Egy perc a kisebbségvédelemért

2018. február 24. (szombat) 16:07 - Várkonyi Balázs

Postafiókomra levél jött. Hajdani osztályfőnököm valamennyi osztálytársamnak elküldte üzenetét, sőt mindenkinek, aki az ő vezetése alatt tanult a bencések győri vagy pannonhalmi gimnáziumában.

A levél feladója az egykori legendás mat-fiz-tanár, Lövey Félix. Régen nyugdíjban, hisz’ két hét múlva tölti be a nyolcvanhatodik évét. De papként, szerzetesként ma is teszi a dolgát, ahogy egész életében tette. Mindig szívén viselte a nemzeti közösség dolgait, most is közügyben szólítja cselekvésre tanítványait: adják aláírásukat ahhoz a nemzetközi polgári kezdeményezéshez, amelynek célja, hogy rábírja az EU döntéshozóit a nemzeti és nyelvi kisebbségek hatékony védelmére.  

Osztályfőnököm írja: „Sajnos, nincs elég nagy mozgósítás az ügyben, nincs elegendő hírverés: április 3-áig 7 EU-országból legalább 1 millió támogató aláírás szükséges ahhoz, hogy az EU Bizottságnak kötelező legyen foglalkoznia az „őshonos európai kisebbségek” jogainak szabályozásával. Mindenki előtt ismert, hogy a Kárpát-medencében cca. 2 millió magyar él „őshonos kisebbségben”. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk érdekükben. Ez nem politikai kérdés, hanem emberi kötelességünk, minden nagykorú magyarnak alá kell írnia a támogatást. A kezdeményezés a www.jogaink.hu oldalon írható alá. Ott minden magát mutatja. Aláírásod után, kérlek, küldd tovább minden ismerősödnek ezt a levelet.”

Beléptem a jelzett oldalra. Egy perc alatt végeztem. Aláírásom a 382 ezer 824-es számot viseli. Ennyi gyűlt össze eddig a szükséges egymillióból. Szomorú arány, de április 3-áig szerencsére van még bő egy hónap. Megnéztem, mely országok polgárai a legaktívabbak. A nemzetenként kívánatos aláírás-mennyiségből Dánia 43, Spanyolország és Szlovákia 62-62, míg Lettország 71 %-ot teljesített. És a normát jócskán túlteljesítő éllovasok: Magyarország – nagy fölénnyel második –, míg Románia mindenkit ver. Nincs kétségem: ez az erdélyi magyarságnak köszönhető.

Az aláírásgyűjtő portálon egy Európának címzett levél olvasható:

„Kedves Európa!

Mi, magyarok és a kisebbségben élő magyar közösségek hozzád tartozunk. Kultúránkkal gazdagítunk, hagyományainkkal színesebbé teszünk téged. Most rajtad a sor: Állj ki a kisebbségben élő magyar közösségekért!
Olyan Európát akarunk, ahol a nemzeti közösségek szabadon használhatják anyanyelvüket, szabadon rendelkezhetnek iskoláikról, és ahol nem hátráltatják a nemzeti régiók gazdasági megerősödését.

Egyenlő bánásmódot akarunk az őshonos nemzeti kisebbségeknek, mert ők is teljes jogú polgáraid!

Arra kérünk, hogy védd meg a nemzeti kisebbségek jogait, a jövőnk múlik rajta! A magyar nemzeti közösségek számítanak rád!”

Tisztelt Olvasó, szánj rá egy percet: irány a www.jogaink.hu!

A rovat további hírei: Napraszóló

Pentele hideg decemberei

Pentele hideg decemberei

2018. december 16. (vasárnap)

A krónikák szerint dermesztő hónappal zárult az 1945-ös év. Vad szelek kergették a porhavat, csonttá fagyott minden, de volt valami, ami még inkább zorddá tette azt a decembert: a félelem.

A „pentelei persely”

A „pentelei persely”

2018. december 09. (vasárnap)

Disznótorba invitál egy kedves ismerős. Gyere - mondja - semmit nem kell tenned, csak nézelődsz, meg eszel, iszol. Ha dolgozni se kell, minek menjek? Egyek igyak, szégyenkezve, hogy a férfiak meg az asszonyok egy léhűtő körül szorgoskodnak? Hát nem. De köszönöm a meghívást. 

A legszebb karácsonyi ajándék

A legszebb karácsonyi ajándék

2018. december 02. (vasárnap)

A férfi régi adventi élményeit rendezgeti a fejében: a gyermekei feszült várakozását, a cinkosságot, ahogy a maminak szánt ajándék titkára szövetkeztek, a listázást, hogy mit kapjanak majd a haverok, s a találgatást, hogy ők vajon mire számíthatnak. Felidézi, milyen izgalomba jöttek egyszer a kicsik, amikor a szentestére várva a szürkületben meglátták: egy madár telepedett a párkányra. 

Hogyan kell embert lopni?

Hogyan kell embert lopni?

2018. november 25. (vasárnap)

Mi sem egyszerűbb. Ám ne feledkezzünk meg a módszerességről. Precízen kell csinálni, íme: „Harangot csak egyféleképpen lehet önteni. Csak úgy, ahogy Borisz, dehogy Borisz – Boriszka teszi az Andrej Rubljovban.” Jaj, nem! Összekevertem jegyzeteimet, ez az idézet Ancsel Éva kisesszéjéből való, a harangöntésről, meg az alkotás türelméről, az alaposságról, az elmélyültségről szól.

Pentelére Terencskének, Totyinak

Pentelére Terencskének, Totyinak

2018. november 18. (vasárnap)

Régi folyóiratok között matatok. Kezem megáll egy 1990-es Filmvilágon. Szívem szerint való írásra lelek: Szőts István, az – akkor még – élő legenda idézi fel emlékeit. Ha egyetlen más filmet nem alkotott volna, akkor is korszakos alakja lenne kultúránknak: az 1941-ben készült Emberek a havason új fejezetet nyitott a mozgókép hazai történetében. Velencében, a mértékadó fesztiválon fődíjat nyert, itthon és külföldön róla szóltak a szakmai dialógusok.

Ledőlési határidő

Ledőlési határidő

2018. november 11. (vasárnap)

Előttem embersokaság kígyózik, délidő van, a környék legjobb rántott szeletére vár mindenki. Minőségi, nem vágják a húst papírvékonyra, nem klopfolják ki belőle a „lelket” is, frissen készül, még forró, amikor a legéhesebbek az árudából kilépve falni kezdik.

Pentele az utolsókig kitartott…

Pentele az utolsókig kitartott…

2018. november 04. (vasárnap)

„A bombázás után az orosz tankok a pincesoron jöttek lefelé a sötétben dübörögve. Az utca végén van egy szűk forduló, ahol a tank nem fért el, és az ágyúcső bement az ott tévő házba, és pont a szentképnél állt meg.”