Olvasóvasárnap

2017. szeptember 10. (vasárnap) 17:26 - Várkonyi Balázs

Nincs jobb alkalom rá: a vasárnap nyugodt ritmusa, óráinak csöndes csordogálása nemhogy elviseli, de valósággal kiköveteli, hogy az ember az ellazító olvasás élvezetének áldozzon.

Zrínyinek szenteltem a délutánt. Nem a katona-költő Zrínyi Miklós műveinek, hanem dédapja, a szigetvári hős életéről írottaknak – akinek halálos vállalása beleégett a magyarság tudatába. Mert 1566 szeptemberében Sziget váránál a török sereg roppant túlereje által szorongatva végső döntésre jutott: a reménytelen helyzetben hű katonáival az önfeladás helyett a halálba menetet választotta. Kivételes lelki erőről tanúskodott a „kirohanásként” ismert hőstettük.

 Zrínyi gróf nem csak a végső rohamnál bizonyította, hogy nem ismer semmiféle alkut. Az örök hűség embere volt. Mindvégig kitartott a királynak tett esküje mellett, még az időleges kegyvesztettség, a mellőzése idején sem próbálta másnál keresni az igazát. Szigetvár elhúzódó ostroma alatt a szultán hol fenyegetéssel, hol ígéretekkel próbálta megadásra bírni – hiába. A büszke bán hajthatatlan maradt, még akkor is, amikor Szulejmán a legkecsegtetőbb méltósággal csábította, a horvát királyság koronáját ajánlva fel neki. Ám Zrínyi Miklós nem csupán jeles politikus és hadvezér volt; törhetetlen jellem is.

Kortársaiból csodálkozást váltott ki, amikor a főúr Szigetvár kapitányi tisztségét vállalta. Kevesellték ezt, hiszen hírneves hadvezér, a horvát, a magyar és a Habsburg politikai elit kiemelkedő tagja volt, aki előtt minden ajtó nyitva állt. Ám ő tudatosan vette magára ezt a neki „kicsi” szerepet, hiszen tudta, a legkorszerűbb erődítmény, Sziget a legfontosabb kapu, s az ország védelme minden áldozatot megkíván. A harcosokat jórészt a saját vagyonából fizette. Nem mellesleg ekkor már az egész Dunántúl főkapitányi tisztségét is viselte.

Hogy aztán segítség nélkül marad, arra nem számíthatott. Az ostromlók ötvenszeres túlerejével szemben a várvédők egy hónapos helytállása valóságos hőstett volt. A döntő ütközet szeptember 6-án kezdődött. A vár megvédésére remény nem volt, maradt a hőssé válás szomorú, de példaadó szerepe. Hetedikéig – némely kortársi emlékezet szerint nyolcadikáig – tudtak kitartani a nyomasztó fölénnyel szemben. Akkor a megmaradt hétszáz emberét Zrínyi kitörésre vezényelte. Előtte még fölgyújtatta a lőportornyot, s a bekövetkezett robbanásnak nagy szerepe volt abban, hogy a várostromot a törökök végül 25 ezres veszteséggel zárták. Az elképesztő erőkülönbség fényében különösképp feltűnő ez a szám, hisz éppen tízszerese volt a várvédők összességének.

Zrínyi és katonái Közép-Európa hőseivé váltak. A horvát grófból magyar arisztokratává lett hadvezér-politikust ma is több nemzet tisztelete övezi. Bár Sziget váránál nem győzhetett, de kitartásával megakadályozta, hogy a török sereg Bécs felé vonuljon. Európát védte, amíg tehette…

A szakirodalom úgy ítéli meg, hogy a bátor nagyurat nem lehet összehasonlítani a kor többi törökverő hősével: rangban, a társadalmi-politikai hierarchiában fölöttük állt, ő veszíthette tehát a legtöbbet. Önfeláldozása különös magasságba emeli.

A rovat további hírei: Napraszóló

Ezüstpénzért soha!

Ezüstpénzért soha!

2018. február 18. (vasárnap)

A címbe foglalt két szó ilyentájt, húsvéthoz közeledve, Pentelei Molnár Jánosról szólva különös felhangot kap. Mert túlmutat a konkrét tartalmán. Mert egy alkotói filozófiára utal. Egy jeles festő tisztességére.

Hová tűnt a rejtélyes T. G.?

Hová tűnt a rejtélyes T. G.?

2018. február 11. (vasárnap)

Mielőtt egy különös esetet, T. G. kalandját próbálnám megfejteni, messziről indítok. Nyílt tanítási nap volt hajdan egy iskolában. Szülő ül a padsor szélén, hogy közelről lássa gyermeke küzdelmét a matekfeladattal. Kisfiú oszt-szoroz, végül az eredményt beírja. De egy „jaj!” kíséretében hirtelen kiradírozza, új számokat ír. Rosszat.

Akit éjszakánként elüt az autó

Akit éjszakánként elüt az autó

2018. február 04. (vasárnap)

A fiatalasszony keze remeg. A babakocsi rázkódik tőle, s benne a pici baba is. Nem tudok szabadulni az élménytől. Tegnap volt. Csöndes délután, az utca szinte néptelen, megyek a dolgaim után, leszegett fejjel. Ekkor éles kiáltást hallok, meglátom a zebra közepén a babakocsis asszonyt, odébb meg egy nagy gázzal elvágtató sportkocsit. Mi történt?

A rejtélyes EVTK

A rejtélyes EVTK

2018. január 31. (szerda)

Utazó személyzet feljelentkezései helye – olvasom a vidéki pályaudvar szolgálati helyiségének ajtaján. A MÁV fura szóhasználatán gyakori utazóként már megedződtem – lásd: a második vágányról szerelvény „jár” ki stb. –, de ez a „feljelentkezés” még engem is meglepett. A mondat kiagyalója a fölösleges igekötők nagy barátja lehet, az állomásfőnök dettó, vagy észre se vette, netán a szolgálati szabályzatban ez vagyon írva.

Ismét életet követelt a Végzet Hegye

Ismét életet követelt a Végzet Hegye

2018. január 29. (hétfő)

Áldozatok jelölték a korábbi kísérletek kudarcait – írtam a Dunaújváros portálon tegnap közölt cikkemben a világ egyik legfélelmetesebb hegyének 1970-es meghódítása kapcsán. Milyen az élet: szinte az írással egy időben két hegymászó ismét kritikus helyzetbe került a hegyen.

A Harmadik Ember

A Harmadik Ember

2018. január 28. (vasárnap)

Nanga Parbat – a Végzet Hegye. A Himalája nyugati vonulatának egyik legfélelmetesebb magaslata. Már áldozatok jelölték a korábbi kísérletek kudarcait, amikor 1970-ben a XX. század egyik legnagyobb alpinistája, a Dél-Tirolban született hegymászólegenda, Reinhold Messner is nekivágott.

Vince nap ígérete

Vince nap ígérete

2018. január 22. (hétfő)

Ez a világ mi vóna, ha egy kis bor nem vóna – tarja a népi szólás. A világ és a borkedvelők szerencséjére olyan még soha nem volt, hogy ne legyen legalább „egy kis bor” annak, aki arra szomjazik.