1961. november 25-én a Sztálinváros név örökre eltűnt. A Magyar Közlönyben azon a napon jelent meg az Elnöki Tanács rendelete az új névről: Dunaújváros. Szerencse, hogy ez győzött a vitában.
Aligha lett volna boldog sok itt élő, ha személyi igazolványába effajta, mozgalmár-szándékot sugalló elnevezés kerül: Acélváros. A vitában ugyanis ez, meg több más is előkerült, így a Kohászváros név is. Tán az sem lett volna túl rokonszenves sokaknak, ha azok a javaslattévők győznek, akik a nagyon fiatal településnek a veretes Vasvárad nevet szánták. Az újrakeresztelésben végül az ősi Pentele és a folyó együttélését kifejező Dunaújváros lett a befutó.
A Katalin-nap hozta tehát az új nevet. A IV. században élt vértanú, Alexandriai Szent Katalin emléknapja időjósló alkalom: a népi regula szerint karácsonyig lotyogós, enyhe idő lesz, ha „Kata kopog”. Nos, ma a kopogós fagy elkerül bennünket.
Isten éltesse az egykor a legnépszerűbbek közé tartozó név ma viselőit!

