A Harmadik Ember

2018. január 28. (vasárnap) 8:59 - Várkonyi Balázs

Nanga Parbat – a Végzet Hegye. A Himalája nyugati vonulatának egyik legfélelmetesebb magaslata. Már áldozatok jelölték a korábbi kísérletek kudarcait, amikor 1970-ben a XX. század egyik legnagyobb alpinistája, a Dél-Tirolban született hegymászólegenda, Reinhold Messner is nekivágott.

Hárman voltak, testvére, Günther is követte – bár ne tette volna: a sikeres csúcstámadás után, már visszaútban őt lavina sodorta el. És, ez a legmegdöbbentőbb, a magashegyi víziók gyötörte, valóságtudatát vesztett Reinhold sokáig észre sem vette, hogy Günther nincs mellette. Ám amint ráébredt, visszafordult, és keresni kezdte testvérét. Már hiába…

A lelki traumán úgy-ahogy túljutva ismét a hegyek felé fordult. És jószerével mindent elért: ő volt az első, aki oxigénpalack és utánpótlás nélkül mászta meg a világ valamennyi nyolcezer méter feletti csúcsát, aki gyalog kelt át az Antarktiszon és Grönlandon, aki megjárta a Takla- Makán sivatagot – de mindent elhomályosító örök emlékként a Végzet Hegye maradt, a torokszorító élménnyel, a tragédiával együtt. Vagy éppen azért: győzni, egyszersmind veszíteni, és mindezt feldolgozni, ez a nagy lecke. Úgy mondta: ott ő is „meghalt”. Aztán valahogy mégis túlélte…

Élete másik megrendítő élménye 1980-ban érte. Augusztus huszadika volt. Akkor indult a Mount Everest, másként a Csomolungma néven ismert hegyóriás meghódítására. A tengerszinttől számított 8848 méterével ez a Föld legmagasabb pontja. Reinhold Messner elindul. Mászik, küzd, halad, de ereje egyre fogy. A csúcstámadás előtt Messner már teljesen kimerült. Teljesítőképessége határán van. A végső tartalékait mozgósítja. És felér! Úgy, ahogy még soha senki: minden segítség híján, magányosan, oxigénpalack nélkül. Csúcshódítása példátlan teljesítmény.

Később elmesél valami hátborzongatót. Küzd a hóval, faggyal, éhséggel, érzi, ennie kell, elveszik másként. Próbál havat olvasztani, de ez a máskor egyszerű művelet most ereje híján nem sikerül. Ekkor olasz szót hall, valaki mondja neki: Folytasd a főzést. Messner szót fogad. Minden erejét összeszedi. Előkotorja a szárított húst, megfelezi. Nyújtaná a társának, de döbbenten látja: ott nincs senki! Hát persze, hogy lenne, hisz egyedül van. A vízióból erőt merít. Eszik, majd maradék energiáját mozgósítva folytatja útját. És mint tudjuk, győz.

A szakirodalom ezt a látomást úgy nevezi: a Harmadik Ember jelenség. Amikor egy magányos küzdő eljut a reménytelenség állapotáig, belső hangot hall. És ez a hang nem mindig jó szándékú. A szlovén Tomazin 1987-ben egy mászás után lefelé tart, s elszakad társaitól. Megjelenik képzeletében a Harmadik Ember, és egy kiszögellésnél azt tanácsolja, hogy ugorjon. Tomazin kétkedni kezd, egy kisebb magasságnál próbát tesz, és rájön, hamis volt a tanács. Nem ugrott. Aztán szerencsésen leért.

Én nem vagyok hegymászó, a szokásos életküzdelmeket vívom, mint más. De nekem is megvan a „Harmadik Emberem”. Nem is egy: őseim, valamennyien. És nem arra tanítanak, hogy „ugorj”. Arra, hogy tegyem a dolgomat.

A rovat további hírei: Napraszóló

A „pentelei persely”

A „pentelei persely”

2018. december 09. (vasárnap)

Disznótorba invitál egy kedves ismerős. Gyere - mondja - semmit nem kell tenned, csak nézelődsz, meg eszel, iszol. Ha dolgozni se kell, minek menjek? Egyek igyak, szégyenkezve, hogy a férfiak meg az asszonyok egy léhűtő körül szorgoskodnak? Hát nem. De köszönöm a meghívást. 

A legszebb karácsonyi ajándék

A legszebb karácsonyi ajándék

2018. december 02. (vasárnap)

A férfi régi adventi élményeit rendezgeti a fejében: a gyermekei feszült várakozását, a cinkosságot, ahogy a maminak szánt ajándék titkára szövetkeztek, a listázást, hogy mit kapjanak majd a haverok, s a találgatást, hogy ők vajon mire számíthatnak. Felidézi, milyen izgalomba jöttek egyszer a kicsik, amikor a szentestére várva a szürkületben meglátták: egy madár telepedett a párkányra. 

Hogyan kell embert lopni?

Hogyan kell embert lopni?

2018. november 25. (vasárnap)

Mi sem egyszerűbb. Ám ne feledkezzünk meg a módszerességről. Precízen kell csinálni, íme: „Harangot csak egyféleképpen lehet önteni. Csak úgy, ahogy Borisz, dehogy Borisz – Boriszka teszi az Andrej Rubljovban.” Jaj, nem! Összekevertem jegyzeteimet, ez az idézet Ancsel Éva kisesszéjéből való, a harangöntésről, meg az alkotás türelméről, az alaposságról, az elmélyültségről szól.

Pentelére Terencskének, Totyinak

Pentelére Terencskének, Totyinak

2018. november 18. (vasárnap)

Régi folyóiratok között matatok. Kezem megáll egy 1990-es Filmvilágon. Szívem szerint való írásra lelek: Szőts István, az – akkor még – élő legenda idézi fel emlékeit. Ha egyetlen más filmet nem alkotott volna, akkor is korszakos alakja lenne kultúránknak: az 1941-ben készült Emberek a havason új fejezetet nyitott a mozgókép hazai történetében. Velencében, a mértékadó fesztiválon fődíjat nyert, itthon és külföldön róla szóltak a szakmai dialógusok.

Ledőlési határidő

Ledőlési határidő

2018. november 11. (vasárnap)

Előttem embersokaság kígyózik, délidő van, a környék legjobb rántott szeletére vár mindenki. Minőségi, nem vágják a húst papírvékonyra, nem klopfolják ki belőle a „lelket” is, frissen készül, még forró, amikor a legéhesebbek az árudából kilépve falni kezdik.

Pentele az utolsókig kitartott…

Pentele az utolsókig kitartott…

2018. november 04. (vasárnap)

„A bombázás után az orosz tankok a pincesoron jöttek lefelé a sötétben dübörögve. Az utca végén van egy szűk forduló, ahol a tank nem fért el, és az ágyúcső bement az ott tévő házba, és pont a szentképnél állt meg.”

Kiért gyúl a gyertyaláng?

Kiért gyúl a gyertyaláng?

2018. november 02. (péntek)

1915 novembere elején értékes küldemény érkezett Pentelére, Farkas József kisbirtokos portájára. Egy ezüstóra. Míves darab, igazi mestermű, szép rajzolattal. És az tette igazán különlegessé, hogy ki küldte: Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, I. Ferencz József. Az ő szignóját véste a fedlapra a bécsi ötvös.