Közös ima a halottakért

-A Mindenszentek ünnepének jelentését az egyház fogalmából kiindulva lehet megérteni. Az egyház az Isten népe, ami három részre oszlik. Egyrészt a zarándok egyház: a földön élő, küzdő embereké, másrészt a szenvedők egyháza, amelybe tartoznak, akik a tisztítótűzben szenvednek, harmadrészt a megdicsőültek egyháza: a szentek közössége, akik közé azok is tartoznak, akik a szentség hírében haltak meg, de az Egyház ezt külön nem mondta ki róluk, és azok, akik a tisztítótűzből már kiszabadultak, azaz mindenki, aki a mennyországba jutott.

Az egyháznak megszámlálhatatlanul sok szentje van, de ebből csak nagyon kevésről mondta ki, és akikről kimondta, azoknak sem mindegyike kaphatott napot a naptárban. A bencés rendtől indult a kezdeményezés, hogy legyen ünnepe azoknak a szenteknek is, akiknek nincs külön napjuk, vagy akiket az egyház nem kanonizált. Ezért kijelöltek egy napot mindenszentek ünnepének, amikor minden szentet egyszerre ünneplünk, azokat, akik az életszentségben haltak meg, de az Egyház nem mondta ki róluk, a kanonizált szenteket, és azokat is, akik a tisztítótűzben megtisztulva már megérkeztek a mennyországba. Tehát közöttük vannak elhunyt rokonaink és barátaink is. Hozzájuk is fordulhatunk közbenjárásért imáinkban.

A Mindenszentek után, másnap halottak napja van. Tudatosan alakították így őket?

Van és nincs is közöttük összefüggés, mert míg a mindenszentek ünnepe a megdicsőültek egyházának az ünnepe, addig a halottak napja a földön küzdő egyház megemlékezése a tisztítótűzben szenvedő lelkekről, akik meghaltak, de ezen a szenvedésen át kell esniük ahhoz, hogy méltóvá váljanak a szentek közösségébe való belépéshez. A halottak napjának ünneplése szintén a bencésekhez köthető. A clunyi apát, Szent Odiló kezdeményezte, hogy mindenszentek ünnepe után emlékezzünk meg a szenvedő egyház tagjairól is, hogy mielőbb megszűnjön számukra a szenvedés. Ehhez mi emberek is hozzájárulhatunk, ha imádkozunk értük. Azokért is, akikért senki nem imádkozik, akiről nem is tudunk, hogy meghalt, vagy nincsenek szerettei, de szüksége volna közbenjárásra.

Amikor elhunyt szeretteinkre gondolunk, elszomorodunk, mert hiányoznak. Miből tudunk erőt meríteni?

Ilyenkor halottak napján mindenki elérzékenyül, emlékezik és lát maga előtt példákat, amiket érdemes megfontolni. Főleg a szentek példáit, akik meghaltak és nagy űrt hagytak maguk után. Az ő életszentségük példáját próbáljuk meg beépíteni a saját életünkbe. A szenvedőkért pedig imádkozzunk, és kérjük Isten kegyelmét szeretteink szenvedésének enyhítéséért. Ez a mi lehetőségünk és kötelességünk is egyben.