Rendezői debütálás a Bartókban

Sipos Vera színész szakon végzett a Színművészeti Főiskolán, Jordán Tamás és Lukács Andor osztályában, melyet élete egyik legszebb négy évének aposztrofál, majd a Jordán Tamás igazgatta Nemzeti Színházba került, de mivel mindig is érdekelték az underground helyek és alternatív színházak, mindig több mindent csinált egyszerre. A Bartókba tartó útjáról így mesélt nekünk:

-2009-ben keveredtem a Forte társulatba, ott voltam majdnem négy évig, de az alternatív színházas élet nem volt egyszerű, én pedig azt éreztem, hogy mindenfélét csinálnék még mellette, és elkezdtem máshol is játszani. Ezután szólt az egyik kolléganőm - aki a Bábszínházban rendezett egy darabot - hogy a mozgást segítsek megcsinálni abban az előadásban, utána pedig kezdtem kézről kézre kerülni koreográfusként. A bábszínházas kolléganőm, Ellinger Edina Dunaújvárosba jött, hogy megrendezze a HEPP!!!-et, aminek én csináltam a koreográfiáját, tavaly pedig színészként játszottam itt. Idén pedig nyár elején jött a felkérés, hogy rendezzek egy darabot a színháznak.

Mivel első rendezésről és egy nehéz műfajról volt szó - egy mesedarabról gyerekeknek -, így érthető volt az izgalom és a félelem, de, mint mondta, a történet rögtön megtetszett neki és egyből elképzelt hozzá egy világot:

- Megfogott, hogy miképp lehet olyan mesét csinálni, ami a felnőtteknek is nagyon tanulságos, a gyerekek is értik és vizuálisan is le tudja őket nyűgözni, de közben a színház eszköztelensége és varázslata mindennél többet jelent benne. A legnagyobb félelmem az volt, hogy tudok-e a gyerekekhez szólni, le tudom-e kötni őket, annak ellenére, hogy én magam sok szempontból nagyon gyerekes vagyok. Általános tapasztalatom, hogy rendkívül gazdag a gyerekek világa, pedig sokszor azt gondoljuk, nem értenek dolgokat, holott nagyon is értik. Az fogott meg benne, hogy nagyon is a mai napjainkról szól, de ugyanakkor a barátságról, az összetartozásról és a manipulálásról is, ami a saját életünkben gyakran fel sem tűnik nekünk, és ezek miatt a darab a felnőtteknek is bőven tartogat mondanivalót. Az eredeti darabban Hopp Úr vonala inkább az óvodásoknak szól, az ő karakterét ezért kicsit bonyolultabbra írtuk, gondoltam, ez egy lényegesebb dolog lehet a történetben.

A darab hatvan perce igen pörgős és eseménydús, a díszletként szolgáló háttérvetítés, és a minimalista eszközökkel dolgozó zene pedig mind jókora pluszt nyújtanak az előadás élvezetéhez. Sipos Vera rendező tehát kiváló segítségeket is kapott első rendezéséhez:

- A grafika és a látvány Édes Gábort dicséri, szerintem gyönyörű és részletgazdag lett, és nagyon szépen követi a történetet. A zene külön élmény nekem, Ajtai Pétert kértem meg, hogy írjon zenét bőgőre a darabhoz, aki megkérte a világhírű jazzista Szelevényi Ákost, hogy együtt játsszák fel a zenét, szóval ez a csodálatos muzsika kettejüket dicséri. Meghatott, hogy ők szerzik a zenét és nagyon jó volt rá dolgozni, mert épp annyira bonyolult és egyben egyszerű, amennyire kell.