24 óra tüdőszellőzés?

Éppen harminc éve, hogy az ENSZ Egészségügyi Világszervezete május utolsó napját dohánymentes világnappá nyilvánította. Az egészséges életvezetés apostolai ezt örömmel üdvözölték. A láncdohányosok meg bosszankodtak, hisz senkinek se jó, ha szembesítik a gyengeségével.

Az antinikotinisták fő érve: a világban a bagó minden nyolcadik percben halálos vámot szed. A nikotinnak nyolc percenkét egy áldozata van a Földön. No most akkor mit segíthet az egyszeri huszonnégy óra megtartóztatás? Önmagában semmit – de egy ilyen akcióban a figyelemfelhívás a fontos.

Olvasom, új szokás, hogy arra igyekeznek rábírni a dohányosokat: a leszokás érdekében kössenek „szerződést” önmagukkal. Egy ilyen magunknak tett fogadalom persze csak az első lépés egy pokolian nehéz úton. Mark Twain fanyar humorával ez így hangzik: „A dohányzásról pofonegyszerű leszokni. Én magam is legalább százszor megtettem.” Karinthy Frigyes viszont a spórolósokat boldogító örökérvényű, igazságra mutat rá: „Szakértők megállapítása szerint a szivar, a cigaretta és a pipadohány sokkal tovább tart, ha az ember nem gyújt rá…”

A nagy dohányos, Márai Sándor a Füves könyvben egy kérdést tesz fel: „… ki olyan erős, hogy lemondjon róla, vagy egy pillanattal elébb mondjon le, mint feltétlenül szükséges?” És rögtön figyelmeztet is: „Mert egy nap szükséges…”

Ma ki-ki próbára teheti önfegyelmét.