Pénteken az indulás előtt egy nappal még Kaposvárra vonatozott a célzott sugárterápiás kezelés papírjaiért. Egy ilyen nagy út előtti utolsó belföldi útazáson ez járt Pecsét István fejében:

- Amikor Kaposváron voltam öt hétig, azt nehezebben viseltem, mint a máj transzplantációt. Nagyon rossz érzés volt most visszamennem, nehezen viseltem, csúsztam-másztam öt napig, kétszer is fel akarták függeszteni a sugárterápiát, de tudtam, nincsen más lehetőség, saját felelősségemre folytattam. Kemény volt, de végigcsináltam. Abban bízom, hogy Kínában sikerül mindezt végleg elkapni.

István szülei boldogok, mert látják, hogy fiuk készen áll az útra. A rekordidő alatt, már márciusban összegyűlt összeg rendelkezésre áll ahhoz, hogy elinduljon. Aztán május első felében mégsem, aztán május végén sem. Most már valóban boldogok, István ma reggel elutazott.

- Szimbolikus válasz, de a fiúk a bányában sokat dolgoztak ezért, ebben biztos vagyok. Nagyon jóleső érzés, a gyógyulásommal szeretném meghálálni. Sok minden persze majd kint dől el, sok a változó tényező.

Aztán arról beszélünk, hogy István még gondolatban sem volt akkor, amikor a magyar labdarúgó válogatott negyvennégy éve ott volt az EB-n, úgyhogy az osztrákok elleni győzelem is bizalommal tölti el:

-Nagyon bízom a továbbjutásban. Szerintem, összejön. A sok gond mellett pozitívum, hogy még büszke is lehetek arra, hogy magyar vagyok. Egyébként címeres magyar zászlót viszek magammal, ami a legtermészetesebb számomra. Székelyt is akartam, de közölték, elfogyott. Le fogom győzni a rákot, ki fogok kerülni ebből a hároméves küzdelemből. Onkológusaim szerint ezzel a rákkal, májtranszplantáltként én lehetek az első, aki meggyógyul. Mondtam is nekik, hogy készüljenek, mert ha sikeres lesz a kezelésem, akkor egy kezdeményezéssel állok majd elő.

A Dunaújvárosiak Életéért Közalapítvány elnöke, dr. Bozsits Attila huszonöt éve képviseli mindazt, amiért Pecsét István helyzete is éles napokat teremtett:

-Ahhoz képest, hogy három éve nem volt az alapítványunknak megkeresése, nem is szerveztünk kampányokat, ám István valóban a meghatározott céljainknak megfelelő helyzettel előállva ismét a fontosságunkra hívta fel a figyelmet. Az új közhasznúsági törvény azt a helyzetet teremtette, hogy fel kell számoljuk az alapítványt. Pecsét István tavalyi megkeresésekor mégis úgy döntöttem, hogy ezt a kampányt elindítjuk. Sikeres volt. Kiderült tehát, jó, ha van egy ilyen alapítvány, igaz teljes mellszélességgel mellénk állt az önkormányzat, a társadalom és a politika. Ilyen még soha nem volt, ilyen összeget soha nem tudtunk még önmagunktól előteremteni. Van még teendőnk.

Ne felejtsük, hogy az alapítvány első nagy kampánya sokban hozzájárult ahhoz, hogy hazánk belépett az Intertranszlplantba. Egy határtalan polgári összefogás széles támogatottságával útnak indult egy végzett bányamérnök azért, beteljesítse valamennyiünk vágyát.