Rajt, cél

2017. július 30. (vasárnap) 20:09 - Várkonyi Balázs

De hát ezüstérmes vagy, ember! – kiáltott fel a riporter annak hallatán, hogy milyen visszafogottan nyilatkozik Verrasztó Dávid a saját remek teljesítményéről.

A közönség úgy ünnepelte, mintha ő győzött volna. Persze, hisz’ tudták: neki az olimpiai kudarc terhével főként önmagát, önmaga kétségeit kellett legyőznie. A biztos esélyes az amerikai ellenfél volt. És Verrasztó remekül helytállt. Ezüstérmet szerzett.

Fotó:MTI

„Aki már többször megjárta a legmagasabb csúcsokat, az az árnyas völgyből nézve sem irigykedik a hegyre mászó új titánokra” – ezek már Gyurta Dániel búcsúszavai a számára sikertelen világversenyt követően. Erőt és sikert kívánt minden magyar sportolónak, majd a közönségnek megköszönte a biztatást; annak a közönségnek, amely a vereségét látva sem szitkozódott, sőt! Rokonszenvtapssal bátorította. Ahogy a világbajnokságot záró esti futamban az országos csúccsal a hetedik helyen végzett férfi váltót is. A nézők tudták: a fiatal csapatnak ma még az érem – álom.

Fotó:MTI

Nem volt az Hosszú Katinkának! Fantasztikus vasárnapi úszását a közönség tombolása kísérte. Elképesztő magabiztossággal verte végig ellenfeleit – köztük a hozzá hasonló világnagyságokat. És a fennhéjázásnak nyoma sem volt a fölényes győzelem utáni első nyilatkozatában. Boldog volt, de szerény maradt. Pedig a vegyes úszás királynője. A későbbi hosszabb, elemző interjúban is önkritikusan beszélt – és elismeréssel a többi magyarról, éremszerzőkről, helytállókról, tehetségekről. A jövőről. Arról, ami a „zsinórban” junior világcsúcsokat úszó ezüstérmesünk, a kirobbanó tehetségű Milák Kristóf és a többiek fiatalságában rejtezik. Ez a legfontosabb üzenet egy világbajnokság után, amely bár nem a legtöbb érmet hozó lett az úszósportunk történetében, de a leginkább a miénk. Hiszen mi láthattuk vendégül a világot.

A rovat további hírei: Napraszóló

A levéltitok becsülete

A levéltitok becsülete

2017. december 10. (vasárnap)

A véletlen sodort Z. úr mellé. Úgy alakult, hogy egy időt kényszerűen egy helyen kellett töltenünk. Közben többször is alkalom adódott, hogy beszélgessünk, s úgy-ahogy megismerjük egymást. Vagyis hát, megismerni… ez azért egy kicsit túlzás. De az ember röpke ismeretség nyomán is szerezhet valamiféle benyomást. Nekem ez viszonylag hamar sikerült.

Adventbe érve

Adventbe érve

2017. december 03. (vasárnap)

Nézd, ott ballag két ember, már nem vagyunk egyedül. Fotoriporter kolléganőm, Márta derült fel így az idegenek látványán. Hát persze, vasárnap reggel a kihalt, havas mellékúton, ahol sok-sok kilométeren át egy lélek se tűnik föl, szívderítő ez a „nem vagyunk egyedül” érzés. Riportra mentünk: adventnyitó mise, az első gyertyagyújtás a kis pusztai kápolnában. Mint kiderült, az átfagyott emberpár is oda tart. Hiába invitáltuk őket az autóba, köszönettel elhárították: „Megszoktuk mi így…”

Örömutazás

Örömutazás

2017. november 29. (szerda)

Cegléd, Budai út, megálló az 1896-os évszámot viselő 226. jelű őrháznál. Itt szállt vonatra kora reggel huszonkét kis óvodás és négy nevelő. Bevonatoztak a szépen gondozott, hangulatos-platánfás törzsállomásra, leszálltak. A gyerekek izgatottan lesték, mikor jön a Hírös Intercity. Az ő vonatuk.

A vendéglőskirály

A vendéglőskirály

2017. november 28. (kedd)

New York, 1939, Világkiállítás. Zsibongás a csarnokokban, hatalmas tömeg – és az egyik legforgalmasabb pont: egy vendéglő a magyar pavilonban. De nem is csupán „egy” volt ez a hatalmas nemzetközi seregszemle éttermei közül, hanem a legjobb: a Gundel. A híres újság, a New York Herald írta a nap mint nap zsúfolt vendégfogadóról, hogy többet tett Magyarország jó híréért, mint egy hajórakomány turisztikai prospektus.

... de hol van a nagyfater bringája?

... de hol van a nagyfater bringája?

2017. november 26. (vasárnap)

Hetvenes évek: Moszkvába utazik a Magyar Rádió küldöttsége. Sűrű program, „baráti” találkozó vadidegenekkel, veteránokkal, ifjúkommunistákkal, munkásmozgalmi kiállítás, komszomoltörténeti tárlat, a Vörös Hadsereg múzeuma. A delegátusok egyike, őszes hajú férfi már unta sokadszor megnézni szinte ugyanazt. Amikor a háborúban zsákmányolt német fegyvereket mutogatták, jelentkezett, kérdezett: Tessék mondani, a fater bringáját hol találom?

Cihika és az ideges elfajzás

Cihika és az ideges elfajzás

2017. november 19. (vasárnap)

Úgy hívták: Cihika Mihály. A Toldy Gimnázium diákjai már a furcsa név hallatán hangos röhögésben törtek ki, legalábbis az elején. A nevéről persze senki sem tehet, Mihály tanár se, hogy ezt örökölte szüleitől. A gyerekek később alaposan megtanulták, hogy nevetni semmi okuk, félni annál inkább.

Napbúcsúztató Ábel-mesével

Napbúcsúztató Ábel-mesével

2017. november 13. (hétfő)

Esténként, elalvás előtt mindig teszek egy kört a világhálón, hogy tudjam, milyen hírek zárják a napot. De csakis a híreket olvasom, a szabad fórum, a közösségi „csevegő” portál ilyenkor már kerülendő: nem izgatom föl magam azon, hogy miként törik kerékbe oly sokan anyanyelvünket. A közös kincset.