Közel húsz éve hordja az áruját a dunaújvárosi piacra Horváth Péter őstermelő. A bölcskei származású árus valóban a termőföldön él, hiszen kedvenc időtöltése az, hogyha teheti, és éppen nincs dologidő, akkor a gyümölcsöseiben a fáit szemléli, szinte szó szerint véve a szólásmondást, a szemével nevelve a termést.
Persze, a dologidő az csak elhatározás kérdése, munka mindig akad, tennivaló mindig van a termőföldön, a gyümölcsösben.
Péter bátyám húsz esztendeje váltott és állt át az akkor még kistájiként működő gazdálkodásra. Addig szakmájában tevékenykedett a vasműben. A gyárban, a Mechanika üzemben és a Háromhajósban dolgozott esztergályosként. A szakmát Szekszárdon és Bölcsként tanulta ki, s aztán Dunaújvárosban helyezkedett el. A rendszerváltás idején azonban ő is váltott – és mint mondja, nem bánta meg.
Az állattartással felhagytak ugyan (anno disznókat is neveltek), de a gyümölcsös megmaradt, sőt! Ma már nyolc hektár földön gazdálkodnak. A fő profil a barack és a szilva lett, de szinte minden őshonos magyarnak számító gyümölcsöt termelnek.
- Csak virágzásban permetezek, mert akkor nem lesz férges a fa, máskor nem. Akkor is csak olyan vegyszert használok, amely öt nap után lebomlik - osztja meg a titkot Péter bátyám.
A földjeiken az almától a dión keresztül a körtéig, szilváig, barackig minden megtalálható.
- A termőföldek jó minőségűek, megterem minden. Összesen négy különböző méretű földön gazdálkodunk. Sok gyümölcsfánk van. Őszibarackból háromszáz, szilvából kétszázhetven, sárgabarackból ötven darab fa van. Körtéből kétfélét ültettünk. Bosc kobakjából és vilmoskörtéből egyaránt tizenöt-tizenöt darab van. A birsalmából huszonegy fát gondozunk. De van cseresznyefánk, meggyfánk is, a diófából negyven darabot tartunk számon. Szőlőnk is akad – mondja, s közben mosolyog – Pannóniából nyolcszáz négyszögölt, míg három hektár borszőlőt művelünk. Ám ezt a nagybanira hordjuk, mert ekkora mennyiséget itt nem lehet eladni. Emellett még csemegekukoricát is tartunk. Régebben állatokat is tartottunk, de a gondozásukkal, etetésükkel elmenne az idő. Csupán magunknak nevelünk csirkéket. Nekik pedig a hulló alma, és a zöldhulladék bőséges táplálékot szolgáltat.
Péter és felesége közel harminc éve él együtt. Frigyükből két fiúgyermek született: Norbert és Gábor. Ők, amikor tehetik, besegítenek a gazdálkodásba. Nélkülük talán nem is haladna a munka. Norbert biztonsági őrként dolgozik, míg Gábor egy német cégnél hegesztő, Németországban. Két hét munka után egy hetet tölt itthon, s akkor rengeteget dolgozik a földeken. Sőt, ha az édesapa, Péter megbetegszik, akkor a fiúkra marad a piacozás is.
A mezőgazdasági munka sohasem volt könnyű. Sok helyütt csak kézzel lehet megművelni a földet, hiába a modern gépek hada. Péteréknek egyébként sincsenek drága gépeik, ha szükséges a szomszédjukkal szövetkeznek és segítenek egymásnak. Neki ugyanis hatvan hold földjük van, amin gabona és takarmánynövényeket termesztenek.
A mezőgazdasági termelésben nincs szombat és vasárnap, és sokszor ünnepnap sincs. Ez nem a pihenésről szól. A föld mindig vár, mindig lehet mit termelni, mindig beérik valami. Ha lemegy az egyik gyümölcs, vagy zöldség szezonja, máris jön a következő. Csak télen jut idő a pihenésre, és esténként.
- A mi jutalmunk este egy jó fürdés – mondja Péter bátyja –, majd utána az alvás. Nincs ezzel gond, szeretem ezt csinálni. Ki mit választ, olyan az élete – vallja.
Persze ehhez hajlam is kell, no meg kitartás, a föld szeretete, hiszen az ember és a munkássága egyaránt ki van téve a természet erőinek.
- Most szedjük a céklát és a retket. A héten oszlopoztunk a babnak, hogy tudjon nőni, futni. A jonatán alma szezonja a végéhez közeleg, de már érik az idared. Lassan lehet majd szántani, kapálni és aztán ültetni, vetni. Nincs idő a lustálkodásra.
Az ember egész nap robotol, este fáradtan esik be az ágyba. Hobbira, kikapcsolódásra kevés idő jut. Pedig régen azért akadt egy kis szórakozás.
- Fiatalabb koromban futballoztam Bölcskén, a helyi csapatban. A hobbim a horgászat volt. Mostanában a gyerek megy pecázni, néha-néha kimegyek vele. Ám ma már inkább a gyümölcsfák között nézelődök, figyelem a fákat, nézem a termést, feltérképezem az éppen következő munkafolyamatokat. Most végezzük éppen a zöldmetszést.
Aztán azt is elmeséli, hogy az őszi- és sárgabarackkal szeret leginkább foglalkozni, annak ellenére, vagy inkább éppen azért, mert az kényes. A nagyanyja által ültetett régi barackfákból is van még kettő. Azok olyan fajta barackok, amiket egészben szoktak elrakni, és nem puhul meg. Hiába, nagyon rossz a korai kelés, embert próbáló feladat a mezőgazdasági munka, fárasztó a ládapakolás, kimeríti az embert a nyári forróság, de a föld szeretete az örök. Ezt az édesanyjától és a nagyanyjától tanulta.
