Háború, hadüzenet nélkül

Az előző napokban Pentele élete konszolidálódni látszott: a légvédelmi tüzérezred katonái a felkelők mellé állnak, a munkástanács gyakorolja a közhatalmat, megszervezik a nemzetőrséget, megalakul a nemzeti bizottság. Döntés születik a város katonai védelméről. A boltok ismét kinyitnak.

Az új vezetés igyekszik megteremteni a békés hétköznapok feltételeit. Parlamentereket küldenek a Dunaföldváron állomásozó szovjet hadtest parancsnokához. Megállapodnak vele, hogy egyik oldalról sem kezdeményeznek tűzharcot, s az idegen páncélosok még békés szándékkal sem jönnek a városba. Közösen döntenek arról, hogy másnap, 4-én újabb tárgyalást tartanak, amelyen a szovjet fél és a Dunapentelei Forradalmi Katonai Tanács kidolgozza a város békéje érdekében teendő intézkedéseket. Erre már nem kerülhetett sor…

Hajnalban megindul tíz szovjet hadosztály 150 ezer katonája és seregnyi tankja. A forradalmárok a fővárosban és sok településen felveszik a harcot. Pentelén is megkezdődik a szabadságküzdelem. Mozgósítják a hadra foghatókat, a tüzérségi tapasztalattal bírókat.  Szolgálatra jelentkezik háromezer civil fegyveres. Valamennyi orvost és nővért a kórházba rendelik. A pentelei Rákóczi rádió szünet nélkül kétségbeesett üzeneteket, felhívásokat sugároz…

Az egyenlőtlen küzdelem végső kimenetele nyilvánvaló volt – az újvárosiak azonban a rettenetes túlerővel szemben is önfeláldozóan harcoltak. Napokig sikerrel védték a várost. Rájuk, a küzdőkre emlékezünk a nemzeti gyásznapon.