A Dunapentelei Igazság című lap lelkesült írásban számolt be erről: „Dunapentelén 1956. október 31-én a dolgozó nép minden rétegéből, a munkástanácsok, az óvárosi földművesek, a forradalmi munkás- és diákifjúság és a forradalmi értelmiség küldötteiből megalakult Dunapentele Város Nemzeti Bizottsága, és Dunapentele egész területén átvette a teljes főhatalmat.” A városi tanács vezető tisztségviselőit felmentették beosztásukból, a közigazgatás, az igazságügyi szervek, a városi intézmények és a fegyveres erők felügyeletét az új testület irányítása alá vonták.

A kettő híján száz tagból álló nemzeti bizottság operatív testületének elnökévé választották Pados István technikumi tanárt, míg az elnökhelyettesi tisztséget Boros István főhadnagy és Cihó Pál kapta. Akciótervük lényegében azonos volt az országosan megfogalmazott követelésekkel – a legfontosabb pontok: a szovjet csapatok 30 napon belül hagyják el az országot, a kormány haladéktalanul mondja fel a varsói paktumot, és jelentse be Magyarország semlegességét. Követelték az általános és titkos szabad választásokat, az AVH megszüntetését, valamint a népellenes bűntettek elkövetőinek felelősségre vonását.

A munkástanácsok sztrájkfelhívásával kapcsolatban két kivételt tettek: a helyi ellátás érdekében a szolgáltató vállalatok és az erőmű dolgozóit a munka folytatására szólították fel. Felhívták a városlakókat arra, hogy a haza érdekében őrizzék meg nyugalmukat. Kinyilvánították akaratukat november elsejének – a hagyományos vallási ünnepnek – a visszaállítására. Határozatot hoztak a rabgazdaság politikai foglyainak szabadon bocsátásáról, valamint arról, hogy a halottak napján, november másodikán az óvárosi temetőben katonai tiszteletadással helyezzék örök nyugalomra a hősi halált halt szabadságharcosokat.

A nemzeti bizottság határozata értelmében letartóztatták azokat a katonai vezetőket, akik felelősek voltak az október 25-i és 27-i tüntetések halálos áldozataiért. Őrizetbe vették az ÁVH tisztjeit is. Október 31-én kezdődött meg a nemzetőrök felfegyverzése, és elrendelték a vasmű valamint a város tüzérségi védelmének megszervezését.

A Dunai Vasmű Központi Munkástanácsa alakuló ülésén Jäger Tamást elnökké választották, az igazgatótanácsba Takács Sándor, Guba Mihály és Szalai László alelnököket, valamint a testület tizenkét tagját delegálták. A civilek is aktivizálódtak, megalakították többek közt az értelmiségi testületet – a Dunapentelei Forradalmi Értelmiség Önkéntes Előkészítő Bizottságát –, amely részt kért a tennivalókból. Minden jel arra mutatott, hogy a város új vezető testülete meg tudja teremteni a normális viszonyok alapfeltételeit, a békés újrakezdés lehetőségét. Hogy ez nem így történt, az a következő napok szomorú krónikájához tartozik.