Ritka, hogy a Pixar stúdió nagyon mellétrafálna, talán a Verdák második része lóg ki a sorból, egyébként pengeélen táncolnak a nagyon jó és a zseniális között. A Dínó tesó a nagyon jó kategória, és az legyen a legnagyobb baj, hogy nem zseniális.
Mi lett volna, ha a dinoszauruszok kihalását okozó üstökös mégsem csapódik a földbe és az őslények vígan élnek tovább, évmilliók múlva pedig ők az uralkodó faj a bolygón. Arlo, a kis apatoszaurusz a legkisebb bogártól is megijed, gyenge és nem is egy észlény, testvérei a tojásból is hamarabb kibújtak. Bátyja erős, nővére fürge és eszes. Egy váratlan tragédia és egy baleset után azonban messzire sodródik a családjától és minden bátorságát össze kell szednie, hogy visszataláljon hozzájuk. Vele tart Pötty, az emberkölyök, akivel a hosszú úton örök barátságot kötnek.
A történet nem új, tipikus hazatalálós sztori, melynek lényege, hogy különböző nehézségeken és kalandokon át sikerüljön elérni a célt, közben pedig összekovácsolódik a korábban gyűlölt alkalmi társával és szembe néz a nehézségekkel. Mind meg van itt is, a bátortalan, kicsit idétlen Arlo találkozik gyilkos hüllőkkel, félelmetes viharokkal és ragadozókkal. De az emberkölyökkel (aki ebben a világban valamiért kicsit úgy viselkedik, mint egy farkaskutya) minden veszélyt túlélnek, és segítenek egymásnak, végül barátság is kialakul közöttük. Összebarátkoznak egy T-Rex családdal, segítenek nekik elkergetni egy Velociraptor falkát, együtt terelnek egy bivalycsordát, vagy éppen keresnek maguknak menedéket az eső elől. A film egy kicsit epizodikusabb szerkezetű, kalandok sora követik egymást, leküzdik az első akadályt, jön a következő és közben egyre közelebb jutnak a céljukhoz és egymáshoz is.
A látvány egészen lenyűgöző, még soha ilyen szép animációt nem láthattunk korábban, a képek, a környezet és a táj már szinte filmszerű, a szereplők aranyosak, és szimpatikusak. A stúdiótól megszokhattuk már, hogy nem elégednek meg a cukisággal, vagy az olcsó viccekkel, hanem a mondanivalóra és annak tálalására is ugyanolyan hangsúlyt fektetnek, sőt, komoly érzelmi hullámvasútra ültetik fel a gyerekeket. Itt sem "finomkodtak", van néhány kifejezetten megható és szívbemarkoló pillanat, de természetesen a film hangulata összességében felemelő. A kötelező tanulság pedig nincs a szánkba rágva, finoman, megfelelő érzékenységgel szimbolizálják az összetartozás, vagy a bátorság és a szeretet fontosságát.
Aki moziban tekinti meg a filmet, kap egy bónusz rövidfilmet a Pixar szokásához híven, ezúttal a Sanjay Szuper Csapata című aranyos kis történetet láthatjuk a mozifilm előtt, ami a hit és a család összetartozását járja körül pár percben, kifejezetten aranyosan és ötletesen.
Az idei másik Pixar film, az Agymanók zsenialitását ugyan nem éri el, de egy gyengébb animációs mezőnyben az Oscaron simán befutó lenne, de így is kíváló szórakozás gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Értékelésünk: 10/8
Dínó tesó (The Good Dinosaur) [6]
színes, magyarul beszélő, amerikai animációs film
Bemutató: 2015. december 03.
Hossz: 101 perc
Szereplők: Raymond Ochoa (Arlo hangja), Jeffrey Wright (Apa hangja), Francis McDormand (Anya hangja), Sam Elliott (Butch hangja)
Rendező: Peter Sohn
Zene: Jeff Danna, Mychael Danna
