Vince nap ígérete

2018. január 22. (hétfő) 15:02 - Várkonyi Balázs

Ez a világ mi vóna, ha egy kis bor nem vóna – tarja a népi szólás. A világ és a borkedvelők szerencséjére olyan még soha nem volt, hogy ne legyen legalább „egy kis bor” annak, aki arra szomjazik.

A szőlőt és a bort szentek vigyázzák: György is, Márton is, na és Vince – akinek ma van emléknapja – mind a boros gazdák védőszentjei. S ha ennyien ügyelnek a termésre és a bor minőségére, akkor a többi már tényleg csak az emberen múlik. De azért az időjáráson is…

Vajon mire számíthatnak a bortermelők az idén, legalábbis a Vince-napi jövendölés szerint? Csupa jóra! Mert a népi bölcsesség azt ígéri: „Ha megcsordul Vince, megtelik a pince”. Mármost megcsordult ma az eresz? Sok helyütt igen. Azt is mondja egy másik szólás, hogy „Ha fénylik Vince, megtelik a pince”, márpedig fényes napsütésből is jutott ma nekünk. Így hát nem lehet alaptalan a vincellérek reménysége. Már ha hisznek a népi regulában.

Szent Vincét, a hispániai vértanút a legenda szerint a természet erői halálában is óvták, nevének jelentése ezért is lett a „győzedelmes”. Erejét jelképezi a régi mondóka: „Vince, ki a borok szentje: a telet tanítja rendre” – vagyis legyőzi a fagyot. Ez ma napközben a legtöbb helyen sikerült is neki. És hogy mit ígér a közeljövőre, azt a meteorológusoktól tudjuk: enyhe napok jönnek.

Végül egy jó hír a borkedvelőknek: elődeink, akik az e napi hagyományos pincejárást és szomszédolást mindig megejtették, úgy tartották: ma szorgalmasan kell koccintgatni, mert az is a jó termést szolgálja.

A rovat további hírei: Napraszóló

Lóháton, vaksötétben

Lóháton, vaksötétben

2018. október 14. (vasárnap)

Úgy hívták, Meglepetés Jani. Na jó, persze, hogy nem ez volt a rendes neve, a kiskölykök titulálták így, miután megvitatták, hogy szerintük a Jack a John becézett alakja. És az eredeti név így hangzott: Surprise Jack.

A lóban ló van

A lóban ló van

2018. október 07. (vasárnap)

Patkányok, sorakozó! Jön a Messiás.
Nem felejtem ezt a két mondatot, hogy is felejthetném, hisz egészen kivételes, hogy valaki sorakozót rendel a patkányoknak, s magát Messiásnak nevezi. Pedig a felkentség szikráját se lehetett felfedezni benne, vagyis Pityuban, aki mindig ezt kiáltotta, amikor szénért indult a pincébe.

Gyógyszertár, betegek kórusa

Gyógyszertár, betegek kórusa

2018. szeptember 30. (vasárnap)

No lám, nem vagyok egyedül, de mennyire nem, a gyógyszertár tele van lázas tekintetű, szipákoló, köhécselő emberekkel. Ha a várakozók közül valaki még nem kapta el ezt a mostanában aratni kezdett kórt, soha jobb alkalom, ennyi beteg között ő is könnyen beleesik.

Szántani, hegynek fölfele

Szántani, hegynek fölfele

2018. szeptember 23. (vasárnap)

Hófehér fal, nagy, tiszta felületek, kevés fölaggatott dísz. Feszület – hát persze, egy szerzetes szobájában vagyunk –, aztán két szakrális jelkép, egy festmény, Madonna a kisdeddel. És még valami: fekete-fehér fotó, dombhajlatot látni, a domb élén szántó parasztember. Hegynek fölfelé szánt. Jelkép ez, tán hivatásának jelképe is? – kérdezem a pátert.

Egy korszak mintaembere

Egy korszak mintaembere

2018. szeptember 16. (vasárnap)

Könyvet lapozok. Önvallomás. Életútkrónika. Egy emlék a gyermekkorból: „Apám szabósegéd volt a Neumann cégnél, édesanyám varrónő. Szoba-konyhás lakásban laktunk a Józsefváros szívében, a Mária Terézia téren. Első emlékképeimen anyámat látom. Hallom a varrógép finom zúgását, amelynek a hangjára reggel felébredtünk, este pedig álomba duruzsolt bennünket. A poros térre is emlékszem, ott még az akácfák is fulladoztak a porban. Magas templomtornyot is látok, aminek hegye az égig ért.”

Olvasás, életre-halálra

Olvasás, életre-halálra

2018. szeptember 08. (szombat)

Kelj fel, régen szántanak; Csépeltél-e vetésre? Aki e kétsoros intelmet Szent Mihály havi ajánlásként a szántóvetőknek megfogalmazta, a XVI. század különös figurája volt. Újfaluból, a mai Esztergom pereméről indult a nagyvilágba. Krakkóba tartott, a földkerekség egyik legrégibb egyetemére, amely már két évszázada működött. Beiratkozott.

Emberi erőforrás

Emberi erőforrás

2018. szeptember 01. (szombat)

Vándoriskola. Vajon mond-e még valakinek ez a szó bármi is? Tán azoknak, akik Földvárypusztán tanultak ilyenben. De ők, ha még meg is vannak, nyolcvan év fölött lehetnek. Mert hetvenkét éve, 1946-ban nyílott meg a vándoriskola. Kényszerből.