Vége A mi kis városunk bemutatójának, a nézők pedig egyértelműen odavannak Grover’s Corner városáért és a benne élő hétköznapi emberekért. A sikerre ítélt darab következő bemutatójára december 11-én hétfőn és 17-én vasárnap este hét órakor kerül sor.
A múlt század elején játszódó kétfelvonásos dráma nem egyszerű darab, hiszen nem történik benne semmi látványos, sőt, még díszletet se nagyon találni a színpadon. A konfliktusok hétköznapiak és fordulatokban sem épp gazdag a történet. A mi kis városunk nem is ezek miatt lett örök klasszikus, hanem amiatt, hogy őszintén, kendőzetlenül mutatja be az élet igazi lényegét. Mindezt a Rendező igazgatja, ő mozgatja a szereplőket és vonja be őket a történetbe, vagy éppen ülteti őket oldalra. Ezt a szerepet a a Gobbi Hilda-életműdíjas Papp János kelti életre, aki bár nem először lép a dunaújvárosi Bartók színpadára, a társulattal először játszik. Ennek megfelelően néhány kivételtől eltekintve senkit nem ismert, de mint mondta, ez mindig inspiráló és rengeteg erőt tud adni az embernek. Egyfelől meg akarja mutatni magát, de közben izgalmas az is, mit kaphat a másiktól.
- Erről szól az egész színház, hogy mit jelent adni. És persze mindenki adni akar. A cél, hogy sikerüljön azt elérnünk, hogy természetes és egyszerű legyen a játék. Ez az édesapámat juttatja eszembe, aki amikor a főiskolára indultam, 18 éves falusi gyerekként, akkor azt mondta: "Édes fiam, egyszerűen." A lehető legnehezebb instrukciót adta. És itt vagyok hetven évesen, és még mindig arra törekszem, hogy megpróbálok egyszerűen, őszintén és igazul játszani.
Egyértelműen ő a darab mozgatórugója, nem csak azért, mert szerepe szerint minden és mindenki a hatása alá kerül, hanem azért is, mert Papp János olyan színész, akit mindannyian szívesen látunk és hallunk élőben. Őze Áron, a darab rendezője szerint Papp János egész jelenléte, pályája a szakmában, tapasztaltsága, és eddigi életútja nem szorul magyarázatra.
- Amint megfogalmazódott, hogy A mi kis városunkat itt a Bartókban bemutatjuk, abban a percben tudtam, hogy ő a Rendező, szinte már hallottam ezeket a szövegeket, összegzéseket illetve az egész szerepet a Janó hangján. Ezért nagy öröm, hogy elvállalta és itt van köztünk, eljátssza ezt a szerepet, amihez nélkülözhetetlen egy olyan aura, egy olyan valaki, akinek súlya van mind jelenlétében, mind tartalmában is. Ez a szerep teljesen megfogalmazhatatlan, nem tudjuk, hogy ő kicsoda. Ő a Rendező, egy bölcs öreg, Isten, Buddha, vagy valaki, aki bemutatja nekünk az élet lényegét a színdarabon keresztül.
A sikerre ítélt darab következő bemutatójára december 11-én hétfőn és 17-én vasárnap este hét órakor kerül sor.
Mindössze 2640 főt számlál a New Hampshire államban található Grover’s Corner. Vagyis már 2642 főt, hiszen 1901. május 7. napján pirkadatkor született egy ikerpár. Ebben a kis városban mindenki szeret megtudni mindenkiről mindent, nekünk pedig a Rendező (a Gobbi Hilda-életműdíjas Papp János) segít eligazodni közöttük. Ő az, aki irányít és kommentál, kedve szerint mutat meg nekünk jeleneteket a szereplők életéből és szól, ha valakinek el kell hagyni a színpadot. Papp János a szereppel kapcsolatban elmondta, eredetileg a szerző nem azt írta, hogy Rendező, hanem azt, hogy Ügyelő. Nagyon fontos a színházi hierarchiában, hogy mi az ügyelő szerepe. Amikor Benedek Marcell lefordította a darabot, akkor ennek a szerepnek a Rendező nevet adta, mert a magyar hierarchiának a rendező áll a csúcsán. Az ügyelő viszont este héttől, az előadás kezdésének pillanatától a végéig élet és halál ura.

