetlen és felejthetetlen pillanat volt, amikor a Destruction brutális döngölős riffjeire oldalról halkan ráúszott a Tínédzser Lamur című örökbecsű opusz. Persze ezt csak a jó helyen állók, ülők hallhatták. Ez valakinek annyira tetszett, hogy ijedtében kiugrott a korsó a kezéből és a fél liter mutra a hátunkon landolva kezdett oszcillálni.

A Death Angel Amerikából jött, mestersége címere a metál. Ezt remekül be is mutatták, igaz nem néztük végig őket, mert az Arénában izzított a Prosectura, amit nem akartunk kihagyni. Nem tévedtünk, a banda hozta a formáját: ők már soha nem nőnek fel, de ez így van rendjén, hová lenne a világ egy komoly Procesturával a  hátán.

A Prosectura előtt az Arénában a Blind Myself hangolta rá a rock katonáit az utána következő New York-i Agnostic Frontra, akik megmutatták, hogy is kell egy koncertet végigjátszani. Színpadi jelenlétük végig energikus volt, a közönséggel végig kommunikálva pörgették- forgatták őket. Együtt skandálták a számokat, gyorsan elröppent a koncertjük de az utolsó számig fenntartották a pörgést.

Az őspunkok beszorultak a Phoenix arénába, ahol a QSS együttesre annyian voltak kíváncsiak, hogy a sátor körül hatalmas tömeg hallgatta a kiszűrődő klasszikusokat. Többen ide is tanyáztak hisz utánuk folytatódtak az új hullám stílus képviselői. Élvezhették a Sleepless-t, Böiler-t és az est utolsó fellépője a Fegyelmező Részleg volt. Örömmel nyugtáztuk, hogy ezek a szelíd punkok egészségesen táplálkoznak, amennyiben egyikük az orrunk előtt kezdett el majszolni egy egész fej nyers káposztát.

Durván durva - ez olyan, mint a fákinfákk - napot zártunk, pedig az Exploited és a Korpiklaani és a Fostartály még csak ma jön.