Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének 59., és a Magyar Köztársaság kikiáltásának 26. évfordulója alkalmából megemlékezésre hívta a városlakókat az önkormányzat. A hagyományoknak megfelelően a temetői kopjafánál gyűltek össze a megemlékezők.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének 59., és a Magyar Köztársaság kikiáltásának 26. évfordulója alkalmából megemlékezésre hívta a városlakókat az önkormányzat. A hagyományoknak megfelelően a temetői kopjafánál gyűltek össze a megemlékezők, ahol a Széchenyi István Gimnázium diákjai elevenítették fel a forradalom történéseit. Műsoruk megrendítő, szívhez szóló volt, versek, énekek, korabeli naplórészlet, mind-mind a szabadságharc hangulatát idézték fel.
Az ünnepi beszédet Baltási Nándor római-katolikus esperes mondta, aki többek között arra is felhívta a figyelmet, hogy ne csak a megtorlókra emlékezzünk, hiszen azzal árnyékemléket állítunk, hanem a hősökre. Mondjuk ki mindig a nevüket, őket éltessük, őket ünnepeljük. Bár nehéz ünnepnek nevezni, amikor annyi áldozatot követelt, így ünnepeljük azt a szabadságot, amiért küzdöttek (ahogy 1848 hősei is). Azt a szabadságot, azt a hősies küzdelmet, amelynek híre a világ számos pontjára eljutott. A beszéde után az önkormányzat, pártok, szervezetek, iskolák, intézmények, magánszemélyek helyezték el koszorúikat, a megemlékezés virágait a kopjafánál.
