Három rideg nagyúr

Ebben az évben a kora tavaszi fagykár után szerencsére nem jött újabb csapás, nem kellett megfogadni a népi intelmet: „Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyosszentek, / Hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kentek!” Fagy egyáltalán nem jött, igaz, az olykor nyáridéző meleget néha szél és eső, egyes tájakon jégverés kísérte.

A tapasztalat persze némelyik esztendőben beigazolódik, de vidékünkön katasztrofális kárt a fagyosszentek ritkán okoztak. Nem úgy másfél évszázada: 1866 májusában Pentelére és környékére olyan hideg jött, hogy ami kint volt földön, szinte teljesen elfagyott, s ami kevés még megmaradt, azt az aszály vitte el.

A hasonló katasztrófák emlékét verselte meg játékos módon Ady Endre:
 

Fagyos szentek
 

Be kén’ jól rendezni Vácot,

Odazárni Bonifácot,

Szerváciust és Pongrácot…

Mert az már szörnyü és galád,

Hogy mit művel e szép család…

Megszégyenít májust, tavaszt,

Fület és lábat megfagyaszt…

Összejött egy sokadalom,

Hogy halljon egy kis térzenét

– Melyről már túl sok a dalom –

S pár perc és rebbent szerteszét…

Riporterünk is visszatért,

– Nos, tartottak künn térzenét?

– Igen – szólt kurtán, fagyosan.

– A banda játszott ám azért,

Mert hát történt egy kis hiba:

Szájhoz fagyott a trombita…

(1899)

A fagyosszenteknek nevezett jeles férfiúknak amúgy semmi köze nem volt a tavaszi hidegek jöttéhez, a bűnük csak annyi, hogy emléknapjuk erre az időszakra esik. Mindhárman a IV. évszázadban éltek. Pongráciusz és Bonifáciusz az ázsiai ókeresztény vértanúk sorába tartozik, míg Szerváciusz tudós németalföldi püspök volt, a legenda szerint őseit Jézus Krisztus rokonságáig vezették vissza.

Népi emlékezetünk mindhármukat „elmagyarosította”. Egy Topolyán följegyzett magyarázat így szól: Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szúnyogok, ezért haragszanak ránk, emberekre és évről évre visszajönnek, hogy bosszantsanak bennünket.

Nemcsak nálunk, más országokban is számon tartják a nevükhöz kötött tavaszi kártételt. Egyes német vidékeken jégemberek nevezik őket, Észak-Németországban a „három rideg nagyúr” titulust kapták.