A kikötői öböl északi részén jártunk Somfai Rudolffal, a Dunaújvárosi Sporthorgász Egyesület elnökével. A füzessel szemközti területen szemlézte a gépet, ami az alacsony vízállás ellenére is sikeresen végezte a munkát.
-Az Alsó-foki patakba torkollik a Lebuki patak. Amikor augusztus közepén volt az az irdatlan esőzés, a patak teljesen megtelve, hatalmas víztömeget, sarat hozva, áttört a füzesen. Kitört tehát az éveken át tartó medréből, ami becsatlakozott az öbölbe. Ez a nagytömegű víz felhozta a sarat a hajózó útba, majd hatvan-hetven méter hosszan elterítette az iszapot. Hajóközlekedésre alkalmatlanná vált a terep.
A mostani munkát végző vállalkozóval eredetileg azt beszélték meg, hogy a hordalékot kitermelve visszarakják oda, ahonnan a víz hozta. Ám a talaj lazasága miatt nem tudott dolgozni, így a „B” tervet valósítják meg az önkormányzat támogatásával.
-Készítenek egy hosszabb prizmát, s ebbe telepítik be az iszapot, hordalékot, így nagyobb a munka. Az önkormányzat nélkül, a közgyűlés döntése nélkül ezt soha nem tudtuk volna megvalósítani. Nagy bajban lettünk volna, ha ez nem történik meg, mert a hajók a közelgő tél beálltával nem tudtak volna kijönni. Egyébként is ki kellett volna kotorni, mert a hajók csigái mély merülésűek, s a magasabb vízállásnál is fennáll a veszélye, hogy valamelyik letörik.
A svájci, kimondottan kemény terepekre tervezett munkagép a Béta-Ku Kft. birtokában végzi a munkát, Topp Árpáddal:
-Zagykazettákat készítek, s ebbe merem vissza az iszapot, hogy ne folyjék vissza a mederbe, amit ugye a hajók használnak. Ennek a gépnek valóban nem kell munkaasztal, beállok, s kezdődhet a munka, minden egyes lábát oda teszi, ahová kell. Amennyire lehet, kitermeljük ezt a hordalékanyagot, egyfajta mentőakciót valósítunk meg. A határokon mozgunk a géppel, de azon vagyunk, hogy minél előbb elkészüljön.
