Ma éjfélkor kilépünk Szent András havából. A népi kalendáriumban Krisztus első követőjéről, apostolainak egyikéről elnevezett hónap a paraszti gazdálkodási évet lezáró időszak volt.
Karácsony havában már csak a jószág mindennapos gondozása hárult a gazdaemberekre. Meg persze az éves elszámolás megtétele.
A vigalmak idejének, a Katalin napjával záruló kisfarsangnak is ilyenkor már vége. Aki ez után mulatságot szervezett, annak a méltóságán esett csorba. Úgy mondta egykor a falvak népe: a hegedűt András zárja.

Más hagyomány is fűződött ehhez a jeles naphoz: a portákon a téli élelem „bespájzolása”, a disznóvágás szokásosan ekkor kezdődött. E tradíció szellemében rendezték meg nagy sikerrel a múlt hét szombatján a Városháza téren a pentelei disznótoros- és kolbászfesztivált. András népi ragadványneve e szokás miatt lett a népnyelvben „disznóölő”, ahogy a december 21-ei Szent Tamás is e titulust kapta, ugyanis a vágásidő hajdan az ő névnapjával zárult.
Szerelmi varázslás is kötődött egykor e névünnephez: a hiedelem szerint az ekkor böjtöt tartó lányok, ha szerencséjük volt, és éjszaka álmot láttak, abból megtudhatták, ki lesz a kérőjük…

