Testvérek. Látszólag teljesen különböző személyiségek. Erdőssy Ágnes női ruhakészítő, határozott személyiség. Erdőssy Erika kozmetikus, csendesebb, visszahúzódóbb. De mégis, ami mindkettőjükben teljesen nyilvánvalóan és teljes mértékben azonos; az a szakmai alázatuk. Olyan elkötelezettséggel végzik választott hivatásukat, ami nem tűr sem alkut, sem kompromisszumot.
Így egyáltalán nem lepődtem meg, amikor a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamarától ebben az esztendőben mindketten megkapták a Dunaújváros Kézművességéért kitűntető címet.
A Vasmű úti földszinti lakás egyik szobájában van a kozmetika, a másik a szabóságnak ad helyett. Míg Erika birodalmában tökéletesen, már-már elvágólag, rendben sorakoznak a polcokon a tégelyek és fiolák. Az ember leánya szinte vágyik mindegyikbe beleszagolni. Mindezekből egyet-egyet is kipróbálni pedig külön kaland. Ági pedig igazi műhelyben dolgozik. A szabóasztalon kiterítve egy anyag, a próbababán félig készen egy gyönyörű csipkés lágyesésű menyasszonyi ruha, a fogasokon már kész és próbára váró felsők, nadrágok, blúzok és ruhák. A polcokon gyönyörűséges kelmék várják, hogy ruhává álmodják őket. Varázslatos egy lakás ez minden bizonnyal: olyan a hely, ahonnan, ha megszépülve távozunk, akkor sokkal jobban érezzük magunkat a világban.
Mióta dolgoztok egy helyen?
- Ó, nem régóta, vagy 22 éve – vágja rá Ági tréfás öniróniával. Ekkor volt lehetőségünk megvenni ezt a lakást, addig ugyanis mindketten különkülön dolgoztunk egy-egy kisebb helyiségben.
Gondolom, nagyon sokan megkérdezik, hogy az előnyei mellett nem okoz gondot, hogy testvérként egy fedél alatt dolgoztok?
- Nagyon szeretjük egymást. Ez nem jelenti azt, hogy mindig és mindenben egyet értünk, de ez nem változtat azon, hogy az életünk minden területén segítjük és támogatjuk egymást. Úgy gondolom, hogy ez lenne mindenhol, minden családban a természetes.
Ahogy a vállalkozások kezdeteire terelődik a szó, elmésik, hogy a „mindig mindenben támogatjuk egymást” ezen a területen is jól működött.
- Amikor a szemöldök, szemhéjtetoválást tanultam, s gyakorolni szerettem volna. Ki más lett volna az első alanyom, mint a nővérem – mondja Erika.
- Persze, mert inkább rajtam ne legyen valami tökéletes, mint a vendégein – fűzi hozzá Ági mosolyogva. Persze azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem tudnám megmondani, hogy hány órát állt nekem a testvérem gombostűkkel teletűzdelve, amikor nekem kellett egy bonyolultabb ruhát összeállítanom.
Könnyű lenne azt mondani, hogy beleszülettek a vállalkozói létbe, de ez egyáltalán nem így történt. Amikor Erdőssy Ágnes nőiszabóként végzett, egyet tudott bizonyosan, hogy nem megy el valamelyik ruhagyárba dolgozni. Divattervező szeretett volna lenni, de az akkori felvételi kvóták alapján egy vidéki lánynak mindenféle kapcsolatok nélkül, esélye sem volt oda bejutni. Maradt tehát a vállalkozás:
- Abban az időben a vállalkozás egyet jelentett a kapitalizmussal. Így 1971ben, közel két év várakozás után kaptam csak meg az engedélyt a vállalkozás indítására. Ez sem volt kis eredmény, hiszen abban az időben, az egész városban csupán ketten voltunk maszekok.
Erika ugyan fiatalabb, de neki is hallgatni kellett arról a munkahelyén, hogy önálló vállalkozó szeretne lenni:
- Akkor a mestervizsgához két év gyakorlat kellett, s csak utána válthattam ki az ipart. A vegyesipari vállalatnál dolgoztam kozmetikusént, s nagyon ügyeltem arra, hogy nehogy kiderüljön, hogy önállósodni szeretnék. Félő volt ugyanis, hogy akkor a vizsga előtt még kirúgnak.
Sikerült. Azóta nevük egyet jelent a saját szakmájukban a minőséggel, a megbízhatósággal. Bár, ahogy erről beszélek, csóválják a fejüket:
- Tudod, vannak, akik irigyelnek bennünket, hogy milyen jó, hogy nektek nincs főnökötök magyarázza Erika. - Erre én azt szoktam válaszolni, hogy míg neked egy vagy két főnököd van, addig nekünk sok tucat. A vendégeink elvárásainak kell megfelelnünk, ők szabják meg az időbeosztásunkat is, ha késnek vagy nem jönnek el, ők borítják fel a munkarendünket, amiért nekünk kell a következő vendégünktől elnézést kérnünk. Nem lehetünk úgy betegek, hogy ne legyen kész egy smink, egy ruha, amit valami fontos eseményre ígértünk. Ezek mindmind a hátrányai. Az előnye azonban az, hogy mi magunk felelünk a saját szakmai fejlődésünkért, a saját magunk elvárásainak megfelelően tudjuk képezni, tovább képezni magunkat. Így én magam dönthetem el, milyen technikákat, krémeket alkalmazok, s milyen képzésen, továbbképzésen veszek részt.
Míg Erika az elsők között tanulta meg a szemhéj-, száj-, szemöldök-tetoválást és a különböző szépészeti eljárásokat, addig Ági a saját vendégeinek a divattervezője lett. Ő maga vásárolja azokat az anyagokat, hogy a vendégei személyiségének megfelelő, jó minőségű ruhákat tudjon készíteni. A „szeretnék egy ruhát erre vagy arra az alkalomra vagy célra” mondat bőven elegendő számára, hogy megszülessen valami alkotása, ami magán viseli - mint egy jó művésznél - a saját kézjegyét.
- A francia stílust szeretem, mert egyszerű, elegáns és nőies. Ez a stílus az, amely minden típusú nőnek jól áll – magyarázza.
A szakmai alázatot, a kompromisszumot nem tűrő precizitást szakmunkás tanulóként nagyon sokant tanulták meg tőlük az évek során a városunkban. Felvetődik az is, hogy miért nem ugyanazt a szakmát választották. Erika azt meséli, hogy ő mindig is kozmetikus akart lenni, nem vonzotta a varrás, egyszer ugyan készített egy szoknyát…
- Hát elég rettenetes volt évődik vele Ági.
- Nem is annyira… – ellenkezik Erika.
Este van, vége a napi „műszaknak” indulnak haza. Egyébként az otthonuk is közel van egymáshoz.
- Fekete Györgyi -
