Szinte egyidős a várossal, és bár nem ugyanabban az épületben és névvel, de szellemiségében ugyanúgy él és működik a Hild József Szakközép- és Szakiskola és Kollégium, mint ahogy kezdte hatvan évvel ezelőtt. Az idén jubileumi évfordulóját ünneplő iskola igazgatójával, Kolics Gáborral beszélgettünk.
-Az egész tanévünk az évforduló jegyében telik, az összes rendezvényünk a szalagavatótól kezdve a különböző programokig erről fog szólni. Tíz éve, az ötvenedik évforduló alkalmából egy jóval nagyobb ünnepséget szerveztünk, idén szerényebben, de méltóképpen ünnepelünk. Inkább az elmúlt tíz év keresztmetszetét szeretnénk megmutatni, azt a rengeteg sport, tanulmányi és szakmai eredményt, amit a diákjaink értek el.
December 2-án 15 órakor az elmúlt tíz év értékeit, érdemeit bemutató kiállítást nyitnak meg az iskola harmadik emeleti aulájában és annak folyosóján, amelyre minden érdeklődőt, egykori tanítványt szeretettel várnak.
A hatvan év alatt sok változást, megújulást élt meg az iskola. Ahogy az igazgató mesélte, induláskor még a főiskolai kollégiumok mögötti kilenc tantermes épületben működött az iskola 340-es Építőipari Szakmunkásképző Intézet néven.
-Abban az időben rengeteg tanuló volt és a klasszikus szakmákat oktatták: volt kőműves, festő, asztalos, ács, és vasbetonszerelő is. Mi még mindig ezen szakiskolai formák hívei vagyunk. 1994 óta vagyok az intézmény igazgatója. Folyamatosan pályáztunk a képzések bővítésére és egyúttal az iskola bővítésére, amit a szülők is támogatnak. Az iskola 1996-ban költözött a mai helyére, a Bercsényi úti épületbe. Ez egy nagyon fontos év volt az iskola életében, ekkor vettük fel Hild József nevét is, és ettől az évtől indult először szakközépiskolai képzés is az építészeti szakmacsoportban.
Innen pedig egyenes út vezetett a szakközépiskolára épülő technikusi képzés felé, és megjelent az érettségit adó képzésük is.
-Van még egy nemes feladatunk, amit régóta csinálunk már. Ez a speciális szakképzés, ahol gyógypedagógusok segítségével olyan fiatalok jutnak lehetőséghez, akik egy picit nehezebben tanulnak, de tapasztalataink szerint nagyon értékes tagjai lesznek a társadalomnak.
Kolics Gábor arról is beszélt, hogy sokszor találkoznak nehéz sorsú fiatalokkal, akiknél nem elég pusztán tanárnak lenni, hanem komoly pedagógiai elkötelezettség kell. Mint ahogy fontos az is, hogy a tanulóknak legyen sikerélményük.
-Nagyon kevés szakiskolás tanuló van a városban, mindenféle szakmacsoportban, mert általában a diákok az érettségit adó képzést választják. Nem mindenki kerül testközelbe a sikerélménnyel, de mi fontosnak tartjuk a kétkezi munkát, annak szépségét, a munka becsületét megtanítani a fiataloknak, hogy találják meg a helyüket az életben. A legnagyobb problémája az oktatásnak ma az, hogy a sikerélmény elkerüli a gyerekeket, esetleg olyan döntéseket hoznak a diákok, amelyek nem az ő saját affinitásuknak megfelelő. Ez nagyon sokszor gátja annak, hogy sikeres legyen valaki, kihathat az egész életükre. A kétkeziséget szerető és tudó gyerek egy jó szakmával ma nem elveszett ember. Nagyon jók az elhelyezkedési mutatók. Akik építésztechnikusként végeznek nálunk, fiúk és lányok is, közülük nagyon sokan itt, a városban és környékén el tudnak helyezkedni. A településfejlesztéstől kezdve a különböző, szakmához kapcsolódó termelő területeken középvezetők lesznek ezek a fiatalok.
Az iskola nagy hangsúlyt fektet a sportra, a legtöbb diákjuk a sportban talál sikerélményre, főként a röplabdában.
-Lassan húsz éve van a palettánkon a röplabda. Amióta megvannak hozzá a feltételeink, nagyon komoly eredményeket érünk el, tavaly például a középiskolai világbajnokságon tizedik helyezést ért el a csapat. Idén mi képviseljük Magyarországot Szerbiában a világbajnokságon. A leány focicsapatunk is már kétszeres országos bajnok. A fiainknak pedig több mint húsz diákolimpiai bajnoki címe van, ami szintén egyedülálló országos szinten is.
Ám nem csak a sportban, hanem a szakmai megmérettetéseken is rendszeresen szerepelnek a tanulók, jó eredményekkel büszkélkedhetnek a különféle szakmacsoportokban.
