Gyakran a szívünk vitt előre minket!

Aradi Csaba, a Dunaferr Renalpin FC csapatkapitánya két fronton állt hely a foci világában, hiszen futsal csapatával az ezüstérmet, míg nagypályán, az iváncsai gárdával az aranyérmet vehette át az idei szezon végén.

- Gondoltad-e három évvel ezelőtt, hogy a futsal ilyen sikeres, egyúttal népszerű lesz Dunaújvárosban?

- Először szurkolóinknak szeretném megköszönni azt a támogatást, mellyel az elmúlt évek alatt hozzásegítettek bennünket a sikerhez. A kezdetek kezdetén, vagyis három éve bíztunk abban, hogy azonnal sikerül felkerülnünk az első osztályba, majd amikor ez sikerült, a célunk a felsőházba kerülés volt. Nagy örömünkre ezt a magasra tett lécet sikerült átugranunk, és most az, hogy másodikak lettünk csak hab a tortán. Az előzetes tervünk a dobogó elérése volt, de a szemünk előtt mindig a minél több győzelem megszerzése lebegett.

- Egy évvel ezelőtt arról beszéltetetek, hogy milyen messze van a futsal tudásotok ahhoz, ahová szeretnétek eljutni. Ezt most is így érzed?

- Nem állítom, hogy sikerült mindent megtanulnunk, de az biztos, hogy jó úton haladunk, melyet a második hely bizonyít. Ahhoz azonban, hogy lépést tudjunk tartani a hazai mezőnnyel, még rengeteget kell tanulnunk. Bízom abban, hogy folyamatos fejlődését a jövő évi kiírásban is bebizonyítja a csapat. A sportág folyamatosan fejlődik, mellyen a lépést nekünk, játékosoknak is tartanunk kell, hiszen lemaradnunk nem szabad.

Képek: DO-archív

- A felsőházi rájátszásban láttuk igazán a csapat erejét. Mi ennek a magyarázata?

- Az alapszakaszhoz képest a védekezésünket raktuk jobban össze, és a stabil hátsó játékból indítottuk gyors játékosaink révén a kontratámadásokat. Ez volt az első és a második NB I-es tagságunk sikerének kulcsa.
- A közönség akkor jött igazán tűzbe, amikor a dunaújvárosi játékosok alkottak maradandót a mérkőzések legfontosabb pillanataiban.
- Ehhez kellett az a plusz, mely a szívünkből fakad. Csapatunkat kizárólag olyan játékosok alkotják, akiket a győzelem elérése hajt. Ehhez jött közönségünk támogatása, akik közül volt, hogy idegenbe is elkísértek bennünket. Így az az ezüstérem részben az övék is.