Áldozatok jelölték a korábbi kísérletek kudarcait – írtam a Dunaújváros portálon tegnap közölt cikkemben a világ egyik legfélelmetesebb hegyének 1970-es meghódítása kapcsán. Milyen az élet: szinte az írással egy időben két hegymászó ismét kritikus helyzetbe került a hegyen.
A Himalája 8126 méteres magaslata, a Nanga Parbat a Földnek „csak” a kilencedik legmagasabb hegycsúcsa, de azok között van, amelyeket a legnehezebb legyőzni. Ezért is nevezik a Végzet Hegyének. Félelmetes hírnevét most is igazolta.
Egy francia-lengyel kettős indult a múlt héten a csúcs felé. A hétezer méteres magasságon már túljutottak, amikor a lengyel férfi hóvakságot szenvedett. Ez lehetetlenné tette a továbbhaladását. A francia hegymászó nő ekkor sérült társát kétszáz méterrel lejjebb vitte, de már az ő lábujjai is elfagytak, így kénytelen volt feladni. Hogy a férfit valamelyest védje a mínusz hatvan fokos rettenetes fagytól, beásta a hóba, majd tovább indult, hogy segítséget hívjon.
Közben az alaptáborban lévők mentőcsapatot szerveztek. Négy lengyel önkéntes indult a fönt rekedtek keresésére. Az összefagyott Elisabeth Revolt sikerült megtalálniuk, de honfitársuk búvóhelyét nem lelték meg. A rendkívüli hideg miatt óráról órára fogyott a remény, és amikor már semmi esély nem volt a férfi megmentésére, a pakisztáni hatóságok holttá nyilvánították. Tomek Mackiewicz lengyel hegymászó nyugvóhelye már örökre a Nanga Parbat…
