A második nap is ütősre sikerült a Rockmaratonon, a fellépő zenekarokra nagyon sokan voltak kíváncsiak. Az kínálatban a metál és a punk szinte minden hajtásával megismerkedhettünk, találkoztunk szerzetesekkel, Rockfater is megmutatta magát és az is kiderült, hogy ilyen döngölős zenére is el lehet aludni.
Korábban érkeztünk, mint előző nap, így bőven volt időnek szemügyre venni a közönséget is, akik között szép számban akadtak - persze hamis - kapucinus vagy ferences szerzetesek. Ennyi papi személy Isten tudja mikor járt egyszerre a Szalki-szigeten.
A Moby Dick koncert alatt Rockfater is előkerült, aki szemmel láthatóan azt vizsgálta, hogy mit hallunk füllel és azt vajon jól halljuk-e, jól szól-e a motyó a színpadon. Hát ezzel nagyobb baj nem volt. A 85-ben alakult Nuclear Assault zenekar odapörkölt a nagyszínpad előtt álló közönségnek. A tőlük elvárt precizitással kenték oda a számaikat. A Moby Dick hozta a tőlük megszokott tempót, rendesen lecsavarták az arcokat, ami nem is csoda, hiszen 35 éve zenélnek közönségük legnagyobb megelégedésére.
A magyar trash atyjai után után következett a Destruction, akik Németországból jöttek, hogy zúzzanak egy hatalmasat. Ez sikerült is, olyan másfél órát toltak, hogy sokunknak leesett az álla, azt nem is értettük, hogy a dobosuk hogyan bírja ezt a kemény fizikai munkát, de hát bírta. Nem úgy a szomszédunkban tanyázó kollégát, aki a sok húslevestől annyira elpilledt, hogy ilyen orbitális zúzás közepette is képes volt elaludni a fűben. A nagyszínpad a Hammerword és a karaoke-sátor "Bermuda-háromszögéből" kapta az ívet, neki mégis sikerült édesdeden aludni. Vannak még csodák vagy voltak sörök? Apropó karaoke! Megismételhetetlen és felejthetetlen pillanat volt, amikor a Destruction brutális döngölős riffjeire oldalról halkan ráúszott a Tínédzser Lamur című örökbecsű opusz. Persze ezt csak a jó helyen állók, ülők hallhatták. Ez valakinek annyira tetszett, hogy ijedtében kiugrott a korsó a kezéből és a fél liter mutra a hátunkon landolva kezdett oszcillálni.
A Death Angel Amerikából jött, mestersége címere a metál. Ezt remekül be is mutatták, igaz nem néztük végig őket, mert az Arénában izzított a Prosectura, amit nem akartunk kihagyni. Nem tévedtünk, a banda hozta a formáját: ők már soha nem nőnek fel, de ez így van rendjén, hová lenne a világ egy komoly Procesturával a hátán.
A Prosectura előtt az Arénában a Blind Myself hangolta rá a rock katonáit az utána következő New York-i Agnostic Frontra, akik megmutatták, hogy is kell egy koncertet végigjátszani. Színpadi jelenlétük végig energikus volt, a közönséggel végig kommunikálva pörgették- forgatták őket. Együtt skandálták a számokat, gyorsan elröppent a koncertjük de az utolsó számig fenntartották a pörgést.
Az őspunkok beszorultak a Phoenix arénába, ahol a QSS együttesre annyian voltak kíváncsiak, hogy a sátor körül hatalmas tömeg hallgatta a kiszűrődő klasszikusokat. Többen ide is tanyáztak hisz utánuk folytatódtak az új hullám stílus képviselői. Élvezhették a Sleepless-t, Böiler-t és az est utolsó fellépője a Fegyelmező Részleg volt. Örömmel nyugtáztuk, hogy ezek a szelíd punkok egészségesen táplálkoznak, amennyiben egyikük az orrunk előtt kezdett el majszolni egy egész fej nyers káposztát.
Durván durva - ez olyan, mint a fákinfákk - napot zártunk, pedig az Exploited és a Korpiklaani és a Fostartály még csak ma jön.
