Vihar előtt… időutazás Jókaival

Március 14-e, 1848. Pest a szokásos életét éli. A városban nyugalom; mi más lenne egy átlagos keddi napon…

Nem úgy két és félszáz kilométerre! Ott, Bécsben korántsem egy szokványos kedd volt az, ellenkezőleg. Forradalmi nap. Tudjuk, tanultuk, a bécsi fiatalok felkelése 13-án kezdődött, majd 15-én tetőzött. De akkor, 14-én a pesti ifjúságnak alighanem fogalma sem volt még arról, hogy mi zajlik a császárvárosban.
A Pesti Hírlap ugyan 17-én – vagyis három nappal később – arról ír, hogy a bécsi eseményekről szóló tudósítás villámgyorsan, még 14-én megérkezett fővárosunkba, de ezt Jókai Mór az 1898-ban írt visszaemlékezésében – A márcziusi fiatalság – kétkedve fogadja: „A mai világ villanytáviratos, telefonos, gyorsvonatos szokásai szerint ily országra szóló eseményt még aznap meg kellett volna tudni Budapesten. Ámde 1848-ban még nem volt se vasút, se villanytávíró. Aki nagyon sietve akart Bécsbe eljutni, az nyergesújfalusi gyorsparasztokkal utazott (mint én is ugyanazon év októberében), a postai küldeményeket ellenben a gőzhajó hozta, melynek Bécsből idáig egész napi út volt.” A nagy mesélő hozzáteszi: „…lehetetlennek tartom, hogy egy hírlapíró március 14-ikén ily világesemény hírét megkapja, azt a fiókjába elzárja s csak három nap múlva közölje.”

Akárhogy is, a hír – amiképp a legenda él – ha meg is érkezett 14-én este, sokak fülébe aligha jutott el, így Jókai jeles baráti társaságához sem, melynek tagjai aznap összegyűltek: „Március 14-ikén este adtunk egymásnak találkozást az én szállásomon, melynek lakosztályán Petőfiékkel osztoztunk.” Hogy mégis mi volt az eszmecsere témája? Ezt pontosan tudjuk: a Pesti Kör megbízásából Irinyi József által megszerkesztett 12 pont. Az, ami a forradalom kiskátéja lett.
Jókai szavai szerint a pesti mozgalom „keresztanyja” nem a bécsi forradalom volt. A hozzá vezető úton kétségkívül nagy bátorítást adtak a kibontakozó európai mozgalmak – Nápoly, Palermó, Párizs, a „népek tavasza” – de a gyújtópontot Kossuth Lajos március 3-ai országgyűlési felirata jelentette. Kossuth a szellem szabadságának jogát, felelős magyar minisztérium kinevezését, az önálló honvédelem megteremtését, a jobbágyság felszabadítását nevezte meg a nemzet fő követeléseként. Ez volt a harcra hívó gondolat. Ez mozgósította a márciusi ifjakat a szervezkedésre, akiknek akkor, 168 éve, 1848. március 14-én, a 12 pont születésnapján már csak egyet kellett aludniuk… ahogy a nemzetnek is.