Szamárháton, Betlehembe

Menniük kell, mert így szól a parancs. Augusztus császár dekrétuma szerint menni köteles mindenki, aki nem a szülővárosában él. Haza kell térniük Józseféknek is oda, ahonnét származnak: ősi városukba, Betlehembe.

Azokban a napokban útra kelnek hát sokan. De miért ez a szigorú uralkodói rendelet?

Hét évszázada terjedt a nép körében egy különös prófécia: „Mert egy gyermek születik nékünk: fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz, és hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének”. A jövendölés szerint a gyermek épp abban az időben, Betlehemben születik majd meg. A császár, hogy kifürkéssze, ki lesz a számára veszélyt jelentő nagyobb hatalom, a titokzatos „békesség fejedelme”, népszámlálást rendel el, amelyen mindenkinek a saját városában kell megjelennie.

A názáreti vándorok már úton vannak. Elől ballag József, vezeti szamarát, amelynek hátán a várandós Mária ül. Nehéz tereppel kell megküzdeniük. Vagy száz mérföldre van a végcél, sok napig kell Galilea dombjai közt menniük, aztán Szamária, majd Júdea hegyeire fölkapaszkodniuk, mire elérnek a Jeruzsálemhez közeli Betlehem-Efratába. Éjszakánként ott húzzák meg magukat, ahol éppen tudják, sokan elutasítják majd őket, ahogy a legendabéli gazdag kovácsmester is, s csak annak lánya szánja meg a két utazót…

Mennek, mert így írja elő a császári parancs. Mária már Názáretben hírül vette Gábriel jelenéséből, hogy bár szeplőtelen, mégis, hamarosan fiat szül. Azt viszont nem tudja, hogy Mikeás próféta jövendölését kell beteljesíteni: „...te, Betlehem-Efrata, bár a legkisebb vagy Júdea nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett.” Éjszaka érkeznek majd a városba. Az utcák már kihaltak, az összeírásra jött emberek a szállásaikra húzódtak. Menedéket keresnek, de nekik már sehol se jut egy csöppnyi hely sem. Egy istállóbarlangra lelnek, ott húzzák meg magukat.

Eljön az éjfél. Mária érzi, készülnie kell, eljött a fájdalommal érkező öröm ideje. Vajúdik, aztán egyszer csak a birkák bégetését az újszülött hangja töri meg. A kisded életbe sírja magát. Mária magához öleli gyermekét, aki nyolc nap múlva majd a Názáreti Jézus nevet kapja. József bepólyálja, s a jászolba fekteti a csöppséget. Ekkor a környékbeli hegyek őrtüzei mellől pásztorok kelnek fel, s indulnak, mert jelet kaptak. Angyal hozta nekik a hírt a Megváltó születéséről, és mennek, hogy tiszteletüket tegyék Mária és gyermeke előtt. Messze onnét három férfiú is útra készül: Gáspár, Menyhért és Boldizsár. A napkeleti bölcsek ők, akiket a betlehemi csillag vezet el Júdeába, a Gyermek köszöntésére.

Ezekben a napokban a hívő ember a várakozás idejét éli. Hamarosan itt lesz az az éjszaka, amikor egy hosszú, gyötrelmekkel teli vándorút véget ért. És amikor megkezdődött egy küzdelmes életút, ami ezer évek szellemiségét határozta meg.