Halálos életmentés

2017. július 16. (vasárnap) 7:41 - Várkonyi Balázs

A Duna mellett nőtt fel a kisfiú. Sosem félt a víztől. Korán megtanult úszni, majd serdülőként evezős lett. Egypárevezősben hajtott. A kis lélekvesztő magabiztos ura volt, pedig a kecses szkiff bármi másnál könnyebben borul. Az ő hajója a legkisebbek közül való volt, hét méter hosszú, huszonhat centi széles, persze, mert vékonyka srác volt ő is.

Kétszer élt át halálfélelmet a vízen. Egyszer a Pokol sziget mellett edzett, egymagában. A starthelynél, a hullámtörő gát alatt a halászok éppen hálóval kerítettek. Ő rajtolni készült, megkezdte volna az edzésben megszabott „pályafutam” egyikét, de észrevette, hogy a bal lapátra egy jókora hínár tapadt. Hogy leszedje, be kellett húzni a lapátot. A rutinos evezős ilyenkor a villára teszi ki a lábát, a másik lapáttal meg egyensúlyban tartja a hajót. Ő is így tett. Közben odakiáltott a halászoknak, hogy ne számítsanak sok jóra, ott alig van hal. Nem is arra kerítünk – volt a válasz –, hanem emberre. A révállomás felől épp akkor jelent meg egy rendőrautó, mögötte fekete zárt furgon. A kis evezőst, ahogy megértette, minek lett vétlen tanúja, elfogta a rémület, egy hirtelen mozdulatára odalett az egyensúly, beborult. Később elmesélte az edzőnek, mit érzett: szörnyű félelmet. Halálos rémületet. Kétségbeesetten úszott, vonszolta a szkiffet a part felé, közben fohászkodott, nehogy hozzáérjen valami a víz alatt, a halászladikból csáklyát nyújtottak felé, bátorították, végre partot ért. Rocsó jött, az vitte át a túloldalra, a szkiffet meg a Rák nevű motorosra emelték. Ő napokig nem ült hajóba.

A másik hasonló élménye egy évvel később jött. Edzés után társaival ugráltak a vízbe, levezetésképp versenyt úsztak árral szemben. Ő túl közel került a stéghez. A lába véletlenül a traverzek közé szorult, nem tudta kiszabadítani, kartempóval tartotta fent magát. Küzdött, de fogyott az ereje, társai kicsik voltak, hogy segítsenek. Akkor ott termett a félelmetes izomzatú kajakos, Babella Laci, azonnal beugrott, a stég alá merült, kiszabadította a foglyul ejtett lábat. Kimentette a pehelysúlyú evezőst, aki később azt mondta, félt, de csak addig, amíg meg nem látta Lacit.

Sok év múlt el. Vízparton, tó mellett táborozott a családjával. Kisfia még nem tudott úszni, ő a hátára vette a kislegényt, a lelkére kötve, hogy karolja át, szorítsa erősen, a kicsi szorított is, ő a bal kezével hátulról is tartotta, tempózott a lábával meg a másik kezével – amikor hirtelen belényilallt: mi van, ha épp most lesz rosszul? Azonnal a partra úszott. Soha többé nem kísértette meg a gondolat, hogy ilyet tegyen.

A minap a Székelyhon portálon egy megrendítő hírt olvasott. Fürödni ment egy férfi a Marosra két gyermekével, egy tizenkét éves kislánnyal és egy nyolcéves kisfiúval. A marosszentgyörgyi szakaszon a folyó vize mély és gyors sodrású. Az egyik gyerek vízbe ejtette papucsát, bementek érte. A víz sodorni kezdte mindkettejüket. Az apa gondolkodás nélkül utánuk ugrott. Sikerült partra dobnia két kisgyermekét. Az ár csak őt ragadta el...

A rovat további hírei: Napraszóló

Egy ember szíve a szelencében

Egy ember szíve a szelencében

2018. június 17. (vasárnap)

1735-ben járunk. Április hó utóján postakocsi igyekszik francia földön a kisváros, Grosbois felé. Megérkezik, a kamalduli szerzetesek kolostoránál megáll. Követek szállnak ki a kocsiból, egyikük kezében faládikó. A házfőnök elébük jön. Beinvitálja őket.

Cinkoffer-klón a misén

Cinkoffer-klón a misén

2018. június 10. (vasárnap)

Állok a templom végiben, ott, ahol mindig is, soha nem ülök le, érdekes, rendre vannak itt, a hátsó traktusban is társaim, akik szintúgy nem leüldögélősek, de most ha akarnának se sikerülne. Szó szerint tömve az istenháza. Ezer gyerek bent, meg a szülők, tanárok. 

Az özörényi ember bánata

Az özörényi ember bánata

2018. június 04. (hétfő)

Alvajárók: így hívták azt a lapályt, amely a hajdani Gömör vármegyében, a Rima-völgy határán terül el. Réges-rég, a XIII. században Tivald gömöri várkatona birtoka volt, s ott templom is állt. Az istenháza aztán földre térdepelt, elpusztult, már az emléke is porladóban.

Csodákról, gyermeknapon

Csodákról, gyermeknapon

2018. május 27. (vasárnap)

Ki nem állhatta a közhelyes idézeteket, kerülte a naiv intelmeket, de mindig belebotlott azokba a neten. Ilyenkor sietve lapozott. Azért volt, hogy megadta magát.

Hogy lehet ingyen inni a kocsmában?

Hogy lehet ingyen inni a kocsmában?

2018. május 21. (hétfő)

Na, hogy? Kezdjük a legrosszabbal: sehogy. Ma már, legalábbis. Pedig a daliás időkben mennyire másképp volt! Az ingyen iváshoz csak el kellett nyerni a pünkösdikirály-címet. Ez persze nem volt könnyű.

Amikor Ferenc József nem lett „pünkösdi király”

Amikor Ferenc József nem lett „pünkösdi király”

2018. május 21. (hétfő)

1867. március 30-a: az országgyűlés elfogadja a Habsburg-uralkodóházzal kötött úgynevezett kiegyezési törvényt. Ez az Osztrák Birodalom és a Magyar Királyság közötti politikai, jogi és gazdasági kapcsolatokat volt hivatva rendezni. Szentesítéséhez azonban szükség volt I. Ferenc József császár jóváhagyására.

Zúgó szélnek zendülése…

Zúgó szélnek zendülése…

2018. május 21. (hétfő)

Ígéret hava. A régiek szavával ez – május. A hónap, amely leggyakrabban magába foglalja a „vándorünnepet”, pünkösdöt, a megújulás ígéretét. Azt, amikor – a népdal mondja – „Piros pünkösd napján mindenek újulnak”. És rá is fér ez a „mindenekre”. Ránk is. Meg az időjárásra.