Édesanyák könnye
„… legalább hat pár keze legyen, hogy mindennel időre végezzen; no és három pár szeme, hogy a tekintete mindig rajta legyen a szerettein.”
Anyák napja előestéje volt. A virágárus jócskán ráhúzott a műszakjára, a Széchenyi utcai boltjának ajtaja még tárva-nyitva volt, amikor bátyámmal arra baktattunk. Így jött az ötlet: vegyük meg Mamának a csokrot még ma – javasoltam. – Na ne! – csattant fel ő. – Majd reggel veszünk, a frissen vágottból! Ez a legkevesebb – tette hozzá nagyfiúsan. És így lett.
Az okos nagytestvéremnek akkor is igaza volt. Mindig friss virággal leptük meg aztán édesanyánkat. És mindig így hívtuk: Mama. Soha másra nem állt a szánk, attól fogva, hogy kicsiként először mondtuk ki ezt a négy hangzót. A neki járó örök megszólítás így lett egy teljes élet szimbolikus kerete.
Sosem tudtam anyák napján kerek köszöntőt fogalmazni, de tán nem is kellett. Eléggé beszédes volt a szó helyett virág. Meg a gyermeki ölelés. Könnyet kapott az ember cserébe. Hát persze, ez az anyák reakciója bánatban, örömben egyaránt. Már a világra jövetelünk képlete is – József Attila töredéksora szerint – az anyák számára éppen ez: „… önnön fájdalmad boldogsága”.
A különös tantörténeteiről ismert olasz író-szerzetes, a szaléziánus Bruno Ferrero foglalja mesébe, hogy Isten miként teremtette meg az édesanyát. Sokáig bajlódik vele, egy angyal meg is rója: ezzel vesztegettél el egy egész hetet? Az Úr szabadkozik, hiszen nem könnyű feladat megteremteni az anyát úgy, hogy kávéból és az előző napok maradékából éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyítson, és legalább hat pár keze legyen, hogy mindennel időre végezzen; no és három pár szeme, hogy a tekintete mindig rajta legyen a szerettein. És mindig magától meggyógyuljon. És mindent elviseljen… Az angyal ekkor a magteremtett Édesanya szemében megpillant valami fölöslegeset. Nem fölösleges az – mondja az Úr –, az a könnycsepp, ami kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a magányt és a büszkeséget; de – teszi hozzá – „megvallom az igazat, a könnyet nem én teremtettem!”
A rovat további hírei: Kultúra
Nyilvános órákkal és és esti szimfonikus koncerttel várja a közönséget a Zeneakadémia
2025. jan. 30.
Diákok fellépésével, nyilvános órákkal, előadásokkal és esti szimfonikus koncerttel is várja a közönséget az idén 150 éves Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem február 9-én A tehetség napja című rendezvényén.
Dunaújváros kedvence (kultúra): Munkásművelődési Központ
2025. jan. 29.
Esélyesként indult s végül magabiztosan húzta be a kultúra kategóriát a Dunaújváros kedvence szavazáson a Munkásművelődési Központ. Kováts Rózsa és csapata immáron hatodik alkalommal vette át Horváth Tamástól az elismerő oklevelet.
DSTV: Kiss Barni a város hangja is volt
2025. jan. 29.
Zenelánc című új műsorából ad ízelítőt a DSTV összeállítása. A főszereplő Kiss Barnabás, aki 2022-ben tűnt fel a Dunaújváros Hangja versenyén. Még szemtelenül fiatal, de már határozott elképzelései vannak a jövőjét illetően. Művészeti iskolába jár, közben egyengeti énekesi karrierjét. Hangkép.
Gryllus Vilmos lesz a Cimbora Klub vendége
2025. jan. 28.
Izgalmas programokkal készülnek a látogatóknak már az esztendő első időszakában is a gyermekkönyvtár munkatársai. A Cimbora Klub jeles és népszerű vendéget fogad csütörtökön, nemcsak a gyerekek örömére!
DSTV: a zeneiskola jövője
2025. jan. 28.
Van, amit nem lehet elég korán kezdeni – a muzsika terén főleg, derül ki a DSTV összegzéséből. Például a toborzásról beszélni, még akkor is, ha az intézmény esetében ez még a jövő zenéje, csak hónapok múlva esedékes – de ilyen korán is volt miről szót ejteni. Hangkép.
ICA-D: "Karolina kertje" az Utószó sorozatában
2025. jan. 27.
Kötetbemutatóval folytatódik az Utószó című élő irodalmi antológia sorozata: az érdeklődők Wirth Imre legújabb kötetével, a Karolina kertje című regénnyel ismerkedhetnek.
Február első hétvégéjén kezdődik a Pastorale-sorozat a Pesti Vigadóban
2025. jan. 27.
Február első hétvégéjén kezdődik az idei Pastorale-sorozat a Pesti Vigadóban.