Az ember, akiből nem lett bankfiú

2017. január 31. (kedd) 12:06 - Várkonyi Balázs

1956 januárjának utolsó napján az angliai Sussex megye varázslatos kisvárosában, Hartfieldben egy idős matematikus örökre kivonult ebből a világból.

A szomorú hír teljesen érintetlenül hagyta a matematikusok társadalmát. A munkásságát ugyanis senki sem ismerte. Mert nem is volt. Pedig a világ harmadik legnívósabb egyetemén, Cambridge-ben tanult a tehetségeknek kijáró ösztöndíjjal, s készült a matematikusi pályára.

Aztán lassan megérlelődött benne a váltás: az egyenletek titka helyett mindinkább az irodalom vonzotta. Ebben annak is szerepe lehetett, hogy az egyetem előtt, az apja igazgatta magániskolában a már akkor is világhírű író, H. G. Wells volt a tanára. És a skót fiatalember, Alan Alexander Milne – bár lehetett volna a matematika jó nevű tudora – szintén íróvá lett. És életre keltette a világ egyik legismertebb mesehősét: a Micimackót. Akinek eredeti neve Winnie-the-Pooh volt, de a Karinthy-fordításban a főhős is, a filozofikus textus is egy kissé elmicisedett.

A két Milne-könyv világszerte gyerekek millióinak lett a kedvenc olvasmánya, és – aligha túlzás – tízmilliókhoz jutottak el a filmre vitt történetek. A szerző azonban nem lett ezáltal igazán boldog: egész életében ki akart törni a meseregény-író szerepéből, de a példátlan siker foglyul ejtette. 1937-ben megjelent önéletrajzi könyve a Már túl késő… címmel jelent meg. Magyarázatként megfogalmazza: réges-rég lekéste azt, hogy „másféle” író legyen belőle.

Egy biztos: bankfiú sose akart lenni. A gyerekkori intelmekre emlékezve írja: „Ki tudja miért, mindig az a fenyegetés lógott a fejünk felett, hogy banktisztviselők leszünk. A többi fiúnak azt mondogatták, hogy felcsaphatnak a seregbe, kivándorolhatnak, esetleg elmehetnek utcaseprőnek. Minket azonban gyerekkorunk óta azzal ijesztgettek, hogy ha nem tanulunk, akkor bankfiúk leszünk. Úgy tartották: az emberiség legalja végül a bankokban telepszik meg.”

Milne tehát keserűen vette tudomásul, hogy örökre Winnie rabja maradt. A gyerektársadalom viszont hálás az írónak a halhatatlan mesehősért.

A rovat további hírei: Napraszóló

Ezüstpénzért soha!

Ezüstpénzért soha!

2018. február 18. (vasárnap)

A címbe foglalt két szó ilyentájt, húsvéthoz közeledve, Pentelei Molnár Jánosról szólva különös felhangot kap. Mert túlmutat a konkrét tartalmán. Mert egy alkotói filozófiára utal. Egy jeles festő tisztességére.

Hová tűnt a rejtélyes T. G.?

Hová tűnt a rejtélyes T. G.?

2018. február 11. (vasárnap)

Mielőtt egy különös esetet, T. G. kalandját próbálnám megfejteni, messziről indítok. Nyílt tanítási nap volt hajdan egy iskolában. Szülő ül a padsor szélén, hogy közelről lássa gyermeke küzdelmét a matekfeladattal. Kisfiú oszt-szoroz, végül az eredményt beírja. De egy „jaj!” kíséretében hirtelen kiradírozza, új számokat ír. Rosszat.

Akit éjszakánként elüt az autó

Akit éjszakánként elüt az autó

2018. február 04. (vasárnap)

A fiatalasszony keze remeg. A babakocsi rázkódik tőle, s benne a pici baba is. Nem tudok szabadulni az élménytől. Tegnap volt. Csöndes délután, az utca szinte néptelen, megyek a dolgaim után, leszegett fejjel. Ekkor éles kiáltást hallok, meglátom a zebra közepén a babakocsis asszonyt, odébb meg egy nagy gázzal elvágtató sportkocsit. Mi történt?

A rejtélyes EVTK

A rejtélyes EVTK

2018. január 31. (szerda)

Utazó személyzet feljelentkezései helye – olvasom a vidéki pályaudvar szolgálati helyiségének ajtaján. A MÁV fura szóhasználatán gyakori utazóként már megedződtem – lásd: a második vágányról szerelvény „jár” ki stb. –, de ez a „feljelentkezés” még engem is meglepett. A mondat kiagyalója a fölösleges igekötők nagy barátja lehet, az állomásfőnök dettó, vagy észre se vette, netán a szolgálati szabályzatban ez vagyon írva.

Ismét életet követelt a Végzet Hegye

Ismét életet követelt a Végzet Hegye

2018. január 29. (hétfő)

Áldozatok jelölték a korábbi kísérletek kudarcait – írtam a Dunaújváros portálon tegnap közölt cikkemben a világ egyik legfélelmetesebb hegyének 1970-es meghódítása kapcsán. Milyen az élet: szinte az írással egy időben két hegymászó ismét kritikus helyzetbe került a hegyen.

A Harmadik Ember

A Harmadik Ember

2018. január 28. (vasárnap)

Nanga Parbat – a Végzet Hegye. A Himalája nyugati vonulatának egyik legfélelmetesebb magaslata. Már áldozatok jelölték a korábbi kísérletek kudarcait, amikor 1970-ben a XX. század egyik legnagyobb alpinistája, a Dél-Tirolban született hegymászólegenda, Reinhold Messner is nekivágott.

Vince nap ígérete

Vince nap ígérete

2018. január 22. (hétfő)

Ez a világ mi vóna, ha egy kis bor nem vóna – tarja a népi szólás. A világ és a borkedvelők szerencséjére olyan még soha nem volt, hogy ne legyen legalább „egy kis bor” annak, aki arra szomjazik.