Csodák ideje

2016. január 12. (kedd) 9:00 - Várkonyi Balázs

Egy különös történet motoszkál a fejemben. Mennyből az angyal…- zendített rá váratlanul a pöttöm kislány. Az arcokon zavart mosoly, de a leányka torkaszakadtából énekelt, cérnahangja átszállt a fekete ruhás emberek fölött, körbejárta a kőkereszteket. A karácsonyi ének egy temetés meghökkentő része lett.

A hároméves Dorinkát szülei nem tudták hová elpasszolni, különben is – mondták –, ilyen kicsi korban fel se fogja, nem rázza meg a szokatlan élmény, vitték hát magukkal a rokon bácsi végső búcsújára. A szertartás az ősi rend szerint zajlott. A kántor épp befejezett egy éneket, s akkor a pillanatnyi szünetet kihasználva a gyermek kieresztette a hangját. Két strófát ismert, s nem hagyván, hogy anyja beléfojtsa a szót, végigénekelte, egészen addig, hogy „ő leszen néktek üdvözítőtök, valóban”. Az idős pap szeretettel megsimogatta a fejét, s csak eztán fogott mondandójába. Ekkor már senki nem nézett megrovóan… A kisgyermek jót akart. Azzal járult hozzá a szertartáshoz, amit tudott. Épp hogy elköszönt karácsony ünnepe, szüleitől ezt az éneket már megtanulta, hát segített méltóvá tenni a ceremóniát. A temetőhistória rendhagyó pillanata lett ez.

Hogy a születés és a végső búcsú órái olykor közel esnek, sok család átélte már. Az örömhozó advent után ez különösképp megrendítő. Akit ez a trauma ér, legjobb, ha olvasmányélményeibe kapaszkodik. A nemzetközi hírű, legendás szívsebész, Papp Lajos könyve őriz sok különös történetet. Az egyik 1986-ba visz vissza bennünket.

Tél volt. Közeledett az ünnep. A mentők azon az estén a Szabolcs utcai kórház felé száguldottak. Kétgyermekes édesanyát vittek. Kritikus állapotban volt. A megérkezéskor derült ki: a professzor régi szívbetege ő, a műtét halaszthatatlan. Szombat volt, a hétvégi ügyeletes csapatot riasztották, azonnal megindult az előkészület. A megfelelő vér nélkül viszont az operáció nem indulhatott. És eljött az a pillanat, amikor már semmit sem tehettek. Akkor csörrent meg a telefon, közölték, hogy megvan a műtéthez kellő vér. Későn… A professzor tehetetlenségében ordítani kezdett: „Ennek az asszonynak két kicsiny gyermeke volt, egyedül nevelte őket, hát miért nem adtad meg neki, Istenem, az esélyt?!”

A történetnek azonban itt nincs vége.

„Visszanéztem a műtőajtó kis kerek ablakán, mintegy elbúcsúzandó az asszonytól… És ekkor a szívműködést jelző monitoron mintha valamit megláttam volna. Pillanatnyi őrület volt? Sem előtte, sem utána semmit sem láttam; csupán egyetlen pillanatra rémlett fel, mintha a monitoron moccant volna valami. Jóllehet, a lélegeztető gép is már vagy öt-hat perce nem működött… Fölkiáltottam: vissza a műtőbe!”

Amit a műtőnapló őriz: hatórányi eszeveszett hajsza, versenyfutás az idővel. S amit csak az orvos agya rögzíthetett: küzdelem a kétségekkel. Ám hat óra múlva – győzelem. Egy nagy sebész tudása kellett ehhez. Végső soron a professzor hite győzött akkor. Csoda? Az.

A kis Dorinka története, amivel kezdtem, rég volt. Az után eltelt tíz év, a lányka kamasszá serdült. És egy nap – derült égből villámcsapás… kórház. Trombózis. Egy fiatal doktornőhöz került. Ő mentette meg az életét. Karácsony utója volt. És akkor is csoda termett.

A rovat további hírei: Mesél a múlt

Mesél a múlt – a cél a közös várostörténeti kalandozás!

Mesél a múlt – a cél a közös várostörténeti kalandozás!

2020. január 15. (szerda)

Hallottak, hallottatok már arról, hogy a Vasgyár legendás vezére, Borovszky Ambrus hintón járta be a gyárat, és alkalmanként  a városba is kihajtatott? Itt a bizonyíték! És itt az idő, hogy közös várostörténeti kalandra csalogassunk minden lokálpatriótát! 

Dr. Senki újra támad: Az ifjú vándor nem pihen (1.)

Dr. Senki újra támad: Az ifjú vándor nem pihen (1.)

2020. január 09. (csütörtök)

"Mintha tegnap lett volna... mármint nem 2019, ahogy január elsején szokták mondani, hanem 1999, amikor a VIVÁ-n Jennifer Lopez- Waiting for tonight c. dala szólt a tévében Kareszék nappalijában a Váci (sugár)úton szilveszterkor, mi meg egyszer csak - óriási petárdazaj közepette - átzúgtunk a 2000-es évbe, és azt hittük, minden más lesz." Nagy visszatérés dr. Senki blogján!

Dunaújváros kedvence 2019: az MMK a befutó!

Dunaújváros kedvence 2019: az MMK a befutó!

2020. január 03. (péntek)

A Munkásművelődési Központ intézménye (és csapata) lett a befutó a DunaújvárosMesélPontHu blog immár hagyományos évzáró online szavazásán – és lett így a Dunaújváros Kedvence 2019 cím büszke birtokosa. Meggyőző fölény a hajtás után!

A margón túl

A margón túl

2019. november 29. (péntek)

„Vénséges ház, a kertben hozzáillő vén fák. Az árnyas szegletben pad, kihozzák a papa gondolkodószékét is. Családi tanácsot ülnek.”

Oroszlán, jöttek érted!

Oroszlán, jöttek érted!

2019. november 24. (vasárnap)

Ment a már ismert úton. Igyekezett nem eltévedni, csak párszor járt apjával a városban, így a kitaposott „ösvényt” választotta most is. Legendabéli ismerősöket keresett. Persze sosem voltak ismerősei, hiszen rég elmentek már, amikor ő még nem is ismerte a várost, olyannyira, hogy még meg sem születhetett, a fölmenői is csak kisgyerekek voltak akkor.

Levélre várva

Levélre várva

2019. november 17. (vasárnap)

A férfi kezébe vette a könyvet. Belelapozott. Ahol kinyílt, olvasta. A véletlen ezt a mondatot lökte szeme elé: „Hegedűmet az oroszok ellopták, nem volt kedvem tovább folytatni a hegedülést, helyette zongorázni tanultam.”

Pentele és a Spárta-példa

Pentele és a Spárta-példa

2019. november 10. (vasárnap)

Az öreg tanár a karosszékében ült, közel a kisszoba ablakához. Ott kora délután még a fogyó novemberi fény elegendő az olvasáshoz. És onnét a könyvespolc is könnyen elérhető, legalábbis a szélső szektor, ahol a historikus művek lapulnak. Fölvette a keze ügyébe eső könyvet, amit már ebéd előtt kinézett magának, s odakészítette, célirányosan, a november 7-ei privát megemlékezéshez.