Olvasóvasárnap

2017. szeptember 10. (vasárnap) 17:26 - Várkonyi Balázs

Nincs jobb alkalom rá: a vasárnap nyugodt ritmusa, óráinak csöndes csordogálása nemhogy elviseli, de valósággal kiköveteli, hogy az ember az ellazító olvasás élvezetének áldozzon.

Zrínyinek szenteltem a délutánt. Nem a katona-költő Zrínyi Miklós műveinek, hanem dédapja, a szigetvári hős életéről írottaknak – akinek halálos vállalása beleégett a magyarság tudatába. Mert 1566 szeptemberében Sziget váránál a török sereg roppant túlereje által szorongatva végső döntésre jutott: a reménytelen helyzetben hű katonáival az önfeladás helyett a halálba menetet választotta. Kivételes lelki erőről tanúskodott a „kirohanásként” ismert hőstettük.

 Zrínyi gróf nem csak a végső rohamnál bizonyította, hogy nem ismer semmiféle alkut. Az örök hűség embere volt. Mindvégig kitartott a királynak tett esküje mellett, még az időleges kegyvesztettség, a mellőzése idején sem próbálta másnál keresni az igazát. Szigetvár elhúzódó ostroma alatt a szultán hol fenyegetéssel, hol ígéretekkel próbálta megadásra bírni – hiába. A büszke bán hajthatatlan maradt, még akkor is, amikor Szulejmán a legkecsegtetőbb méltósággal csábította, a horvát királyság koronáját ajánlva fel neki. Ám Zrínyi Miklós nem csupán jeles politikus és hadvezér volt; törhetetlen jellem is.

Kortársaiból csodálkozást váltott ki, amikor a főúr Szigetvár kapitányi tisztségét vállalta. Kevesellték ezt, hiszen hírneves hadvezér, a horvát, a magyar és a Habsburg politikai elit kiemelkedő tagja volt, aki előtt minden ajtó nyitva állt. Ám ő tudatosan vette magára ezt a neki „kicsi” szerepet, hiszen tudta, a legkorszerűbb erődítmény, Sziget a legfontosabb kapu, s az ország védelme minden áldozatot megkíván. A harcosokat jórészt a saját vagyonából fizette. Nem mellesleg ekkor már az egész Dunántúl főkapitányi tisztségét is viselte.

Hogy aztán segítség nélkül marad, arra nem számíthatott. Az ostromlók ötvenszeres túlerejével szemben a várvédők egy hónapos helytállása valóságos hőstett volt. A döntő ütközet szeptember 6-án kezdődött. A vár megvédésére remény nem volt, maradt a hőssé válás szomorú, de példaadó szerepe. Hetedikéig – némely kortársi emlékezet szerint nyolcadikáig – tudtak kitartani a nyomasztó fölénnyel szemben. Akkor a megmaradt hétszáz emberét Zrínyi kitörésre vezényelte. Előtte még fölgyújtatta a lőportornyot, s a bekövetkezett robbanásnak nagy szerepe volt abban, hogy a várostromot a törökök végül 25 ezres veszteséggel zárták. Az elképesztő erőkülönbség fényében különösképp feltűnő ez a szám, hisz éppen tízszerese volt a várvédők összességének.

Zrínyi és katonái Közép-Európa hőseivé váltak. A horvát grófból magyar arisztokratává lett hadvezér-politikust ma is több nemzet tisztelete övezi. Bár Sziget váránál nem győzhetett, de kitartásával megakadályozta, hogy a török sereg Bécs felé vonuljon. Európát védte, amíg tehette…

A szakirodalom úgy ítéli meg, hogy a bátor nagyurat nem lehet összehasonlítani a kor többi törökverő hősével: rangban, a társadalmi-politikai hierarchiában fölöttük állt, ő veszíthette tehát a legtöbbet. Önfeláldozása különös magasságba emeli.

A rovat további hírei: Napraszóló

A hiábavaló intelem

A hiábavaló intelem

2017. szeptember 24. (vasárnap)

Kései a felismerés: sokkal, de sokkal többet kellett volna a gyerekeivel lennie! A hiányképzés az alaposságával kezdődött. Csak a teljességhez közelítőt fogadta el önmagától. Sokat dolgozott. Gázkitörésre ment, a katasztrófahelyszínről, a téli, fagyos pusztáról nap mint nap tudósított, nem vacillált, pedig tudta, hosszú menet lesz.

Ötezer éves ükapánk – és a halálos átok

Ötezer éves ükapánk – és a halálos átok

2017. szeptember 19. (kedd)

Csütörtöki nap volt, az 1991-es év szeptember 19-e délutánja. Egy bajorországi házaspár, Erika és Helmut Simon az Ötz-völgyi-Alpokban többnapos túrájuk utolsó szakaszát tették meg.

Szellemúton, ingyenpiával

Szellemúton, ingyenpiával

2017. szeptember 17. (vasárnap)

Céltalanul bolyong egy óceánjáró. A fedélzetén négyezer utas. Fogalmuk sincs arról, hogy mi az irány, hol a végső kikötő. S ami végképp ijesztő, a hajó kapitánya se tud többet, csak annyit, hogy „el innen”, menekülni valami elől, ami félelmetes.

Martinász iróniacsapdában

Martinász iróniacsapdában

2017. szeptember 10. (vasárnap)

Na, már megint egy provokatív cím! Akárcsak a múlt heti: „Ledönteni a Martinászt!” Igen, ez a piszkos provokáció jelent meg oldalunkon. Botrány!

Ledönteni a Martinászt!

Ledönteni a Martinászt!

2017. szeptember 03. (vasárnap)

Igen, kedves újvárosiak, itt az idő. Haladnunk kell a korral! Ideje felzárkóznunk a művelt Nyugathoz, ahol manapság a tolerancia jegyében itt-ott keresztény templomokat bontanak le, hogy ne sértsék az „újtelepesek” érzékenységét, és helyet adjanak az imaházaknak.

Iskolaemlék: becsengetés a romok között

Iskolaemlék: becsengetés a romok között

2017. augusztus 31. (csütörtök)

Még egyet alszunk, aztán – suli. Évnyitó. Jelképes becsengetés. Emlékezzünk egy régi szeptember elsejére.

Selejt a Ruggyantagyárból

Selejt a Ruggyantagyárból

2017. augusztus 31. (csütörtök)

Nem tudni, ki ennek a különös műnek a szülőatyja. Netán szülőanyja? Az sem biztos, hogy mi ez: csak játék, vicces írógépavatás eredménye, vagy árulkodó dokumentum arról, hogy egy ember idegei épp fölmondták a szolgálatot.