Az ember, akiből nem lett bankfiú

2017. január 31. (kedd) 12:06 - Várkonyi Balázs

1956 januárjának utolsó napján az angliai Sussex megye varázslatos kisvárosában, Hartfieldben egy idős matematikus örökre kivonult ebből a világból.

A szomorú hír teljesen érintetlenül hagyta a matematikusok társadalmát. A munkásságát ugyanis senki sem ismerte. Mert nem is volt. Pedig a világ harmadik legnívósabb egyetemén, Cambridge-ben tanult a tehetségeknek kijáró ösztöndíjjal, s készült a matematikusi pályára.

Aztán lassan megérlelődött benne a váltás: az egyenletek titka helyett mindinkább az irodalom vonzotta. Ebben annak is szerepe lehetett, hogy az egyetem előtt, az apja igazgatta magániskolában a már akkor is világhírű író, H. G. Wells volt a tanára. És a skót fiatalember, Alan Alexander Milne – bár lehetett volna a matematika jó nevű tudora – szintén íróvá lett. És életre keltette a világ egyik legismertebb mesehősét: a Micimackót. Akinek eredeti neve Winnie-the-Pooh volt, de a Karinthy-fordításban a főhős is, a filozofikus textus is egy kissé elmicisedett.

A két Milne-könyv világszerte gyerekek millióinak lett a kedvenc olvasmánya, és – aligha túlzás – tízmilliókhoz jutottak el a filmre vitt történetek. A szerző azonban nem lett ezáltal igazán boldog: egész életében ki akart törni a meseregény-író szerepéből, de a példátlan siker foglyul ejtette. 1937-ben megjelent önéletrajzi könyve a Már túl késő… címmel jelent meg. Magyarázatként megfogalmazza: réges-rég lekéste azt, hogy „másféle” író legyen belőle.

Egy biztos: bankfiú sose akart lenni. A gyerekkori intelmekre emlékezve írja: „Ki tudja miért, mindig az a fenyegetés lógott a fejünk felett, hogy banktisztviselők leszünk. A többi fiúnak azt mondogatták, hogy felcsaphatnak a seregbe, kivándorolhatnak, esetleg elmehetnek utcaseprőnek. Minket azonban gyerekkorunk óta azzal ijesztgettek, hogy ha nem tanulunk, akkor bankfiúk leszünk. Úgy tartották: az emberiség legalja végül a bankokban telepszik meg.”

Milne tehát keserűen vette tudomásul, hogy örökre Winnie rabja maradt. A gyerektársadalom viszont hálás az írónak a halhatatlan mesehősért.

A rovat további hírei: Napraszóló

Nyárra ébredünk…

Nyárra ébredünk…

2017. június 20. (kedd)

Ha valaki át akarja élni a nyári napfordulat pillanatát, holnap reggel föltétlenül keljen fél hét előtt: a hazai idő szerint ez ugyanis 6 óra 24 perckor – a világidő szerint 4:24-kor – következik be. Aki idejében kel… nos, az nem észlel semmit.

Garfield gyűlöletnapja

Garfield gyűlöletnapja

2017. június 19. (hétfő)

Hétfő van. Utálatos egy nap. Hiába biztatom magam, hogy nem oly rossz ez, hisz esélyt az előzőnél jobb időszakra. Valami újnak a kezdete mindig tartogat meglepetést, jó esetben örömöt. De nem, nekem a hétkezdő nap inkább csak küzdelmet hoz.

Kilencgyermekesekről, apák napján

Kilencgyermekesekről, apák napján

2017. június 18. (vasárnap)

Melyiket a kilenc közül? A dilemmával Jókai Mór elbeszélésének hőse, János mester szembesült azon a hajdanvolt karácsonyesten. Szép-szomorú történet ez, de a vége – csak derű.

A kis bociszemű

A kis bociszemű

2017. június 17. (szombat)

A látványt nem felejtem. Áll a gyermek a kopott, sárga épület előtt. Legörbül a szája, nagy barna szemeiben csalódottság, mozdulatában tétovaság, ne bőgj, dörren rá az apja, pedig a kislány, Veronika, már nem is bőg, csak nagyon keserű az, amit egyre nyel befelé.

Filmmese, életvalósággal

Filmmese, életvalósággal

2017. június 11. (vasárnap)

Ül egy padon a polgárasszony. Elegáns. Kifogástalan úrinő. Sugárzik róla a jólét. Mellette törődött munkásember, micisapkában. Süt róla a szegényes lét. Csak ülnek. Beszélgetnek. A Jeanne Moreau – Jean-Paul Belmondo kettős alakításának feledhetetlen filmemléke ez.

Egy pofon ára

Egy pofon ára

2017. június 10. (szombat)

Nagyon rosszul érzik majd magukat a jövő hét péntekén az iskolafolyosók. Meg az osztálytermek. Tőlük idegen csönd szakad rájuk.

Köszönjük, Medárd!

Köszönjük, Medárd!

2017. június 08. (csütörtök)

Megúsztuk. Nem lesz negyven napos eső. Napsütésben lelt ma ránk a híres időjós, így a népi időjárási regula szerint nem büntet az özönvízszerű csapadékkal. Csakhogy a ló túloldalára eshetünk, mert a mai verőfény aszályos heteket ígér.