Eke Máté, a furfangos vitéz – megvan? Hát Buga Jakab? Vagy a rókalelkű Dudva? Juliska, a hírvivő szakácsné, netán Eberstein, a dagadt labanc ezredes? Nos, az emlékezetpróba sikeres volt?
Öt évtizede persze mindenki azonnal rávágta volna: A Tenkes kapitánya! Mert akkoriban – nem túlzás – egy ország rajongott a siklósi vár körül portyázó kurucokért. Tetteiket elevenítette meg a magyar televíziózás első hazai készítésű filmsorozata. A nézősereg egyként drukkolt a sosem volt hősöknek – hiszen a Rákóczi-szabadságharc idején játszódó film egyetlen eleme sem volt azonos a valósággal. Hogy mást ne említsek: a császárpártiság és a Rákóczi-hűség közt ingadozó brigadéros, Béri Balogh Ádám a filmben kuruc volt, miközben a történet idején, 1704-ben még éppen a labancok oldalán állt. De hát nem történelmi mű készült, hanem filmmese, kevés vadsággal és sok romantikus meg humoros epizóddal – ezért is volt olyannyira népszerű. Még a harci jelenetek se tűntek igazán rémisztőnek. És persze a jó győzött!

A siklósi vár megszerzéséért folyt a küzdelem, szórakoztatóan, ágas-bogas cselekménysorba ágyazva. A mellékszálakban volt szerelmi kaland, ármánykodás, csalafintaság – Eke Máté csodadoktorként szedte rá a labanc ezredest –, és persze a vonzó képsorokon megjelent a dél-dunántúli táj szépsége. Mi más kell még a sikerhez? És mert a film készítésének idején, 1963-ban a televízió még igen szegény volt, a látványos csatajeleneteket spórolásként egyszerűen átemelték a tíz évvel korábban készült mozifilmből, a Rákóczi hadnagyából.
A forgatókönyvíró, Örsi Ferenc – aki épp 90 éve, 1927. április 17-én született – a filmsorozat fogadtatásán felbuzdulva később ifjúsági regényben dolgozta fel a történetet. De az író nem csupán e műveiben volt sikeres. Az állambiztonsági szervezet megbízható, szemfüles besúgóként tartotta számon. Először csak „társadalmi kapcsolatként” dolgoztatták, majd beszervezett ügynök lett. Így történhetett, hogy A Tenkes kapitánya alkotói és szereplői élték a filmes életüket, s nem sejtették, hogy közben készül róluk egy másik „mű” is, amit szintén Örsi ír, de immár Háy vagy Szűcs fedőnéven. Az volt a besúgónapló…

