Rajt, cél

2017. július 30. (vasárnap) 20:09 - Várkonyi Balázs

De hát ezüstérmes vagy, ember! – kiáltott fel a riporter annak hallatán, hogy milyen visszafogottan nyilatkozik Verrasztó Dávid a saját remek teljesítményéről.

A közönség úgy ünnepelte, mintha ő győzött volna. Persze, hisz’ tudták: neki az olimpiai kudarc terhével főként önmagát, önmaga kétségeit kellett legyőznie. A biztos esélyes az amerikai ellenfél volt. És Verrasztó remekül helytállt. Ezüstérmet szerzett.

Fotó:MTI

„Aki már többször megjárta a legmagasabb csúcsokat, az az árnyas völgyből nézve sem irigykedik a hegyre mászó új titánokra” – ezek már Gyurta Dániel búcsúszavai a számára sikertelen világversenyt követően. Erőt és sikert kívánt minden magyar sportolónak, majd a közönségnek megköszönte a biztatást; annak a közönségnek, amely a vereségét látva sem szitkozódott, sőt! Rokonszenvtapssal bátorította. Ahogy a világbajnokságot záró esti futamban az országos csúccsal a hetedik helyen végzett férfi váltót is. A nézők tudták: a fiatal csapatnak ma még az érem – álom.

Fotó:MTI

Nem volt az Hosszú Katinkának! Fantasztikus vasárnapi úszását a közönség tombolása kísérte. Elképesztő magabiztossággal verte végig ellenfeleit – köztük a hozzá hasonló világnagyságokat. És a fennhéjázásnak nyoma sem volt a fölényes győzelem utáni első nyilatkozatában. Boldog volt, de szerény maradt. Pedig a vegyes úszás királynője. A későbbi hosszabb, elemző interjúban is önkritikusan beszélt – és elismeréssel a többi magyarról, éremszerzőkről, helytállókról, tehetségekről. A jövőről. Arról, ami a „zsinórban” junior világcsúcsokat úszó ezüstérmesünk, a kirobbanó tehetségű Milák Kristóf és a többiek fiatalságában rejtezik. Ez a legfontosabb üzenet egy világbajnokság után, amely bár nem a legtöbb érmet hozó lett az úszósportunk történetében, de a leginkább a miénk. Hiszen mi láthattuk vendégül a világot.

A rovat további hírei: Napraszóló

Bukjunk, Maris?

Bukjunk, Maris?

2018. július 15. (vasárnap)

Juliska néni lebukott. Nem egészen úgy, mint a címbéli Maris, róla majd kicsit később, előtte essék szó a fölemlegetett Juliska néniről. Ő egykor sok érdekes történettel ajándékozott meg. Valamennyit úgy mesélte, mintha maga élte volna át.

A szép Anna és a legendája

A szép Anna és a legendája

2018. július 08. (vasárnap)

Apa, látod? Mit kéne látnom, édes gyermekem? – kérdezek vissza a legkedvesebbnek vélt mosolyommal, amire csak képes vagyok, ha a munkában megakasztanak. Lányom a számítógép képernyőjére bök: Ott, ni! Látod, Anna-bál.

Énlaka, emlék és magatartás

Énlaka, emlék és magatartás

2018. június 30. (szombat)

"A vén torony kövei izzadtak a ködtől és sötét hajlataiban századok igézete nyugszik. Gyermekek meztelen lábanyoma látszik a hiányos lépcsők finom porában és szédülten meginog a rozoga torony, mikor a nehéz harang elcsattan benne.”

Csak hogy ma se maradjunk foci nélkül...

Csak hogy ma se maradjunk foci nélkül...

2018. június 29. (péntek)

Egy nap szünet a futball vébén. Elviselhetetlen kín ez a fociőrülteknek. Épp ezért, kárpótlásként megmutatunk nekik egy kis „hazait”: egy szép védést a régmúltból.

Magyar foci, nyerőben

Magyar foci, nyerőben

2018. június 24. (vasárnap)

Na nem, ezt azért mégsem! Mit hülyéskedek én itt, amikor amúgy is van elég bajunk a harminckét fokos gatyarohasztó hőségben, és még az oroszországi vébé meccseinek gyötrelmeit is ki kell állnunk. Mármint a felismerést: hol vagyunk mi ettől! Hol vagyunk – nemcsak a tudástól –, hanem attól a tűztől, az utolsó vérig küzdéstől, amit a kiscsapatok mutatnak, s ami olykor kétségbe ejti a világverő nagyokat.

Egy ember szíve a szelencében

Egy ember szíve a szelencében

2018. június 17. (vasárnap)

1735-ben járunk. Április hó utóján postakocsi igyekszik francia földön a kisváros, Grosbois felé. Megérkezik, a kamalduli szerzetesek kolostoránál megáll. Követek szállnak ki a kocsiból, egyikük kezében faládikó. A házfőnök elébük jön. Beinvitálja őket.

Cinkoffer-klón a misén

Cinkoffer-klón a misén

2018. június 10. (vasárnap)

Állok a templom végiben, ott, ahol mindig is, soha nem ülök le, érdekes, rendre vannak itt, a hátsó traktusban is társaim, akik szintúgy nem leüldögélősek, de most ha akarnának se sikerülne. Szó szerint tömve az istenháza. Ezer gyerek bent, meg a szülők, tanárok.