Koszi Janka a Ligetben

-A zenesulis éveket nagyon szerettem, sok évig jártam oda hegedülni, zongorázni, szolfézsra, zenekari gyakorlatra. Mindezek mellett persze abban az időszakban voltam kamasz is, ezért természetesen az érdekelt a legjobban, hogy melyik fiúval találkozom majd a folyóson, kivel futok össze a buszon. Szóval, ha visszagondolok, akkor huncut mosoly jelenik meg az arcomon! Zeneileg pedig nagyon hálás vagyok a tanaraimnak. Több tapasztalattal a hátam mögött is úgy gondolom, hogy nagyon színvonalas oktatás zajlik a suliban, legalábbis az én időmben mindenképpen így volt.

- Mikor erősödött meg benned, hogy csak az ének és a zene lesz az életed?

- Mindig is tudtam, hogy a zene és az éneklés az én utam. Tudtam, hogy ez tesz igazán boldoggá, ehhez értek, ebben a témában kapok rengeteg pozitív visszajelzést, ami még jobban megerősíti ez irányú lépéseimet! Eleinte inkább csak érzések voltak bennem, most pedig már tudatossá is váltam. Imádok boldog lenni és úgy gondolom, hogy ha élhetek így is, akkor luxus lenne nem ezt választani. Tisztában vagyok vele, hogy ha az ember tényleg komolyan szeretne érvényesülni (ami minden szakmában így van) akkor ahhoz konkrét tervek, elképzelések kellenek; ezen dolgozunk most a csapattal. Imádom, amit csinálok! Remélem, sok ember elmondhatja meg ezt magáról!

- Már gyerekkorodban több nyelven (magyar, rác, bolgár) énekelted a népdalokat. A többnyelvűség mennyiben és hogyan segített a sajátod megtalálásában?

- Minden összeadódott, minden, amit eddig csináltam a zenében, és formált, alakított a "mai Jankáig", de úgy érzem, hogy ez egy soha meg nem álló folyamat! Mindig úgy éreztem, hogy a helyemen vagyok, akármit is csináltam és valószínűleg ez 20-30 év múlva is így lesz. Mindenestre igyekszem mindig a "saját nyelvemen" beszélni, az a legfontosabb!

Mint elmondta, voltaképpen semmi különöset nem talál ma már abban, ha bátran állíthatják róla az őt ismerők, muzikális családból származik. Még cseperedőként ugyanis előszeretettel vette tudomásul, hogy szülei mindenféle művészeti irányzat felé nyitottak voltak, sok kiállítás, mozi, színház volt jelen a programokban, nem is beszélve édesapja hatalmas lemezgyűjteményéről. Vagy arról, hogy édesanyja otthon táncol, énekel, verset olvas.

-Ez mind hatott rám és hálás vagyok érte! Nagyon sokat jelentett ez az otthonról hozott alap. Azóta magamra szedtem saját tapasztalatokat is, viszont nagyon hiányzik az utazás. Nagyon kevés helyet láttam élőben, és éppen ezért sok természetfilmet nézek! Tisztában vagyok vele, hogy egy kép, vagy könyv nem pótolhatja azt az élményt, amikor a saját lábadon állsz, bent például a La Sagrada Familia-ban, de ami késik, nem múlik!

Janka nagyon várja már a Liget-fellépést. Tudja, hogy sok baráttal is találkozhat. Végtére is, hazajön!