Utószó Németh Gáborral

Az Utószó Irodalmi Antológia csütörtökön folytatódott a Kortárs Művészeti Intézetben. Ezeken az alkalmakon hazánk híres irodalmi művészeit ismerheti meg a hallgatóság egy kötetlen beszélgetésen keresztül. Ezúttal Németh Gábor József Attila-díjas író, forgatókönyvíró, szerkesztő volt terítéken. Vele beszélgetett közel egy órán át Gyöngyössy Csaba a korai évekről, a munkáiról és a viszonyáról az irodalommal. A kezdetekről Németh Gábor elmondta, manapság már mindenki ír, legtöbben azonban abbahagyják, nem foglalkoznak vele, de nála megmaradt ez a szenvedély, amit talán édesapjától örökölt, aki sportújságíróként dolgozott, nem mellesleg 1970-71-ben a Dunaújvárosi Kohász edzője is volt. Ezért aztán korán szembesült az írott szó hatalmával, egyre komolyabban kezdett el foglalkozni az írással, de természetesen a sport szeretete is megmaradt. Az irodalom azonban egyre jobban érdekelte, szerinte ugyanis az egy kimeríthetetlenül érdekes része az életnek.

A nyolcvanas évek elején a Napi Világgazdaság munkatársa volt, '83-ban elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskolát is. Erről az időszakról megjegyezte, akkoriban az újság és az írott szó jelentett mindent az embereknek, akik reggelente izgatottan kérdezősködtek az újságárusnál. Ez persze ma már, mint mondta, szinte népmesei dolog, de abban az időben még az emberek is mások voltak. Később egyre elismertebb újságíró lett, majd a kilencvenes években irodalmi művei is sorra jelentek meg nagy sikerrel, a kétezres évekhez közeledve pedig a forgatókönyvírással is egyre többet foglalkozott, aminek például a Presszó vagy a Végjáték lett az eredménye.