Igazán bővelkednek névnapjaikban a Tamások: számos alkalom adódna egy évben az ünneplésükre, ugyanis összesen tíz Tamás-nap van. E sokból a naptárban csak háromnak jut hely.
A népszerű név viselői közül a legtöbben december 21-én vagy 29-én ülik meg névnapjukat. Az előbbi Tamás apostol ünnepe, és magyar földön egykor a „disznóölő” ragadványnevet aggatták rá, mert sokfelé ilyentájt rendezték a tort. A 29-ei névnap viszont a „szerelmes” jelzőt hordozza. Ennek eredét egy ősi hiedelem magyarázza: az a leány, aki e napon böjtöl, majd éjszaka tükröt tesz a párnája alá, megálmodja jövendőbelijét. Így hát a szerelmesek pártfogója lett ez a Tamás – akiben egyébként egy XII. századi szentet tisztelhetünk: Canterbury érsekét, Becket Tamást.
Mielőtt magas papi méltóságra jutott, az angol uralkodó, II. Henrik lordkancellárja, bizalmas barátja volt, és igencsak a világi örömökben kereste a boldogságot. Főpapként viszont aszkéta életet élt. Amikor a római pápa és az egyházi jogokat megnyirbáló Henrik király között viszály tört ki, az érsek a pápa mellé állt. Ekkor a király egyetértésével négy nemes Canterbury székesegyházában meggyilkolta. Az egyház Becket Tamást a vártanúk közé emelte és szentté avatta.
Tamás érsek a korabeli Magyarország társadalmának ismerője, a népünkkel rokonszenvező ember volt. Tiszteletére Esztergomban prépostságot alapítottak és hegyet neveztek el. A középkorban tizenhat magyar falu viselte a Szent Tamás nevet.
Bármely napon tartják is a tízből névünnepüket, Isten éltesse a Tamásokat!
