Egy különös szó: hazaszerelem

2018. március 11. (vasárnap) 8:54 - Várkonyi Balázs

„A szabadság a népek aratása, kincse, nyugalma. Szabadság nélkül csak nyomoru tengődés lehet – élet nem.” Fontos üzenet ez, régen íródott, hogy mi okán született, majd kicsit később, most szolgáljon csak „kísérőzeneként” egy bizarr látvány értelmezéséhez, amit a net elém sodort.

A képernyőn megjelenik a szépséges országházunk képe, megszólal valamilyen zene is – keleties, számunkra idegen, disszonanciában van a látvánnyal, fővárosunk jelképével meg az előtűnő Lánchíddal, templomaink felülnézeti képével. Stílustörés ez, mi késztette vajon a videómontázs alkotóját az egymáshoz nem illő dolgok erőltetett párosítására? Türelmem azért egyelőre megőrzöm.

A képsort a ligeti fák zárják, szép befejezés, de ehhez se passzol ez a fülünknek szokatlan zene. Gyors képváltás: koncertterem, a kóristák alkotta háttér előtt fiatal nő és férfi, félsoronként egymást váltva ezt éneklik: „Magyarország, a dicsőség földje, / Magyarország, a nemzetek kincse”. Ha vonásaikon nem látnánk, a kiejtésükből nyilvánvaló lenne, hogy nem magyarok ők, akik ilyen emelkedett mondatokat énekelnek ki magukból: „Magyarország, a földi mennyország…”, és azt, hogy „Mint egy szerető anya, mindenkit átölelsz.”

Istenem, kik ők, akik a számukra nyelvtörően nehéz magyar szavakkal minket dicsérnek, ilyen végletes elfogultsággal? A videóhoz mellékelt ismertető mindent megmagyaráz: jordániai keresztények ők, akik püspökük kíséretében nálunk jártak, vendéglátóiktól jó szót, együttérzést, bátorítást kaptak – rájuk fért, hiszen egy döntően muszlim ország szinte másodrendű polgárai ők, akiknek szerencséje, hogy az „arab tavasz” nem ért el hozzájuk. De háborús övezet közelében élnek, ahol a szabadság nagyon relatív. Itt jártak, majd hazamentek emlékeikkel és a jóérzéssel, hogy a jövőbeli támogatási programokban együtt fogunk működni – magyar és jordán keresztények. Abban a szellemben, amit a közelgő ünnepünk, a mi kegyeletes márciusunk üzen: az európai népek 1848-as tavasza is álmot hozott, s mi a leghosszabb ideig, kis híján másfél évig őrizni tudtuk ezt az álmot, amiről Kossuth Lajos írta üzenetét, ezzel a különös szóalkotással zárva: hazaszerelem.

„A szabadság a népek aratása, kincse, nyugalma. Szabadság nélkül csak nyomoru tengődés lehet, – élet nem. Midőn hazánk szent földének birtokára vágyó rabló ellenségeink nyiltan elkáromlották, – hogy ki akarnak törülni az élő nemzet sorából, – midőn tehát arról van szó: Szabadság-e, vagy rabság, – szellemi és anyagi élet, vagy zsarnoki önkény alatt görbedező nyomor? – akkor ember előtt kinek, kinek lelke a mindenható Istenével rokon, magyar előtt, kit Isten dicsőségre – ellenségeink ostorául ha kell, de nem szolgaságra teremtett – nem lehet semmi szent, mint a szabadság! (…) És Önök szabadok leendenek, – mert nem lehet, hogy a népek Istene rabszíjra engedje fűzni népét, mely a szabadság érzet magasztosságával imádkozik hozzá. Fogadják önök a nemzet háláját magasztos hazaszerelmükért!

A honvédelmi bizottmány elnöke: Kossuth Lajos sk.”

A rovat további hírei: Napraszóló

A pentelei „borlázadás”

A pentelei „borlázadás”

2018. április 21. (szombat)

Szomorú évforduló előtt állunk. Legalábbis a borissza ősöknek volt az szomorú. S a régiek között ugyan ki volt az a különc, aki soha nem emelte meg a borospoharat? 1948-at írunk. Az utolsó rendi országgyűlés közös teherviselésről szóló döntését bizakodva fogadja Pentele javarészt földből élő népe. 

Tanuljunk magyarul!

Tanuljunk magyarul!

2018. április 15. (vasárnap)

Jó kis ház eladó – ugrik elém a neten a szokatlan hirdetés. Falusi portát ajánlanak eladásra. Ízlelgetem a rövidke mondatot, és egyre jobban tetszik. Lényegre törő, semmi fölösleges sallang, kirí az egy kaptafára készült szövegek közül. Amilyen egyszerű a hirdetés, olyan egyszerű az eladandó ház.

Jaj neked, lógós!

Jaj neked, lógós!

2018. április 08. (vasárnap)

A szaki csak állt a hatalmas moziteremben, úgy érezte, minden lámpa fénye rávetül, de valójában csak a szemek szegeződtek rá, az áldozatra. Vele szemben az ezerarcú tömeg. Délután fél kettő körül járt az idő. Április valahányadika volt. Ja, ez fontos, ne feledjem: 1952.

A nyuszi jött…

A nyuszi jött…

2018. április 02. (hétfő)

Igen, megérkezett, ez a hivatása húsvétkor. Mindig kiszámíthatóan pontos. Hozott ajándékot annak is, aki már nem hisz a mesében, s annak is, aki hisz. Neki még inkább.

És eljön az ég felhőin…

És eljön az ég felhőin…

2018. április 01. (vasárnap)

A szabadságharc idején – amiképp Bálint Sándor feljegyzéséből ismerjük – a bácskai Boldogasszonyfalva, Gospodince 1849 nagyszombatján zajló ostrománál a szegedi honvédzászlóalj azt kívánta, hogy a támadásban a legelső legyen. Úgy is történt. 

Égzengés a templomban

Égzengés a templomban

2018. március 31. (szombat)

Ma este a hívőket az egyházi év leggazdagabb szertartása szólítja a feltámadási misére. Jézus kereszthalála után kegyeletes csöndbe burkolóztak a templomok, ma megélednek. Belépünk húsvét vigíliájába.

Már néma csönd van a Koponyák hegyén…

Már néma csönd van a Koponyák hegyén…

2018. március 30. (péntek)

Jézus kereszthalála estéjében járunk. Közhasználatú nevén e nap a nagypéntek. A templomok harangjai némák, nem szól az orgona sem. Ezen a napon nincs mise, ám az evangélium alapján felidézik a szenvedéstörténetet.