Elhunyt Florosz Szpirosz

doszerk - 2017. nov. 09., 14:57

Hetvennyolc éves korában elhunyt Florosz Szpirosz keramikus, grafikusművész, aki a nyolcvanas években Dunaújvárosban telepedett le családjával és itt is alkotott.

Florosz Szpirosz keramikusművész, grafikus 1939. március 20-án született Andartiko városában, Görögországban. Családjával a polgárháború idején el kellett hagynia szülőföldjét.

Az Iparművészeti Főiskolán kerámia szakon végzett, mestere Csekovszky Árpád volt. 1969-ben egyéves MM-ösztöndíjat kapott, majd tanulmányútjai során folyamatosan csiszolta tehetségét, így például 1967-ben Bulgáriában, 1970-1975. között Jugoszláviában, 1985-ben Görögországban. Családjával végül Dunaújvárosban telepedett le és itt alkotott.

Számos egyéni és csoportos kiállításon mutatkozott meg alkotásaival. Művészetében elsősorban figurális kerámiákat készített, törekedve az anyagban rejlő lehetőségek maximális kihasználására. Grafikusként a görög mitológia szimbólumainak modern értelmezése foglalkoztatta.

Florosz Szpirosz képzőművész közös búcsúztatását november 24-én, pénteken 17 órakor a Kortárs Művészeti Intézetben rendezik. Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata osztozik családja és a hozzátartozók fájdalmában.

-Nyitókép: Dunaújvárosi Hírlap archív-

A rovat további hírei: Kultúra

Ujjé! A Ligetben nagyszerű!

2018. jún. 25.

Főként gyermekeknek szóló programokkal indult a Petőfi Művészeti Liget idei programja, mostantól kezdve július végéig heti három estén várja a zenekedvelőket a tér.

Ókori vacsora a hűvösben

2018. jún. 24.

Városunkban sem maradhatott el a már hagyományosnak számító Múzeumok Éjszakája elnevezésű rendezvény, a szokatlanul hideg idő azonban sokaknak elvette a kedvét attól, hogy pár óráig az ókori Rómában érezhessék magukat.

Duna menti zarándoklat

2018. jún. 24.

Szent Pantaleimon orvos vértanú halálának 1713. évfordulója alkalmából gyalogos zarándoklatot szerveznek Beloianniszból Dunaújvárosba.

Magyar foci, nyerőben

2018. jún. 24.

Na nem, ezt azért mégsem! Mit hülyéskedek én itt, amikor amúgy is van elég bajunk a harminckét fokos gatyarohasztó hőségben, és még az oroszországi vébé meccseinek gyötrelmeit is ki kell állnunk. Mármint a felismerést: hol vagyunk mi ettől! Hol vagyunk – nemcsak a tudástól –, hanem attól a tűztől, az utolsó vérig küzdéstől, amit a kiscsapatok mutatnak, s ami olykor kétségbe ejti a világverő nagyokat.