Amikor még élt a remény…

2017. október 31. (kedd) 18:43 - Várkonyi Balázs

1956. október 31-ét írtak. A forradalom és szabadságharc pentelei krónikájában ez a nap fordulópont: megalakultak a néphatalmi testületek, a nemzeti bizottság, a helyi munkástanács, és a tüzérezred tisztjei részvételével a forradalmi katonai tanács. A feloszlatott DISZ-szervezet szerepét átvette a forradalmi ifjúsági bizottság. Az előző napok véráldozattal is járó történései után a konszolidáció jelei mutatkoztak.

A Dunapentelei Igazság című lap lelkesült írásban számolt be erről: „Dunapentelén 1956. október 31-én a dolgozó nép minden rétegéből, a munkástanácsok, az óvárosi földművesek, a forradalmi munkás- és diákifjúság és a forradalmi értelmiség küldötteiből megalakult Dunapentele Város Nemzeti Bizottsága, és Dunapentele egész területén átvette a teljes főhatalmat.” A városi tanács vezető tisztségviselőit felmentették beosztásukból, a közigazgatás, az igazságügyi szervek, a városi intézmények és a fegyveres erők felügyeletét az új testület irányítása alá vonták.

A kettő híján száz tagból álló nemzeti bizottság operatív testületének elnökévé választották Pados István technikumi tanárt, míg az elnökhelyettesi tisztséget Boros István főhadnagy és Cihó Pál kapta. Akciótervük lényegében azonos volt az országosan megfogalmazott követelésekkel – a legfontosabb pontok: a szovjet csapatok 30 napon belül hagyják el az országot, a kormány haladéktalanul mondja fel a varsói paktumot, és jelentse be Magyarország semlegességét. Követelték az általános és titkos szabad választásokat, az AVH megszüntetését, valamint a népellenes bűntettek elkövetőinek felelősségre vonását.

A munkástanácsok sztrájkfelhívásával kapcsolatban két kivételt tettek: a helyi ellátás érdekében a szolgáltató vállalatok és az erőmű dolgozóit a munka folytatására szólították fel. Felhívták a városlakókat arra, hogy a haza érdekében őrizzék meg nyugalmukat. Kinyilvánították akaratukat november elsejének – a hagyományos vallási ünnepnek – a visszaállítására. Határozatot hoztak a rabgazdaság politikai foglyainak szabadon bocsátásáról, valamint arról, hogy a halottak napján, november másodikán az óvárosi temetőben katonai tiszteletadással helyezzék örök nyugalomra a hősi halált halt szabadságharcosokat.

A nemzeti bizottság határozata értelmében letartóztatták azokat a katonai vezetőket, akik felelősek voltak az október 25-i és 27-i tüntetések halálos áldozataiért. Őrizetbe vették az ÁVH tisztjeit is. Október 31-én kezdődött meg a nemzetőrök felfegyverzése, és elrendelték a vasmű valamint a város tüzérségi védelmének megszervezését.

A Dunai Vasmű Központi Munkástanácsa alakuló ülésén Jäger Tamást elnökké választották, az igazgatótanácsba Takács Sándor, Guba Mihály és Szalai László alelnököket, valamint a testület tizenkét tagját delegálták. A civilek is aktivizálódtak, megalakították többek közt az értelmiségi testületet – a Dunapentelei Forradalmi Értelmiség Önkéntes Előkészítő Bizottságát –, amely részt kért a tennivalókból. Minden jel arra mutatott, hogy a város új vezető testülete meg tudja teremteni a normális viszonyok alapfeltételeit, a békés újrakezdés lehetőségét. Hogy ez nem így történt, az a következő napok szomorú krónikájához tartozik.

A rovat további hírei: Napraszóló

Pentelére Terencskének, Totyinak

Pentelére Terencskének, Totyinak

2018. november 18. (vasárnap)

Régi folyóiratok között matatok. Kezem megáll egy 1990-es Filmvilágon. Szívem szerint való írásra lelek: Szőts István, az – akkor még – élő legenda idézi fel emlékeit. Ha egyetlen más filmet nem alkotott volna, akkor is korszakos alakja lenne kultúránknak: az 1941-ben készült Emberek a havason új fejezetet nyitott a mozgókép hazai történetében. Velencében, a mértékadó fesztiválon fődíjat nyert, itthon és külföldön róla szóltak a szakmai dialógusok.

Ledőlési határidő

Ledőlési határidő

2018. november 11. (vasárnap)

Előttem embersokaság kígyózik, délidő van, a környék legjobb rántott szeletére vár mindenki. Minőségi, nem vágják a húst papírvékonyra, nem klopfolják ki belőle a „lelket” is, frissen készül, még forró, amikor a legéhesebbek az árudából kilépve falni kezdik.

Pentele az utolsókig kitartott…

Pentele az utolsókig kitartott…

2018. november 04. (vasárnap)

„A bombázás után az orosz tankok a pincesoron jöttek lefelé a sötétben dübörögve. Az utca végén van egy szűk forduló, ahol a tank nem fért el, és az ágyúcső bement az ott tévő házba, és pont a szentképnél állt meg.”

Kiért gyúl a gyertyaláng?

Kiért gyúl a gyertyaláng?

2018. november 02. (péntek)

1915 novembere elején értékes küldemény érkezett Pentelére, Farkas József kisbirtokos portájára. Egy ezüstóra. Míves darab, igazi mestermű, szép rajzolattal. És az tette igazán különlegessé, hogy ki küldte: Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, I. Ferencz József. Az ő szignóját véste a fedlapra a bécsi ötvös.

Három kivételes nap

Három kivételes nap

2018. október 31. (szerda)

Október-november fordulója: kegyeletünnepek sorakoznak egymás után. Vallási tartalmúak, de van köztük egy, ami független a világlátástól, és csöndes emlékezésre szólít.

Máris Dunapentele!

Máris Dunapentele!

2018. október 28. (vasárnap)

Tegyünk egy gondolatkísértetet. Tudjuk, hogy Pentele Szálinvárossá válásáig, az új név felvételéig az első felvetéstől hónapok teltek el. Most képzeljük el: az ősi név visszavételéhez természetes körülmények között mennyi idő kellett volna? A válaszig idézzük fel a „keresztelés” előtti időket.

’56 ősze Sztálinvárosban: a földindulás első hangjelzései

’56 ősze Sztálinvárosban: a földindulás első hangjelzései

2018. október 23. (kedd)

Újváros népe túlvolt már azon a megrázkódtatáson, amit az 1953 nyarán hozott országos beruházási megszorítás okozott. A város és a vasmű építésében törés keletkezett ugyan, de az élet végül is ment tovább. És bár az ’53-ban fejlesztésre fordított pénz két év alatt egyharmadára csökkent – de a nagyolvasztó felépült és 1954 februárjától termelni kezdett. Visszatért a remény.