Egy perc a kisebbségvédelemért

2018. február 24. (szombat) 16:07 - Várkonyi Balázs

Postafiókomra levél jött. Hajdani osztályfőnököm valamennyi osztálytársamnak elküldte üzenetét, sőt mindenkinek, aki az ő vezetése alatt tanult a bencések győri vagy pannonhalmi gimnáziumában.

A levél feladója az egykori legendás mat-fiz-tanár, Lövey Félix. Régen nyugdíjban, hisz’ két hét múlva tölti be a nyolcvanhatodik évét. De papként, szerzetesként ma is teszi a dolgát, ahogy egész életében tette. Mindig szívén viselte a nemzeti közösség dolgait, most is közügyben szólítja cselekvésre tanítványait: adják aláírásukat ahhoz a nemzetközi polgári kezdeményezéshez, amelynek célja, hogy rábírja az EU döntéshozóit a nemzeti és nyelvi kisebbségek hatékony védelmére.  

Osztályfőnököm írja: „Sajnos, nincs elég nagy mozgósítás az ügyben, nincs elegendő hírverés: április 3-áig 7 EU-országból legalább 1 millió támogató aláírás szükséges ahhoz, hogy az EU Bizottságnak kötelező legyen foglalkoznia az „őshonos európai kisebbségek” jogainak szabályozásával. Mindenki előtt ismert, hogy a Kárpát-medencében cca. 2 millió magyar él „őshonos kisebbségben”. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk érdekükben. Ez nem politikai kérdés, hanem emberi kötelességünk, minden nagykorú magyarnak alá kell írnia a támogatást. A kezdeményezés a www.jogaink.hu oldalon írható alá. Ott minden magát mutatja. Aláírásod után, kérlek, küldd tovább minden ismerősödnek ezt a levelet.”

Beléptem a jelzett oldalra. Egy perc alatt végeztem. Aláírásom a 382 ezer 824-es számot viseli. Ennyi gyűlt össze eddig a szükséges egymillióból. Szomorú arány, de április 3-áig szerencsére van még bő egy hónap. Megnéztem, mely országok polgárai a legaktívabbak. A nemzetenként kívánatos aláírás-mennyiségből Dánia 43, Spanyolország és Szlovákia 62-62, míg Lettország 71 %-ot teljesített. És a normát jócskán túlteljesítő éllovasok: Magyarország – nagy fölénnyel második –, míg Románia mindenkit ver. Nincs kétségem: ez az erdélyi magyarságnak köszönhető.

Az aláírásgyűjtő portálon egy Európának címzett levél olvasható:

„Kedves Európa!

Mi, magyarok és a kisebbségben élő magyar közösségek hozzád tartozunk. Kultúránkkal gazdagítunk, hagyományainkkal színesebbé teszünk téged. Most rajtad a sor: Állj ki a kisebbségben élő magyar közösségekért!
Olyan Európát akarunk, ahol a nemzeti közösségek szabadon használhatják anyanyelvüket, szabadon rendelkezhetnek iskoláikról, és ahol nem hátráltatják a nemzeti régiók gazdasági megerősödését.

Egyenlő bánásmódot akarunk az őshonos nemzeti kisebbségeknek, mert ők is teljes jogú polgáraid!

Arra kérünk, hogy védd meg a nemzeti kisebbségek jogait, a jövőnk múlik rajta! A magyar nemzeti közösségek számítanak rád!”

Tisztelt Olvasó, szánj rá egy percet: irány a www.jogaink.hu!

A rovat további hírei: Napraszóló

Szántani, hegynek fölfele

Szántani, hegynek fölfele

2018. szeptember 23. (vasárnap)

Hófehér fal, nagy, tiszta felületek, kevés fölaggatott dísz. Feszület – hát persze, egy szerzetes szobájában vagyunk –, aztán két szakrális jelkép, egy festmény, Madonna a kisdeddel. És még valami: fekete-fehér fotó, dombhajlatot látni, a domb élén szántó parasztember. Hegynek fölfelé szánt. Jelkép ez, tán hivatásának jelképe is? – kérdezem a pátert.

Egy korszak mintaembere

Egy korszak mintaembere

2018. szeptember 16. (vasárnap)

Könyvet lapozok. Önvallomás. Életútkrónika. Egy emlék a gyermekkorból: „Apám szabósegéd volt a Neumann cégnél, édesanyám varrónő. Szoba-konyhás lakásban laktunk a Józsefváros szívében, a Mária Terézia téren. Első emlékképeimen anyámat látom. Hallom a varrógép finom zúgását, amelynek a hangjára reggel felébredtünk, este pedig álomba duruzsolt bennünket. A poros térre is emlékszem, ott még az akácfák is fulladoztak a porban. Magas templomtornyot is látok, aminek hegye az égig ért.”

Olvasás, életre-halálra

Olvasás, életre-halálra

2018. szeptember 08. (szombat)

Kelj fel, régen szántanak; Csépeltél-e vetésre? Aki e kétsoros intelmet Szent Mihály havi ajánlásként a szántóvetőknek megfogalmazta, a XVI. század különös figurája volt. Újfaluból, a mai Esztergom pereméről indult a nagyvilágba. Krakkóba tartott, a földkerekség egyik legrégibb egyetemére, amely már két évszázada működött. Beiratkozott.

Emberi erőforrás

Emberi erőforrás

2018. szeptember 01. (szombat)

Vándoriskola. Vajon mond-e még valakinek ez a szó bármi is? Tán azoknak, akik Földvárypusztán tanultak ilyenben. De ők, ha még meg is vannak, nyolcvan év fölött lehetnek. Mert hetvenkét éve, 1946-ban nyílott meg a vándoriskola. Kényszerből.

Nyár, orkán, jóvátétel…

Nyár, orkán, jóvátétel…

2018. augusztus 25. (szombat)

Alattomosan közelített a vihar. Csak az utolsó pillanatban észlelték, úgy csapott le, váratlanul, hogy megrémülni se volt idejük. Az erdő felől tört a tanyára. Vitt mindent, ami az útjában állt: földre fektette a már amúgy is megroggyant villanykarót, elsodorta a támoszlopot, fölborította a szénabálát, aztán módszeresen szét is szedte.

Bandika a sámlin

Bandika a sámlin

2018. augusztus 19. (vasárnap)

Északi szélesség 47 fok 30 perc 40 másodperc, keleti hosszúság 19 fok 5 perc 15 másodperc: semmi rébusz, ezek egy amúgy jelentéktelen pesti hely földrajzi koordinátái. Aki rákeres a térképen, a Városliget egy csupasz dombját leli. Földhalomként valóban jelentéktelen. És mégsem.

István, a király – a „nemzeti minimum” kifejezője

István, a király – a „nemzeti minimum” kifejezője

2018. augusztus 18. (szombat)

1983. augusztus 18-a: mérföldkő zene- és színháztörténetünkben. Harmincöt éve azon a napon a budapesti városligetben, a Királydombon lezajlott az első magyar történelmi tárgyú rockopera, az István a király ősbemutatója. Szörényi Levente és Bródy János műve fergeteges sikert aratott.