Nagy csatában aratott 29-26-os győzelmet a Debrecen elleni hazai szezonbúcsúztatón a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia felnőtt együttese, mely háromgólos sikerével nagyot lépett a nemzetközi kupaindulást jelentő negyedik hely megszerzése felé. Galériával!
A 2017/2018-as szezon utolsó hazai mérkőzését játszotta ma este hat órától a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia, méghozzá azzal a Debrecennel szemben, mely a Magyar Kupa bronzmérkőzésén megverte a mieinket. A találkozó alaphangját már megadták az utánpótlás együttesek, melyek közül az ifik 30-18-ra nyertek, míg a juniorok 25-21-re győzték le a debrecenieket, s ez egyben azt is jelentette, hogy akadémiánk ifjúsági együttese ezüstérmes lett az utánpótlás bajnokságban.
A mai találkozó azonban nemcsak a csapatról, hanem a búcsúzókról is szólt, ugyanis együttesünk vezetése a kezdés előtt köszönt el Zdravko Zovko edzőtől, Gindeli Pannától, Hornyák Bernadettől, Karnik Szabinától, Pálinkás Viktóriától, valamint a pályafutását befejező Rácz-Vincze Melindától, aki meghatottan, könnyek között vette át búcsúajándékait Radulovics Bojana szakmai igazgatótól, Szemenyei István ügyvezetőtől, valamint dr. Dorkota Lajostól, Dunaújváros és Fejér megye díszpolgárától.
Ilyen előzmények után természetesen nem is várhattunk mást csapatunktól, csak a két pont megszerzését, bár azzal mindenki tisztában volt, hogy a debreceniek nem fogják könnyen adni magukat. A kezdésre azonban semmi panasza nem lehetett a hazai drukkereknek, mert a Kohász nagy lendülettel, jól kezdett, Kovács duplája mellett Micijevic és Klujber is betalált, így az 6. percben már 4-1-es dunaújvárosi előnyt mutatott az eredményjelző sőt, miután Rácz-Vincze Melinda is bevette a debreceni kaput, már 6-2-es vezetésnek örülhettünk. Sajnos nem sokáig, mert két eladott labdából zárkóztak a debreceniek, így gyorsan jött is egy hazai időkérés, mely után úgy tűnt, hogy rendezi sorait csapatunk, s ismét meglépett ellenfelétől (9-5).
Ekkor jött azonban az első komolyabb hullámvölgy a mieink játékába, s ez elsősorban a támadások minőségében mutatkozott meg, hiszen a felkeményedő debreceni védelem ellen egyre több hibát követtek el a DKKA játékosai. Ekkor sajnos már nyoma sem volt annak a megfontolt, türelmes játéknak, ami korábban jellemezte a mieinket, s mivel a szerzett labdákból rendre betaláltak a vendégek, nem csak csökkentették hátrányukat, hanem a 22. percben ki is egyenlítettek (10-10). A félidőből hátralévő szűk nyolc percben sem változott sokat a meccs képe, így a 30. percben már a vezetést is megszerezte a Loki, s csak Cifra találatának, valamint Csapó utolsó másodperces védésének volt köszönhető, hogy nem debreceni előnnyel vonultak szünetre a felek (14-14).
A térfélcserét követően elsősorban támadásban kellett feljavulnia a mieinknek, ám hiába kezdte újra gólokkal a játékrészt együttesünk, a Debrecen egy pillanatig sem akart leszakadni, s Punko, valamint Kelemen találataival rendre egalizálni tudott. A 39. percben Depotovic megkapta harmadik kétperces büntetését, így kivált a játékból, s ekkor úgy tűnt, hogy eldönti a meccset a Kohász, mely a kiválóan játszó Rácz-Vincze Melinda találatainak is köszönhetően 25-21-re meglépett vetélytársától. Ezzel a lélektani és helyzeti előnnyel sem tudtak azonban élni a mieink, mert újra jött a kapkodás, rossz lövések, eladott labdák, kihagyott ziccerek, s az 52. percben muszáj volt ismét időt kérnie György Lászlónak, mert a Loki minimálisra csökkentette hátrányát (26-25). Molnár szép ejtése után szerencsére a csereként beállt Pálinkás mutatott be két bravúrt, ráadásul a véghajrában Micijevic hatodik és hetedik gólja végleg eldöntötte a meccset, melyet ha nehezen is, de 29-26-ra nyert meg együttesünk, nagy lépést téve ezzel a nemzetközi kupaszereplést érő negyedik hely megszerzése felé.
György László: - Nehéz mérkőzés volt, nem volt túl nagy az iram, inkább a küzdőszellem dominált. A támadójátékunk nem volt megfelelő, a huszonhat kapott gól ellenére a védekezésünkkel lehettem elégedettebb. Örülünk a győzelemnek, mert egy nagyon jó csapatot sikerült legyőznünk.
Tone Tiselj: - Kemény mérkőzésre számítottunk, az is lett belőle. Nem voltuk könnyű helyzetben, mert három hétig nem játszottunk mérkőzést, most meg egy hét alatt hármat is kell, így nehéz formában maradni. Ezzel együtt nem játszottunk rosszul, de az európai kupaszereplését küzdő Dunaújváros a hajrában jobb volt nálunk.
Rácz-Vincze Melinda: - Nem gondoltam, hogy sírni fogok, de még be sem hívtak minket a pályára, már akkor folytak a könnyeim. Igazából most jöttem arra rá, hogy milyen nehéz lesz majd a kézilabda nélkül, de muszáj most befejezni. Egy kicsit bennem is volt egész végig, hogy ez az utolsó hazai meccsem, szerettem volna jó szájízzel búcsúzni, úgy érzem sikerült is, bár azt sajnálom, hogy az egyik helyzetem kimaradt, jó lett volna száz százalékosnak lenni, de azért ne legyünk annyira telhetetlenek. Nagyon köszönök mindent ennek a városnak, ennek a csarnoknak, ennek a klubnak, ennek a közönségnek, mert úgy gondolom, hogy ha nem kerülök ide, akkor nem biztos, hogy eljutottam volna a válogatottságig, vagy az EHF Kupa megnyeréséig, szóval nagyon büszke vagyok arra, hogy itt nevelkedtem.
DKKA – DVSC-TVP 29-26 (14-14)
DKKA: Csapó – Rácz-Vincze 6, Szalai 3, Micijevic 7, Cifra 2, Kovács 4, Klujber 4. Csere: Pálinkás, Vártok (kapusok), Karnik, Kudor, Takács D., Molnár 3, Nick. Vezetőedző: György László.
DVSC-TVP: Horváth-Pásztor – Varsányi, Punko 4, Siska 2, Sirián 1, Jezsikava 3, Kelemen 5. Csere: Lajtos (kapus), Deszpotovics 2, Csáki 5, Tóvízi 4, Pénzes, Tóth M., Kenyeres. Vezetőedző: Tone Tiselj.
