Halálos életmentés

2017. július 16. (vasárnap) 7:41 - Várkonyi Balázs

A Duna mellett nőtt fel a kisfiú. Sosem félt a víztől. Korán megtanult úszni, majd serdülőként evezős lett. Egypárevezősben hajtott. A kis lélekvesztő magabiztos ura volt, pedig a kecses szkiff bármi másnál könnyebben borul. Az ő hajója a legkisebbek közül való volt, hét méter hosszú, huszonhat centi széles, persze, mert vékonyka srác volt ő is.

Kétszer élt át halálfélelmet a vízen. Egyszer a Pokol sziget mellett edzett, egymagában. A starthelynél, a hullámtörő gát alatt a halászok éppen hálóval kerítettek. Ő rajtolni készült, megkezdte volna az edzésben megszabott „pályafutam” egyikét, de észrevette, hogy a bal lapátra egy jókora hínár tapadt. Hogy leszedje, be kellett húzni a lapátot. A rutinos evezős ilyenkor a villára teszi ki a lábát, a másik lapáttal meg egyensúlyban tartja a hajót. Ő is így tett. Közben odakiáltott a halászoknak, hogy ne számítsanak sok jóra, ott alig van hal. Nem is arra kerítünk – volt a válasz –, hanem emberre. A révállomás felől épp akkor jelent meg egy rendőrautó, mögötte fekete zárt furgon. A kis evezőst, ahogy megértette, minek lett vétlen tanúja, elfogta a rémület, egy hirtelen mozdulatára odalett az egyensúly, beborult. Később elmesélte az edzőnek, mit érzett: szörnyű félelmet. Halálos rémületet. Kétségbeesetten úszott, vonszolta a szkiffet a part felé, közben fohászkodott, nehogy hozzáérjen valami a víz alatt, a halászladikból csáklyát nyújtottak felé, bátorították, végre partot ért. Rocsó jött, az vitte át a túloldalra, a szkiffet meg a Rák nevű motorosra emelték. Ő napokig nem ült hajóba.

A másik hasonló élménye egy évvel később jött. Edzés után társaival ugráltak a vízbe, levezetésképp versenyt úsztak árral szemben. Ő túl közel került a stéghez. A lába véletlenül a traverzek közé szorult, nem tudta kiszabadítani, kartempóval tartotta fent magát. Küzdött, de fogyott az ereje, társai kicsik voltak, hogy segítsenek. Akkor ott termett a félelmetes izomzatú kajakos, Babella Laci, azonnal beugrott, a stég alá merült, kiszabadította a foglyul ejtett lábat. Kimentette a pehelysúlyú evezőst, aki később azt mondta, félt, de csak addig, amíg meg nem látta Lacit.

Sok év múlt el. Vízparton, tó mellett táborozott a családjával. Kisfia még nem tudott úszni, ő a hátára vette a kislegényt, a lelkére kötve, hogy karolja át, szorítsa erősen, a kicsi szorított is, ő a bal kezével hátulról is tartotta, tempózott a lábával meg a másik kezével – amikor hirtelen belényilallt: mi van, ha épp most lesz rosszul? Azonnal a partra úszott. Soha többé nem kísértette meg a gondolat, hogy ilyet tegyen.

A minap a Székelyhon portálon egy megrendítő hírt olvasott. Fürödni ment egy férfi a Marosra két gyermekével, egy tizenkét éves kislánnyal és egy nyolcéves kisfiúval. A marosszentgyörgyi szakaszon a folyó vize mély és gyors sodrású. Az egyik gyerek vízbe ejtette papucsát, bementek érte. A víz sodorni kezdte mindkettejüket. Az apa gondolkodás nélkül utánuk ugrott. Sikerült partra dobnia két kisgyermekét. Az ár csak őt ragadta el...

A rovat további hírei: Napraszóló

A pentelei „borlázadás”

A pentelei „borlázadás”

2018. április 21. (szombat)

Szomorú évforduló előtt állunk. Legalábbis a borissza ősöknek volt az szomorú. S a régiek között ugyan ki volt az a különc, aki soha nem emelte meg a borospoharat? 1948-at írunk. Az utolsó rendi országgyűlés közös teherviselésről szóló döntését bizakodva fogadja Pentele javarészt földből élő népe. 

Tanuljunk magyarul!

Tanuljunk magyarul!

2018. április 15. (vasárnap)

Jó kis ház eladó – ugrik elém a neten a szokatlan hirdetés. Falusi portát ajánlanak eladásra. Ízlelgetem a rövidke mondatot, és egyre jobban tetszik. Lényegre törő, semmi fölösleges sallang, kirí az egy kaptafára készült szövegek közül. Amilyen egyszerű a hirdetés, olyan egyszerű az eladandó ház.

Jaj neked, lógós!

Jaj neked, lógós!

2018. április 08. (vasárnap)

A szaki csak állt a hatalmas moziteremben, úgy érezte, minden lámpa fénye rávetül, de valójában csak a szemek szegeződtek rá, az áldozatra. Vele szemben az ezerarcú tömeg. Délután fél kettő körül járt az idő. Április valahányadika volt. Ja, ez fontos, ne feledjem: 1952.

A nyuszi jött…

A nyuszi jött…

2018. április 02. (hétfő)

Igen, megérkezett, ez a hivatása húsvétkor. Mindig kiszámíthatóan pontos. Hozott ajándékot annak is, aki már nem hisz a mesében, s annak is, aki hisz. Neki még inkább.

És eljön az ég felhőin…

És eljön az ég felhőin…

2018. április 01. (vasárnap)

A szabadságharc idején – amiképp Bálint Sándor feljegyzéséből ismerjük – a bácskai Boldogasszonyfalva, Gospodince 1849 nagyszombatján zajló ostrománál a szegedi honvédzászlóalj azt kívánta, hogy a támadásban a legelső legyen. Úgy is történt. 

Égzengés a templomban

Égzengés a templomban

2018. március 31. (szombat)

Ma este a hívőket az egyházi év leggazdagabb szertartása szólítja a feltámadási misére. Jézus kereszthalála után kegyeletes csöndbe burkolóztak a templomok, ma megélednek. Belépünk húsvét vigíliájába.

Már néma csönd van a Koponyák hegyén…

Már néma csönd van a Koponyák hegyén…

2018. március 30. (péntek)

Jézus kereszthalála estéjében járunk. Közhasználatú nevén e nap a nagypéntek. A templomok harangjai némák, nem szól az orgona sem. Ezen a napon nincs mise, ám az evangélium alapján felidézik a szenvedéstörténetet.