Több mint harminc évig tanított általános iskolákban, kilenc éve vezeti a dunaújvárosi bölcsődéket Dobráné Szabó Márta. Idén negyven évnyi munkaviszony után nyugdíjba megy, ennek apropóján beszélgettünk az intézményvezetővel.
- A főiskola elvégzése után Székesfehérváron tanítottam két évig, majd Dunaújvárosba költöztünk a férjemmel, Dobra Lászlóval. Ez 1979-ben volt. Itt hamar lakáshoz jutottunk és munkalehetőség is volt, a Szórád iskolában helyezkedtem el, és harmincegy évig dolgoztam az óvárosi iskolában. Matematikát és testnevelést tanítottam, de még a rendszerváltás előtt angol nyelvet is oktattam, amíg lehetett pedagógusi diplomával és nyelvvizsgával tanítani. Szerettem azt az iskolát, és a kollégákat is, jó közösségünk volt. Hét évig az igazgató-helyettesi feladatokat is elláttam. Aztán adódott egy új lehetőség, amit megpályáztam és el is nyertem. Ez volt a mostani álláshelyem, a bölcsődék igazgatói állása.
Márta elmeséli, hogy férje nagy ismertségnek örvend. László ugyanis a főiskola elvégzését követően sokáig tornaedző volt. Anno maga is a Dunaújvárosi Kohászban tornázott, majd visszahívták edzőnek egykori sikerei színhelyére. Egészen a szakosztály megszűnéséig ott tevékenykedett, majd ő a tanári pályához tért vissza. Ma a Gárdonyi iskola tagintézmény-vezetője.
- Az anyukám és a húgom is pedagógus, észrevétlenül belenőttünk ebbe. Szerettem a gyerekekkel foglalkozni, túl azon, hogy a matematika nem tartozik éppen a kedvelt tantárgyak közé. De a tanítás mellett nagyon sok mindent csináltam. Szerettem táboroztatni, a diákönkormányzatot is vezettem. Minden évben elmentünk táborozni, akár télen sítáborba, akár nyáron a Balatonhoz. Ezt ellenben szerették a diákok, számunkra is sikerélmény volt minden tábor. Nem sírom vissza a régi időket, de az biztos, hogy miután megszűnt az úttörő mozgalom, hirtelen a semmibe zuhantak a szervezett szabadidős programok. Igaz, lehetett szidni, sok felesleges dolog volt, amit tennünk kellett, de az átlaggyerekek is élménydúsan tölthették el a nyarat és nem került a szüleiknek sem vagyonokba. Sajnos, ennek a helyét a későbbiekben a cserkész mozgalom sem tudta átvenni. A mi szerepünk leginkább a szabadidős programok szervezését jelentette, fürödtek, sátoroztak, kirándultak a gyermekek szervezett formában és nívós körülmények között. Persze szerettem tanítani is, és nem azért hagytam abba, mert kiábrándultam volna, hanem egy új, egy másik lehetőségben mérettem meg magam. Mindezt harmincegy év tanítás után, tehát nem vagyok vándormadár. A bölcsődék igazgatását kihívásnak éreztem, és tíz évre neveztek ki. Ebből kilenc és fél évet fogok a nyári nyugdíjazásomig kitölteni, hiszen nyáron le lehet mindent zárni és szeptemberben egy teljesen új tanévet lehet kezdeni. Annak idején sokan csodálkoztak, hogy miért és hogyan kerülök ide, hiszen nem is értek a kisgyermekekhez. Természetesen jómagam nem vagyok benn a bölcsődei csoportban, az a gondozónők és gyermeknevelők dolga, de én nem is ezért vagyok itt. Egy intézményhálózatot igazgatok, amely öt bölcsödéből áll, s ennek minden jogi, gazdasági tevékenységét koordinálom. Az elmúlt tíz év alatt az ágazat egésze egy óriási szemléletváltozáson ment át és egyre inkább közelít a közoktatáshoz. Csak egy példa: régen gondozónak hívták a csoportokban dolgozókat, ma gyermeknevelők. S a legfontosabb: van szakmai alapprogramunk, csakúgy, mint az óvodákban és az iskolákban. Ráadásul tavaly január 1-től van diplomás képzése is a szaknak és pedagógusként vagyunk besorolva. Tény, a gyereknevelés nem három éves kortól kezdődik, hanem korábban, ez is a köznevelés része. Itt is nevelőmunka folyik, függetlenül attól, hogy milyen korú a gyerek. Nagy eredménynek tartom azt is, hogy városunkban 356 férőhelyünk volt tavalyig, és akkor 20 férőhellyel bővítettünk, kihasználva a törvény adta lehetőségeinket. Ezért ma nem kell elutasítanunk senkit és nincsenek várólisták a városban.
Márta elmesélte azt is, hogy két felnőtt gyermekük van, Péter (37 éves) és Eszter (33), akik mára mindketten önálló életüket élik.
- A fiúnk informatikával foglalkozik, bár külkereskedelmi főiskolát végzett. Sokáig az Apród online ügyvezető igazgatója volt, de mára saját cége van. A lányom sportmenedzserként végzett a Testnevelési Főiskolán.
Márta hobbija az olvasás, a kötés, a rejtvényfejtés és a sport.
- Különböző ruhadarabokat szoktam kötni a családtagjaim számára. A könyvek világában mindenevő vagyok. A helyi könyvtárból kölcsönzöm a könyveket és ezeket szinte falom. Rendszeresen futok, télen és nyáron egyaránt. Igaz, télen kevesebbet, mert nem vagyok elég bátor, hogy sötétben fussak. Elindultam több városi versenyen és különböző rendezvényeken is. Immáron három éve részt veszek az év leghidegebb napján szervezett futásban, amelyet a Dunaújvárosi Futóklub szervez. Ezen kívül nagyon büszke vagyok arra, hogy tavaly és tavalyelőtt lefutottam a Budapest Félmaratont. De tisztában vagyok a határaimmal, és nem feszegetem azokat.
Mártának még nincsenek unokái, de tudja, amíg megérkeznek, addig sem fog unatkozni a nyugdíjas évek alatt.
- Majd a család megszervezi a programjaimat, hogy ne unatkozzak! – mondja mosolyogva. – El fognak látni tennivalókkal. Aztán két év múlva a férjem is nyugdíjas lesz, majd együtt töltjük a szabadidőnket.
