Két, egymástól nagyon eltérő kiállítás nyílt péntek este a Kortárs Művészeti Intézetben. Tapasztalatuk és ábrázolásmódjuk merőben eltérő, de mindketten megérdemlik figyelmünket.
Évtizedeken át készülő képekkel érkezett Balla Attila, aki Elemek című retrospektív kiállítását mutatta be a Kortárs Művészeti Intézet Uitz termében. Hosszú évek után érkezett újra Dunaújvárosba, csakúgy, mint a terem előző kiállítója, Birkás István. Kettejük alkotómódszere azonban technikáját tekintve nehezen összehasonlítható, Balla ugyanis inkább a tájat formáló elemekre koncentrál képein, főként színezett homokot, műgyantát, öntött kartont és krétát használva hatalmas alkotásain.
A Pincegalériát az ősszel a KMI-ben lezajlott jubileumi közös tárlat, a "miazábra" ifjú kiállítója, Kurucz Zsófia töltötte fel képeivel. Októberi bemutatkozásán a szakmai zsűritől elnyerte a legígéretesebb fiatalnak járó különdíjat, így abszolút kiérdemelte a lehetőséget, hogy kísérletező válogatását bemutassa a szélesebb közönség előtt is, immáron csak egyedül. A főként portrékból álló különös hangulatú kiállítás a "Ha ez a szívem, hát röhögnöm kell..." címet kapta.

