Idegenben, a harmadik helyezett BVSC otthonában játszik rangadót ma este a DUE-Maarsk Graphics női vízilabda csapata az alapszakasz felsőházának utolsó előtti fordulójában.
A fantasztikus Euroliga mérkőzés után ma este fél kilenctől a DUE-Maarsk Graphics női első osztályú vízilabda csapata ezúttal idegenben, a BVSC-Zugló Diapolo otthonában már a bajnoki pontokért játszik. A találkozónak komoly tétje az alapszakasz végső helyezéseit tekintve a mieink számára nincs, hiszen Mihók Attila tanítványai az UVSE mögött biztosan a második helyen fognak zárni. Ami miatt mégis van tétje a meccsnek, az a presztízs megőrzése. Az újvárosi lányok ugyanis az idei bajnokságban a BVSC ellen lejátszott összecsapásokból igen jól jöttek ki, hiszen a három ütközetből kettőt megnyertek, míg egyen döntetlent értek el.
A két gárda összecsapásait tekintve ráadásul folyamatosan javuló teljesítményt mutattak Kasó Orsolyáék, akik legutóbb öt góllal bizonyultak jobbnak fővárosi vetélytársuknál. Azt azonban most nem jelenthetjük ki nagy nyugalommal, hogy ennek a mostani meccsnek egyértelmű esélyese a DUE, hiszen nem tudjuk, mennyi erőt vett ki lányainkból a hétvégi, Sabadell elleni ütközet. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a mi lányaink mindent meg fognak tenni a győzelemért, hiszen nekik a magyar bajnokságban még nagy terveik vannak, így nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy bármelyik csapat azt gondolja róluk, le lehet győzni őket. Érdemes itt megemlíteni csapatkapitányunk, Menczinger Kata gondolatait, aki így fogalmazott a csapatról a hétvégi Sabadell elleni ütközetet értékelve.
Képek: DO-archív
- Két dolgot szeretnék kiemelni. Az első, hogy újvárosi színekben sosem játszottam még ilyen fantasztikus hazai közönség előtt! Leírhatatlan érzés, amikor ennyi ember őrjöng, kiabál, tapsol, csak azért, mert mi játszunk! Kikaptunk, mégis állva tapsolt nekünk a közönség. Ezt nem lehet szavakba önteni! Köszönjük nekik! A másik, ami boldogsággal tölt el, és amiért jó minden nap lemennem az uszodába és magamra húzni az újvárosi úszódresszt, az maga a csapat! Bátran kimondható, én sosem játszottam még ennyire egymásért kiálló csapatban! Sosem éltem még át idáig ilyen helyzetet, mint most, amikor gondolkodás nélkül 12-en ugrottunk azért a medencébe, hogy 1 társunkat védjük! Persze nem jó, hogy egy sportesemény ilyen irányt is tud venni, hogy a végén tömeg bunyó alakul ki, viszont jó érzéssel tölt el, hogy ennyire fontosak vagyunk egymásnak! Ez még jobban megerősített bennünket, és ígérhetem, hogy a következő mérkőzéseken is igazi csapatként fogunk harcolni.
