Mátyás rendet vág

2017. március 18. (szombat) 13:11 - Várkonyi Balázs

Eső és randa hideg – csalódtam Sándorban! Meg Józsefben is. Nem lehet mentségük, az a kalandjuk különösképp nem, amit a nagyemlékű Bálint Sándor jegyzett fel egykor a tápaiak elbeszélése szerint, és közreadta a híres Ünnepi kalendáriumában. Így hangzik:

„Országszerte ismert időjárási regula: Sándor, József, Benedek, zsákkal hozza a meleget. Ezt a Szegeddel határos Tápé népe így magyarázza: a hosszú tél után Szent Péter egy zsákba kötve elküldötte Sándorral a meleget a földre. Ment, mendegélt, de már nagyon elfáradt a meleg súlya alatt. Az országút szélén meglátott egy kocsmát, lerakodott és iddogálni kezdett. Egészen megfeledkezett arról, hogy mi járatban van. Szent Péter már megsokallta a földi embereknek a meleg után való sóvárgását és elküldte Jóskát, hogy Sándort keresse meg. Kereste, kereste, végre megtalálta a kocsmában. A bor mellett azonban ő is elfeledkezett arról, hogy miért küldték. Szent Péter már türelmetlenkedni kezdett és Benedeket küldötte utánuk. Ő is elakadt a kocsmában. Szent Péter csak várta, leste, mikor ér a földre a meleg. Lenézett az égből, de a jámbor vándorokat sehol sem látta.”

Azért reményt ad, hogy Benedek napjára, 21-ére megjön a jó idő, mert végül küldötte által megregulázta a kocsmázókat Szent Péter: „Nagyon megharagudott és Mátyást küldötte a földre, de most már korbácsot is nyomott a kezébe. Mátyás hamarosan rájuk akadt a kocsmában, mert nagyon jó kedvük volt és dalolásuk már messzire elhallatszott. Bement hozzájuk, mire szedték sátorfájukat és siettek a földre a zsák meleggel. Hirtelen nagy meleg lett, minden jég megolvadt.”

Isten éltesse a Sándorokat és a két szomszédos név viselőit!

A rovat további hírei: Napraszóló

A hiábavaló intelem

A hiábavaló intelem

2017. szeptember 24. (vasárnap)

Kései a felismerés: sokkal, de sokkal többet kellett volna a gyerekeivel lennie! A hiányképzés az alaposságával kezdődött. Csak a teljességhez közelítőt fogadta el önmagától. Sokat dolgozott. Gázkitörésre ment, a katasztrófahelyszínről, a téli, fagyos pusztáról nap mint nap tudósított, nem vacillált, pedig tudta, hosszú menet lesz.

Ötezer éves ükapánk – és a halálos átok

Ötezer éves ükapánk – és a halálos átok

2017. szeptember 19. (kedd)

Csütörtöki nap volt, az 1991-es év szeptember 19-e délutánja. Egy bajorországi házaspár, Erika és Helmut Simon az Ötz-völgyi-Alpokban többnapos túrájuk utolsó szakaszát tették meg.

Szellemúton, ingyenpiával

Szellemúton, ingyenpiával

2017. szeptember 17. (vasárnap)

Céltalanul bolyong egy óceánjáró. A fedélzetén négyezer utas. Fogalmuk sincs arról, hogy mi az irány, hol a végső kikötő. S ami végképp ijesztő, a hajó kapitánya se tud többet, csak annyit, hogy „el innen”, menekülni valami elől, ami félelmetes.

Olvasóvasárnap

Olvasóvasárnap

2017. szeptember 10. (vasárnap)

Nincs jobb alkalom rá: a vasárnap nyugodt ritmusa, óráinak csöndes csordogálása nemhogy elviseli, de valósággal kiköveteli, hogy az ember az ellazító olvasás élvezetének áldozzon.

Martinász iróniacsapdában

Martinász iróniacsapdában

2017. szeptember 10. (vasárnap)

Na, már megint egy provokatív cím! Akárcsak a múlt heti: „Ledönteni a Martinászt!” Igen, ez a piszkos provokáció jelent meg oldalunkon. Botrány!

Ledönteni a Martinászt!

Ledönteni a Martinászt!

2017. szeptember 03. (vasárnap)

Igen, kedves újvárosiak, itt az idő. Haladnunk kell a korral! Ideje felzárkóznunk a művelt Nyugathoz, ahol manapság a tolerancia jegyében itt-ott keresztény templomokat bontanak le, hogy ne sértsék az „újtelepesek” érzékenységét, és helyet adjanak az imaházaknak.

Iskolaemlék: becsengetés a romok között

Iskolaemlék: becsengetés a romok között

2017. augusztus 31. (csütörtök)

Még egyet alszunk, aztán – suli. Évnyitó. Jelképes becsengetés. Emlékezzünk egy régi szeptember elsejére.