Várakozás
Már csak egyet kell aludni!- nyugtattak szüleink, de hiába, minket már szinte felemésztett a türelmetlenség, pedig csak huszonharmadika volt, s tudnivaló, hogy Jézuska sosem jön előbb, mint a neki rendelt idő. Másnap délelőtt aztán rájöttünk, az előző napi tehetetlen érzés még fokozható.
Türelmetlenül számoltuk az órákat, a perceket, legyen már napnyugta, teljesüljön be a vágyunk, legyen vége a tétlen várakozásnak. Amikor apánk kora esti sétára invitálva felöltöztetett, tudtuk, hamarosan eljön, amire annyira készültünk. Azt is megsaccoltuk, mennyi idő kell édesanyánknak, hogy földíszítse a karácsonyfát, de erről nem beszéltünk, csak cinkos pillantásokat váltottunk. A csodát ugyanis nem szabad megkérdőjelezni. Aki ezt teszi, a gyermeki álmaitól fosztja meg magát. Most is várok, de már nem türelmetlenül. Tudom, hogy a karácsonyérzést közénk hozónak néhány óra kell, mert még meg sem született, édesanyjával úton van Betlehem felé, pár mérföld még előttük van. Csak estére érkeznek. De akkor aztán már tényleg eljön a „rendelt idő”. Ám mire a hír, s a vele együtt járó örömajándék eljut a közel s távol élők házaihoz, ismét csak eltelik valamennyi az estéből.
Sok dolga van a hírhozónak. Be kell térnie mindenhova. Elsőként is oda, ahonnét gyermekhang szűrődik ki. Aztán oda, ahol már megemberesedett fiatalok állnak szüleik elé. És persze a magányosokhoz. A betegekhez. Meg a betegek mellett most is őrt álló nővérekhez, orvosokhoz. A tűzoltólaktanyában a riasztókürt szavára figyelőkhöz. Az ünnepidőben is szolgálatban lévő más zubbonyosokhoz. A vaskohóknál a megszakíthatatlan műszakot teljesítőkhöz. Mindenhova. Azokhoz is, akik nem hiszik a csodát.Túl vagyunk a téli napfordulón, a pillanaton, ami az éjszakák rövidülését s a nappalok hosszabbodását jelenti. A keresztény ember számára a világosság kiteljesedését ősidők óta a karácsony ígéri. Még néhány óra, és eljön ennek az ideje. Kívánhatunk majd egymásnak áldott karácsonyt. Annak is, aki nem hisz az ünnep misztikumában, mert ez mindenkinek jár.
Minden jóakaratú embernek.
A rovat további hírei: Kultúra
DSTV: a forint a papírmúzeumban
2025. aug. 08.
A forint születésnapjáról esett már szó korábban is a DSTV összeállításában, ezúttal egy különleges kollekció került a fókuszba: Pelbárt Jenővel, a Magyar Papírmúzeum igazgatójával az intézményi gyűjtemény kapcsán foglalkoztak a pénznem alakulásával. Hangkép.
Készen áll a bemutatókra a Vasas csapata
2025. aug. 07.
Amint arról korábban már olvashattak hasábjainkon, a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes komoly nemzetközi meghívásnak tesz eleget. Belgiumba utaznak, ahol a Westerlo-i Nemzetközi Folklórfesztiválon lépnek közönség elé.
DSTV: mesés karakterek
2025. aug. 07.
Az emberi fantázia határtalanságáról készített terjedelmes összeállítást a DSTV. A csodák birodalmában avatott szakember, Törökné Antal Mária gyermekkönyvtáros volt a kalauz – Marcsi néni arról is szót ejtett, milyen karakterek és milyen szereppel jelennek meg a mesékben. Hangkép.
Szélfestmények Dunaújvárosból – Velencéig
2025. aug. 06.
Különösebb csinnadratta nélkül, de annál fontosabb műtárgyakra hívja föl az intézmény mellett sétálók figyelmét a Kortárs Művészeti Intézet "kirakatkiállítása": Koronczi Endre két képét láthatják – az alkotások mintegy előhírnökei a Velencei Biennálé seregszemléjén szereplő műegyüttesnek.
Mesevarázs a Bartók színjátszótáborában
2025. aug. 05.
Feszített tempó és nagy-nagy lelkesedés, kreatív energiák és sok-sok ötlet – ugyan csak egy turnusban rendezték, de annál nagyobb sikert aratott a résztvevők körében a Bartók Kamaraszínház nyári színjátszótábora. És a végén, naná, a vastapsot érdemlő bemutató sem maradt el!
DSTV: papírszínház a gyerekkönyvtárban
2025. aug. 04.
Színes kínálattal, többek között papírszínházi bemutatóval csalogatott a József Attila Könyvár, derül ki a DSTV összegzéséből. A gyerekkönyvtárban hangos kacajok és kíváncsi szemek követték a diavetítéssel egybekötött produkciót. Hangkép.
Hirosima élő öröksége – ősbemutató az élet diadalának néma, makacs, büszke tanúiról
2025. aug. 02.
Különleges koncert, különleges szerzemény: a városunkból elszármazott kortárs zeneszerző, Nagy Ákos Hibaku Jumoku – The Trees of Hiroshima (Hirosima fái) című darabját a tokiói Liszt Intézetben mutatják be augusztus derekán, az atomtámadás 80. évfordulójának emléke előtt tisztelgő hangversenyen.