Egy különös szó: hazaszerelem

2018. március 11. (vasárnap) 8:54 - Várkonyi Balázs

„A szabadság a népek aratása, kincse, nyugalma. Szabadság nélkül csak nyomoru tengődés lehet – élet nem.” Fontos üzenet ez, régen íródott, hogy mi okán született, majd kicsit később, most szolgáljon csak „kísérőzeneként” egy bizarr látvány értelmezéséhez, amit a net elém sodort.

A képernyőn megjelenik a szépséges országházunk képe, megszólal valamilyen zene is – keleties, számunkra idegen, disszonanciában van a látvánnyal, fővárosunk jelképével meg az előtűnő Lánchíddal, templomaink felülnézeti képével. Stílustörés ez, mi késztette vajon a videómontázs alkotóját az egymáshoz nem illő dolgok erőltetett párosítására? Türelmem azért egyelőre megőrzöm.

A képsort a ligeti fák zárják, szép befejezés, de ehhez se passzol ez a fülünknek szokatlan zene. Gyors képváltás: koncertterem, a kóristák alkotta háttér előtt fiatal nő és férfi, félsoronként egymást váltva ezt éneklik: „Magyarország, a dicsőség földje, / Magyarország, a nemzetek kincse”. Ha vonásaikon nem látnánk, a kiejtésükből nyilvánvaló lenne, hogy nem magyarok ők, akik ilyen emelkedett mondatokat énekelnek ki magukból: „Magyarország, a földi mennyország…”, és azt, hogy „Mint egy szerető anya, mindenkit átölelsz.”

Istenem, kik ők, akik a számukra nyelvtörően nehéz magyar szavakkal minket dicsérnek, ilyen végletes elfogultsággal? A videóhoz mellékelt ismertető mindent megmagyaráz: jordániai keresztények ők, akik püspökük kíséretében nálunk jártak, vendéglátóiktól jó szót, együttérzést, bátorítást kaptak – rájuk fért, hiszen egy döntően muszlim ország szinte másodrendű polgárai ők, akiknek szerencséje, hogy az „arab tavasz” nem ért el hozzájuk. De háborús övezet közelében élnek, ahol a szabadság nagyon relatív. Itt jártak, majd hazamentek emlékeikkel és a jóérzéssel, hogy a jövőbeli támogatási programokban együtt fogunk működni – magyar és jordán keresztények. Abban a szellemben, amit a közelgő ünnepünk, a mi kegyeletes márciusunk üzen: az európai népek 1848-as tavasza is álmot hozott, s mi a leghosszabb ideig, kis híján másfél évig őrizni tudtuk ezt az álmot, amiről Kossuth Lajos írta üzenetét, ezzel a különös szóalkotással zárva: hazaszerelem.

„A szabadság a népek aratása, kincse, nyugalma. Szabadság nélkül csak nyomoru tengődés lehet, – élet nem. Midőn hazánk szent földének birtokára vágyó rabló ellenségeink nyiltan elkáromlották, – hogy ki akarnak törülni az élő nemzet sorából, – midőn tehát arról van szó: Szabadság-e, vagy rabság, – szellemi és anyagi élet, vagy zsarnoki önkény alatt görbedező nyomor? – akkor ember előtt kinek, kinek lelke a mindenható Istenével rokon, magyar előtt, kit Isten dicsőségre – ellenségeink ostorául ha kell, de nem szolgaságra teremtett – nem lehet semmi szent, mint a szabadság! (…) És Önök szabadok leendenek, – mert nem lehet, hogy a népek Istene rabszíjra engedje fűzni népét, mely a szabadság érzet magasztosságával imádkozik hozzá. Fogadják önök a nemzet háláját magasztos hazaszerelmükért!

A honvédelmi bizottmány elnöke: Kossuth Lajos sk.”

A rovat további hírei: Napraszóló

A „pentelei persely”

A „pentelei persely”

2018. december 09. (vasárnap)

Disznótorba invitál egy kedves ismerős. Gyere - mondja - semmit nem kell tenned, csak nézelődsz, meg eszel, iszol. Ha dolgozni se kell, minek menjek? Egyek igyak, szégyenkezve, hogy a férfiak meg az asszonyok egy léhűtő körül szorgoskodnak? Hát nem. De köszönöm a meghívást. 

A legszebb karácsonyi ajándék

A legszebb karácsonyi ajándék

2018. december 02. (vasárnap)

A férfi régi adventi élményeit rendezgeti a fejében: a gyermekei feszült várakozását, a cinkosságot, ahogy a maminak szánt ajándék titkára szövetkeztek, a listázást, hogy mit kapjanak majd a haverok, s a találgatást, hogy ők vajon mire számíthatnak. Felidézi, milyen izgalomba jöttek egyszer a kicsik, amikor a szentestére várva a szürkületben meglátták: egy madár telepedett a párkányra. 

Hogyan kell embert lopni?

Hogyan kell embert lopni?

2018. november 25. (vasárnap)

Mi sem egyszerűbb. Ám ne feledkezzünk meg a módszerességről. Precízen kell csinálni, íme: „Harangot csak egyféleképpen lehet önteni. Csak úgy, ahogy Borisz, dehogy Borisz – Boriszka teszi az Andrej Rubljovban.” Jaj, nem! Összekevertem jegyzeteimet, ez az idézet Ancsel Éva kisesszéjéből való, a harangöntésről, meg az alkotás türelméről, az alaposságról, az elmélyültségről szól.

Pentelére Terencskének, Totyinak

Pentelére Terencskének, Totyinak

2018. november 18. (vasárnap)

Régi folyóiratok között matatok. Kezem megáll egy 1990-es Filmvilágon. Szívem szerint való írásra lelek: Szőts István, az – akkor még – élő legenda idézi fel emlékeit. Ha egyetlen más filmet nem alkotott volna, akkor is korszakos alakja lenne kultúránknak: az 1941-ben készült Emberek a havason új fejezetet nyitott a mozgókép hazai történetében. Velencében, a mértékadó fesztiválon fődíjat nyert, itthon és külföldön róla szóltak a szakmai dialógusok.

Ledőlési határidő

Ledőlési határidő

2018. november 11. (vasárnap)

Előttem embersokaság kígyózik, délidő van, a környék legjobb rántott szeletére vár mindenki. Minőségi, nem vágják a húst papírvékonyra, nem klopfolják ki belőle a „lelket” is, frissen készül, még forró, amikor a legéhesebbek az árudából kilépve falni kezdik.

Pentele az utolsókig kitartott…

Pentele az utolsókig kitartott…

2018. november 04. (vasárnap)

„A bombázás után az orosz tankok a pincesoron jöttek lefelé a sötétben dübörögve. Az utca végén van egy szűk forduló, ahol a tank nem fért el, és az ágyúcső bement az ott tévő házba, és pont a szentképnél állt meg.”

Kiért gyúl a gyertyaláng?

Kiért gyúl a gyertyaláng?

2018. november 02. (péntek)

1915 novembere elején értékes küldemény érkezett Pentelére, Farkas József kisbirtokos portájára. Egy ezüstóra. Míves darab, igazi mestermű, szép rajzolattal. És az tette igazán különlegessé, hogy ki küldte: Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, I. Ferencz József. Az ő szignóját véste a fedlapra a bécsi ötvös.