Egy perc a kisebbségvédelemért
Postafiókomra levél jött. Hajdani osztályfőnököm valamennyi osztálytársamnak elküldte üzenetét, sőt mindenkinek, aki az ő vezetése alatt tanult a bencések győri vagy pannonhalmi gimnáziumában.
A levél feladója az egykori legendás mat-fiz-tanár, Lövey Félix. Régen nyugdíjban, hisz’ két hét múlva tölti be a nyolcvanhatodik évét. De papként, szerzetesként ma is teszi a dolgát, ahogy egész életében tette. Mindig szívén viselte a nemzeti közösség dolgait, most is közügyben szólítja cselekvésre tanítványait: adják aláírásukat ahhoz a nemzetközi polgári kezdeményezéshez, amelynek célja, hogy rábírja az EU döntéshozóit a nemzeti és nyelvi kisebbségek hatékony védelmére.
Osztályfőnököm írja: „Sajnos, nincs elég nagy mozgósítás az ügyben, nincs elegendő hírverés: április 3-áig 7 EU-országból legalább 1 millió támogató aláírás szükséges ahhoz, hogy az EU Bizottságnak kötelező legyen foglalkoznia az „őshonos európai kisebbségek” jogainak szabályozásával. Mindenki előtt ismert, hogy a Kárpát-medencében cca. 2 millió magyar él „őshonos kisebbségben”. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk érdekükben. Ez nem politikai kérdés, hanem emberi kötelességünk, minden nagykorú magyarnak alá kell írnia a támogatást. A kezdeményezés a www.jogaink.hu oldalon írható alá. Ott minden magát mutatja. Aláírásod után, kérlek, küldd tovább minden ismerősödnek ezt a levelet.”
Beléptem a jelzett oldalra. Egy perc alatt végeztem. Aláírásom a 382 ezer 824-es számot viseli. Ennyi gyűlt össze eddig a szükséges egymillióból. Szomorú arány, de április 3-áig szerencsére van még bő egy hónap. Megnéztem, mely országok polgárai a legaktívabbak. A nemzetenként kívánatos aláírás-mennyiségből Dánia 43, Spanyolország és Szlovákia 62-62, míg Lettország 71 %-ot teljesített. És a normát jócskán túlteljesítő éllovasok: Magyarország – nagy fölénnyel második –, míg Románia mindenkit ver. Nincs kétségem: ez az erdélyi magyarságnak köszönhető.
Az aláírásgyűjtő portálon egy Európának címzett levél olvasható:
„Kedves Európa!
Mi, magyarok és a kisebbségben élő magyar közösségek hozzád tartozunk. Kultúránkkal gazdagítunk, hagyományainkkal színesebbé teszünk téged. Most rajtad a sor: Állj ki a kisebbségben élő magyar közösségekért!
Olyan Európát akarunk, ahol a nemzeti közösségek szabadon használhatják anyanyelvüket, szabadon rendelkezhetnek iskoláikról, és ahol nem hátráltatják a nemzeti régiók gazdasági megerősödését.
Egyenlő bánásmódot akarunk az őshonos nemzeti kisebbségeknek, mert ők is teljes jogú polgáraid!
Arra kérünk, hogy védd meg a nemzeti kisebbségek jogait, a jövőnk múlik rajta! A magyar nemzeti közösségek számítanak rád!”
Tisztelt Olvasó, szánj rá egy percet: irány a www.jogaink.hu!
A rovat további hírei: Napraszóló
Pentele hideg decemberei
2018. december 16. (vasárnap)A krónikák szerint dermesztő hónappal zárult az 1945-ös év. Vad szelek kergették a porhavat, csonttá fagyott minden, de volt valami, ami még inkább zorddá tette azt a decembert: a félelem.
A „pentelei persely”
2018. december 09. (vasárnap)Disznótorba invitál egy kedves ismerős. Gyere - mondja - semmit nem kell tenned, csak nézelődsz, meg eszel, iszol. Ha dolgozni se kell, minek menjek? Egyek igyak, szégyenkezve, hogy a férfiak meg az asszonyok egy léhűtő körül szorgoskodnak? Hát nem. De köszönöm a meghívást.
A legszebb karácsonyi ajándék
2018. december 02. (vasárnap)A férfi régi adventi élményeit rendezgeti a fejében: a gyermekei feszült várakozását, a cinkosságot, ahogy a maminak szánt ajándék titkára szövetkeztek, a listázást, hogy mit kapjanak majd a haverok, s a találgatást, hogy ők vajon mire számíthatnak. Felidézi, milyen izgalomba jöttek egyszer a kicsik, amikor a szentestére várva a szürkületben meglátták: egy madár telepedett a párkányra.
Hogyan kell embert lopni?
2018. november 25. (vasárnap)Mi sem egyszerűbb. Ám ne feledkezzünk meg a módszerességről. Precízen kell csinálni, íme: „Harangot csak egyféleképpen lehet önteni. Csak úgy, ahogy Borisz, dehogy Borisz – Boriszka teszi az Andrej Rubljovban.” Jaj, nem! Összekevertem jegyzeteimet, ez az idézet Ancsel Éva kisesszéjéből való, a harangöntésről, meg az alkotás türelméről, az alaposságról, az elmélyültségről szól.
Pentelére Terencskének, Totyinak
2018. november 18. (vasárnap)Régi folyóiratok között matatok. Kezem megáll egy 1990-es Filmvilágon. Szívem szerint való írásra lelek: Szőts István, az – akkor még – élő legenda idézi fel emlékeit. Ha egyetlen más filmet nem alkotott volna, akkor is korszakos alakja lenne kultúránknak: az 1941-ben készült Emberek a havason új fejezetet nyitott a mozgókép hazai történetében. Velencében, a mértékadó fesztiválon fődíjat nyert, itthon és külföldön róla szóltak a szakmai dialógusok.
Ledőlési határidő
2018. november 11. (vasárnap)Előttem embersokaság kígyózik, délidő van, a környék legjobb rántott szeletére vár mindenki. Minőségi, nem vágják a húst papírvékonyra, nem klopfolják ki belőle a „lelket” is, frissen készül, még forró, amikor a legéhesebbek az árudából kilépve falni kezdik.
Pentele az utolsókig kitartott…
2018. november 04. (vasárnap)„A bombázás után az orosz tankok a pincesoron jöttek lefelé a sötétben dübörögve. Az utca végén van egy szűk forduló, ahol a tank nem fért el, és az ágyúcső bement az ott tévő házba, és pont a szentképnél állt meg.”