A szakoktatásban a duális képzésé a jövő

Mindezt úgy, hogy a munkaerőpiac átalakulását vizsgálva, a hozzá szorosan köthető szakképzési rendszer megváltozására figyelemmel.

Láthatóan sok interjú készült vállalatvezetőkkel, az érintettekkel. Mire fókuszálnak ezek a vizsgálódások térségünket tekintve?

A folyamatot nézve ne szaladjuk ennyire előre, hiszen a gazdasági világválság 2008-ban kezdődött, és a számomra érdekes folyamatok már a rendszerváltást követően megindultak Dunaújvárosban. Két fókuszpontot vizsgáltam: Dunaújváros szakképzési rendszerét és munkaerőpiacát, amely területek irányítóival és vezetőivel összesen 32 interjút készítettem, strukturált formában. A két szakterület önmagában is vizsgálható lett volna, de már a szakirodalmak tanulmányozásakor is felfigyeltem arra a jelenségre, hogy „ezer szállal” kötődnek egymáshoz. A szakképzési rendszert vizsgálva a dunaújvárosi középiskolák működésébe és azok – számomra merevnek tűnő – szakmakínálatába nyerhettem betekintést, főként az iskolaigazgatókkal készített interjúk kapcsán. Munkaerőpiaci oldalról pedig elsősorban arra kerestem a választ a vállalatvezetőktől, hogy vajon a középfokú oktatási intézmények olyan szakmákat kínálnak-e a továbbtanulás előtt állóknak, amelyekkel a végzést követően – lehetőleg rövid időn belül és a lakóhelyükhöz közel –, sikeresen el is tudnak majd helyezkedni, illetve arra, hogy az időközben megjelent multinacionális vállalatok szakember-igényeire reagált-e, és ha igen, milyen rugalmasan adott választ a szakképzési rendszer. Ezzel kapcsolatban megfigyeltem azt, hogy az oktatáspolitika, mint a törvényi szabályozás színtere, valamint az iskolafenntartó és a település önkormányzatának tevékenysége már előre behatárolhatja az iskolák mozgásterét, ezért is hosszú folyamat az, amíg egy új szakma megjelenik az adott iskola képzési kínálatában.

Dunaújváros gazdasági szerkezetváltásáról (átalakulásáról) beszélhetünk az elmúlt évek tükrében?

A 90-es évek elején sok magyarországi nagyvállalat tönkrement vagy privatizálták azokat. A 90-es évek végéig létrejött új vállalkozások és a privatizáció felgyorsulása sem hozott új, pozitív fordulatot Dunaújváros és kistérsége foglalkoztatottsági adataiban.  A 2000-es évek közepétől viszont a „teremtett” város már globális kihívásokkal szembesült, hiszen egyre több multinacionális vállalat telepedett le a régióban, amelyek Dunaújvárosban és a kistérségében is új munkalehetőségeket kínáltak, igaz már egy másfajta – az addigra már megszokottól eltérő – szociális védelemmel.

A megváltozó piaci viszonyok és a szakképzési rendszer mostani átalakulása összhangban képes szolgálni a gazdaság fellendülését?

A piacgazdaságban működő gazdasági társaságok új feltételeket támasztottak a hozzájuk jelentkező vagy a már náluk dolgozó szakemberekkel szemben. A legtöbb esetben már minimum feltételként jelölték meg, hogy a szakdudáshoz párosuljon az érettségi bizonyítvány megléte, valamit egyre inkább elvárták az informatikai- és az idegen nyelvtudást is. Ezzel párhuzamosan megindult a „kétkezi szakmák” presztízsének csökkenése. Az említett jelenség Dunaújvárosban is megfigyelhető volt, hiszen a 90-es évektől kezdődően egyre többen választották a szakközépiskolai- vagy a gimnáziumi képzéseket, amely hatására a szakiskolai szakmák háttérbe szorultak. Ez a folyamat a szakiskolai és a speciális szakiskolai tanulók létszám adataiban mutatkozik leginkább. Ezekben az iskolatípusokban az 1994/95-ös tanévben 2023 diák tanult, míg a 2007/2008-as tanévben már csak 1265 tanuló választotta ezt a – szakmát adó – képzési formát. – hozzáteszem ez a tendencia a napjainkban is megfigyelhető. Többek között erre a jelenségre szolgált megoldásként a 2012-ben hatályba lépett új szakképzési törvény, amely a szakmát – azon belül is a hiányszakmákat – tanulni kívánókat helyezi előtérbe, - és itt elsősorban az új ösztönzési rendszerre gondolok. A duális szakképzés bevezetésével pedig egyre inkább arra ösztönzi az új törvényi szabályozás az oktatási intézményeket, hogy az ipar szereplőivel közösen keressenek megoldást az évek óta jelentkező szakemberhiányra, amely közös munka várhatóan a gazdaság megerősödését vetíti előre.