Kincs van a birtokunkban a Duna-parton

Elsőként Keserue Zsolt moderálásával, kérdéseivel folyt kerekasztal beszélgetés a szimpózium művészeivel és szakemberekkel. Öröm volt látni és hallani a beszélgetésben az alapítástól teremtő szerepet játszókat, mint Birkás István festőművészt, vagy Friedrich Ferenc szobrászművészt, akik egyértelműen pontosítottak néhány kérdőjeles elbeszélést. Egyértelműsítve az akkori hatalommal szembeni eltökéltséget éppúgy, mint az elért eredményekben rejlő megállapodásokat. Várnai Gyula Munkácsi-díjas alkotóművészünk, a Dunaferr Art Dunaújváros Alapítvány jelenlegi kuratóriumi elnöke világosan jelezte, hogy még számára is voltak nem ismert történetek, s mindenképpen hasznos, építő, jó kerekasztal jött össze:

- Egy Dunaújváros, amely történelmi léptékben nem tekinthető nagy múltúnak a többiekhez képest, mégis és máris rendelkezik egy olyan képzőművészeti múlttal, ami bizony sok tekintetben történelem. Sőt, egy szoborparkkal is rendelkezik. Egyáltalán nem lehetne gond azoknak a válaszoknak a megtalálása, hogy mi, mikor, hogyan történt. S lám, még nekem is voltak ismeretlen esetek. Egyrészt ugye, a történelem annyiféle módon magyarázta már, hogy meg kell néznünk az eredeti forrásközlők dokumentumait, hivatkozásait. Kiváló kibeszélgetése a különböző értelmezési formáknak. Keserue Zsolt felkérése is tudatos volt, hiszen egy fiatalabb generáció, de kortárs alkotóként, világlátottként, terepismerőként szerteágazó meglátásai vannak, és dunaújvárosi. Ma már egyértelműek a szoborpark értékei. Tény, hogy kellett egyfajta elszántság az akkori pártbizottság részéről is, az itt élő művészek részéről szintén. Most 2016-ot írunk, s próbálunk erőre kapni, hogy a térképen is látható hellyé váljon, akár idegenforgalmi szempontból is.

Ahogyan a második kísérőrendezvény vezetője, Kaszás Tamás képzőművész is dunaújvárosi. Előszeretettel és nem először vonta be a látogatókat a Legyen turista egy tervezőasztalon! elnevezésű szoborparki sétába:

- Most egészen fiatalok és egészen korosak is jöttek a sétára. Ez egy szubjektív vezetés volt, ami nem a számokról szól, viszont mindenki kapott egy új leporellót, amin a szobrok is rajta vannak, adatokkal. Én inkább a szobrokhoz kapcsolódó legendákról, elbeszélésekről szóltam. Kérve mindenkit, hogy nyugodtan egészítse ki, érdekességek bukkantak fel. Sok szempontból értékes létezőről beszélhetünk, mert nem csak a szobrokról szól a Duna part, hanem például tájépítészeti jelenségről, növénygazdagsága miatt pedig olyan, mint egy arborétum. Az egészre, mint egységre tekintve, fontos és értékes helyszín, kincs. Amikor külföldieket vezetek, izgalmasnak találják, egyesek pedig kifejezetten nem is szeretik ezeket a szobrokat.