Én persze nem. Az efféle dolog se háznál, se másutt nem kedvelt passzióm. Ám a vállalkozó kedvű hajdnai kisváci polgár ebben nagyon nagy rutinnal bírt. Extra szolgáltatását valamikor a múlt század elején így hirdette az ablakába kitett táblán: Ölni házhoz megyek.
Április bolondja, május szamara – tartja a szólás. De a szóban forgó jóember se bolond, se szamár nem volt, csak egy élelmes böllér. Így próbálta bővíteni ügyfélkörét. Gyűlölhették is piszokul a vágásérett disznók!
Ha már április elsején, a bolondok napján szamarat emlegetünk, idézzük Kosztolányi Dezsőt. Egy írásában (Bolondok Napja) különös történetet osztott meg olvasóival.
„1846. március 31-én az Evening Star azt a hírt röpítette világgá, hogy másnap az istingtoni mezőgazdasági palota dísztermében nagyszabású szamárkiállítás nyílik meg. Az olvasók és előfizetők, akik már évek hosszú sora óra ismerték újságjuk megbízható hírszolgálatát, április 1-én megjelentek a fönti helyen, de nem találtak ott semmiféle szamárkiállítást. Tanácstalanul meredtek egymásra. Nemsokára megtudták, hogy a szamarak ők maguk, akik könnyelműen bedőltek a szerkesztőség áprilisi tréfájának. A félreértés harsogó hahotában oldódott fel.”
Április bolondja felmászott a toronyba, megkérdezte, hány óra. Fél tizenkettő, szamár mind a kettő – így a gyermekmondóka. Az ugratások elszenvedői leggyakrabban a gyerekek voltak. Persze, a romlatlan, naiv lélek mindent komolyan vesz, el lehetett küldeni a boltba trombitahúrért vagy szúnyogzsírért. A maiakat persze már nem.
A legnagyobb átveréseket a sajtó generálta. A klasszikussá vált esetek egyike: az 1900-as évek elején egy április elsejei álhír tudatta, hogy lebontják az Eiffel-tornyot, mire ócskavas kereskedők sokasága verődött össze, hogy vehessen a hatalmas, tízezer tonnányi vastömegből. Egy másik nagy beugratás nem máshoz, mint az igazmondás etalonjához, a BBC-hez kötődik: 1957. április elsején a tévében bemutatták a „spagettifát” – egy ravasz trükkel láttatták a fán csüngő tésztaszálakat is –, mire az emberek tömegesen kezdtek telefonálni, hogy hol lehet megrendelni egy spagettifa-csemetét. A világhálós átverések őse 1984-es, amikor egy holland fickó azt a hírt tette közzé, hogy a szovjet pártfőtitkár, Konsztantyin Csernyenko „szabad vitafórumot” szeretne létrehozni, ezért csatlakozni szeretne az Usenet hálózathoz…
A mai közösségi portál is kínál jó néhány rendkívüli jelentést, például: „Holnap Magyarországon 30 fok lesz. Ebből 5 Budapesten, 3 Szolnokon, 4 Tatabányán, a többin pedig a kisebb falvak osztoznak.” És egy hajdani – bizonyára épp április elsejei – újsághír a tragikus véget ért bicskei asztalosról, akinek vesztét az élvezetek megvonása okozta. „E hó első napjaiban halt meg Bicskén Sukh János asztalos mester 113 éves korában. Temetése a helybeli dalárda és a lelkes közönség részvéte közt ment végbe. Az öregre nézve megemlítjük, hogy főtápláléka kevés eledel, annál több dohányzás, bor, és naponkint 4 krajczár áru pálinka volt utolsó éveiben, s mihelyt ezeknek élvezésétől testi gyengesége eltiltá, azonnal megszűnt élni.”
