A döntőt visszanézve is izgult, ám már a közeljövőre gondol, s a dunaújvárosi vízilabda csapat sikeréért dolgozik a DFVE-Maarsk Graphics Európa-bajnok kiválósága, Garda Krisztina. A 21 éves bekk még nem álmodozik a riói olimpiáról, addig magának és a szövetségi kapitánynak is bizonyítani akar.
Óriási sikert ért el a Magyar Női Vízilabda Válogatott azzal, hogy a Belgrádban megrendezett Európa-bajnokságon aranyérmet nyert, ezzel együtt kiharcolta a Riói Olimpián való részvételt. Ez nekünk, Dunaújvárosiaknak is nagy öröm, hiszen két újvárosi kiválóság, Kasó Orsolya és Garda Krisztina részesei voltak az első helyet kiharcoló csapatnak. Az ünneplést követően kértük arra Krisztinát, hogy értékelje a belgrádi teljesítményt.
-Bíró Attila szövetségi kapitány szeptemberben, az első edzésen megfogalmazta, hogy csapatunk képes arra, hogy megnyerje az Európa-bajnokságot. Akkor ezt nem mindenki hitte el, de az új szakmai stábbal közösen azért kezdtünk nagyon keményen dolgozni, hogy ezt a sikert elérjük. A felkészülés során már mi, játékosok is éreztük, hogy a kapitánynak igaza lehet, hiszen remek csapat kovácsolódott belőlünk. Mire kiértünk a kontinensviadalra, nagyon összeérett a válogatott, így kifejezetten azért küzdöttünk, hogy az első hely megszerzése mellett a riói kvótát is a miénk legyen.
Az EB során volt-e olyan fordulópont, amely megerősített ebben a hitben benneteket?
- Véleményem szerint az Oroszország elleni találkozó volt a sorsfordító. Tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz az összecsapás, amely simának indult, majd a végén, igazából most sem tudom, hogy miért, de nagyon szoros lett. A lényeg, hogy egy góllal meg tudtuk nyerni a meccset. Ez megerősítette a hitünket, és látszott, hogy összességében jó eredményt fogunk elérni.
A döntőben azzal a holland csapattal kellett megküzdenetek, akiktől a nyitómeccsen kikaptatok. Hogyan sikerült ezt feldolgozva vízbe ugrani?
Az első találkozót követően leültünk és megbeszéltük, hogy csak úgy tudunk sikeresek lenni, ha mindenki teljes mértékben teljesíteni tudja saját feladatát, amitől a csapat egy egésszé, ezzel együtt erőssé válhat. Ez a görögök elleni mérkőzésen már teljesült, és ettől kezdve elindultunk felfelé. A döntőt megelőzően az öltözőben Keszthelyi Rita azt mondta nekünk, hogy ne úgy fogjuk fel ezt a találkozót, mint egy Eb-döntőt, hisz akkor nagy teher nyomta volna a vállunkat, hanem úgy, mint egy Hollandia elleni válogatott összecsapást, amelyet mindenképpen meg akarunk nyerni. Ezek összessége hozta meg a sikert.
Sikerült megélned a győzelem pillanatát?
Igen, de még mindig nehéz kimondanom, hogy Európa-bajnok vagyok. Jól esik, hogy sokan gratulálnak. Hazaérkezésünk után történt velem egy érdekes helyzet. Leültem ugyanis, hogy visszanézzem a döntő második félidejét, és azt vettem észre, hogy azon izgulok, hogy vajon biztosan megnyerjük-e a meccset. Most értettem meg igazán, hogy mennyire igaz az, amikor a játékosok azt mondják, hogy kívülről nézve mekkora izgalmakat élnek át.
Az aranyérem mellé megszereztétek a riói olimpián történő indulás jogát is. Megfordult-e az a fejedben, hogy te is ott lehetsz?
- Igazából nem. Ez a szakasz lezárult, így most a legfontosabb, hogy a klubcsapatomban tudjak olyan teljesítményt nyújtani, amely miatt a folytatásban is számíthat rám a szövetségi kapitány. Én ezért mindent meg fogok tenni, hisz a jövőben is bátran szeretnék a tükörképemmel szembenézni. Természetesen minden vágyam, hogy képviseljem hazánkat az olimpián, de ez most nem az álmodozás, hanem a kemény munka ideje. A 2016-os év a válogatott szempontjából nagyszerűen kezdődött, de azt szeretném, ha mindez a Dunaújvárossal folytatódna.
