Rajt, cél

2017. július 30. (vasárnap) 20:09 - Várkonyi Balázs

De hát ezüstérmes vagy, ember! – kiáltott fel a riporter annak hallatán, hogy milyen visszafogottan nyilatkozik Verrasztó Dávid a saját remek teljesítményéről.

A közönség úgy ünnepelte, mintha ő győzött volna. Persze, hisz’ tudták: neki az olimpiai kudarc terhével főként önmagát, önmaga kétségeit kellett legyőznie. A biztos esélyes az amerikai ellenfél volt. És Verrasztó remekül helytállt. Ezüstérmet szerzett.

Fotó:MTI

„Aki már többször megjárta a legmagasabb csúcsokat, az az árnyas völgyből nézve sem irigykedik a hegyre mászó új titánokra” – ezek már Gyurta Dániel búcsúszavai a számára sikertelen világversenyt követően. Erőt és sikert kívánt minden magyar sportolónak, majd a közönségnek megköszönte a biztatást; annak a közönségnek, amely a vereségét látva sem szitkozódott, sőt! Rokonszenvtapssal bátorította. Ahogy a világbajnokságot záró esti futamban az országos csúccsal a hetedik helyen végzett férfi váltót is. A nézők tudták: a fiatal csapatnak ma még az érem – álom.

Fotó:MTI

Nem volt az Hosszú Katinkának! Fantasztikus vasárnapi úszását a közönség tombolása kísérte. Elképesztő magabiztossággal verte végig ellenfeleit – köztük a hozzá hasonló világnagyságokat. És a fennhéjázásnak nyoma sem volt a fölényes győzelem utáni első nyilatkozatában. Boldog volt, de szerény maradt. Pedig a vegyes úszás királynője. A későbbi hosszabb, elemző interjúban is önkritikusan beszélt – és elismeréssel a többi magyarról, éremszerzőkről, helytállókról, tehetségekről. A jövőről. Arról, ami a „zsinórban” junior világcsúcsokat úszó ezüstérmesünk, a kirobbanó tehetségű Milák Kristóf és a többiek fiatalságában rejtezik. Ez a legfontosabb üzenet egy világbajnokság után, amely bár nem a legtöbb érmet hozó lett az úszósportunk történetében, de a leginkább a miénk. Hiszen mi láthattuk vendégül a világot.

A rovat további hírei: Napraszóló

Az ezeréves túlélő

Az ezeréves túlélő

2017. augusztus 20. (vasárnap)

Nem vagyok vallásos, mit ünnepeljek? Róka Gizi mondta ezt egykor, augusztus huszadika előtt, legalábbis anyám emlékezete szerint. Bárki más lehetett volna, nem csak a rég elment Gizella asszony gondolkodhatott ilyen sarkosan. Különben is, volt ez a nap alkotmányünnep is… Igaz, sosem hittem, hogy bárki közülünk valódi ünnepi tartalmat képzelne az alkotmánynap mögé, nem csupán politikai hívó szót.

Esti harangszó a jeles napon

Esti harangszó a jeles napon

2017. augusztus 15. (kedd)

Az ausztriai Őrvidéken Boldogasszony; Délvidéken, a Dél-bácskai körzetben Boldogasszonyfalva; a Zselicségben, Baranya és Somogy határán Boldogasszonyfa. Települések, amelyek neve a Mária-tisztelet jegyében született, és ahol különös figyelem övezi augusztus tizenötödikét: a napot, amelyen az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint Jézus Krisztus édesanyját magához emelte a Teremtő.

Csak torokra menj!

Csak torokra menj!

2017. augusztus 12. (szombat)

Gyerekek játszanak a közös udvaron. Játékfegyverrel vadásznak egymásra, kis labdák repülnek, a megcélozott menekül, közben visszakiált: lábra ér, arcra nem! A szivacslabdák persze az arcon se okoznának sérülést, még a földre pottyanva se igen tudnak fölpattanni. De vigyáznak egymásra.

Hőguta műmágussal

Hőguta műmágussal

2017. augusztus 05. (szombat)

Hét nem vagyok én egy eszeveszett bolond? Dehogynem! Szenvedek az embertelen hőségben, bevackolok a kisszobába, gondolom, segít a mozdulatlanság, a semmittevés, hátha megúszom ezt a napot fulladás vagy infarktus nélkül – de elkövetek egy végzetes hibát.

Egy korsó „védőital” orvosi receptre?

Egy korsó „védőital” orvosi receptre?

2017. július 31. (hétfő)

Gyógyszertár, sorállás, dögmeleg. Lassan haladunk, a patikárius hölgy minden pácienst tanácsokkal lát el. Tudja, mondtam már – int egy vékony fickót –, sok folyadékot! Amaz serényen bólogat, mire a mögöttem álló testes úr: Én már a mai három korsómat megittam… S hogy kétségünk se legyen, mi volt a három korsóban, hozzáteszi: ideje lenne már a sört is receptre adni!

Egy „gyorsan elviharzó élet”

Egy „gyorsan elviharzó élet”

2017. július 31. (hétfő)

1849. július 30-a: vacsoravendégek ülnek asztalhoz Székelykeresztúron, Vargha Zsigmond portáján. Bivalytejes-túrós puliszkát esznek, ezt egy versből tudhatjuk, amit a vendégek egyike, a fiatal költő írt a házigazda lányának, Rozáliának. A legenda szerint egy körtefa alatt született költemény az ifjú alkotó legutolsó műve.

Boró: annyi, mint – egyszerűség…

Boró: annyi, mint – egyszerűség…

2017. július 30. (vasárnap)

Aki már életében legendává lesz, annak titkát sokan szeretnék megfejteni. Elolvastam mindent, amit lehet, de sokra nem jutottam, csak arra: nincs titok. Borovszky Ambrus egyszerűen – önmaga volt, hétköznapi figura, miközben az évek során a tekintély jelképe lett.