Tanuljunk magyarul!

2018. április 15. (vasárnap) 16:27 - Várkonyi Balázs

Jó kis ház eladó – ugrik elém a neten a szokatlan hirdetés. Falusi portát ajánlanak eladásra. Ízlelgetem a rövidke mondatot, és egyre jobban tetszik. Lényegre törő, semmi fölösleges sallang, kirí az egy kaptafára készült szövegek közül. Amilyen egyszerű a hirdetés, olyan egyszerű az eladandó ház.

A kínálás módja és a kínált termék tökéletesen fedi egymást: jó kis ház eladó… Elüt a ’minden igényt kielégítő’ meg a ’jó állapotban lévő’ típusmondatoktól. Elszoktunk attól, hogy fogalomtárunkból a legegyszerűbbet válasszuk. Ezért is feltűnő, s így vélhetően sikeres is ez a naivitás báját hordozó mondat. A természetességet képviseli. És arról is tudósít, hogy a ház eddigi lakói magyarul beszélő emberek.

A minap szót váltottam az alsóvárosi traktus, a Burgundia öreg favágójával. Ma már nemigen forgatja a fejszét, nemigen veszi kezébe a hatalmas vonófűrészt, azt mondja, elég volt, a jó fél évszázad munka sokat kivett belőle. És ezt így fogalmazza meg: a fanyűvő mesterség őt magát is elnyűtte… Hallgatom szép szavait, bármiről mesél, azt tiszta magyarsággal mondja.

Visszaemlékszem régi ismerősömre, a hórihorgas juhászra. Az alföldi homokon futottam össze vele, aztán többször meglátogattam, hogy tanuljak tőle – magyarul. Amikor az új, csillogó-villogó juhhodályokról fejtette ki véleményét, azt mondta: idegen dolog az, nem jó a birkának, nem kell azt köpönyegben járatni, nem kell neki palotát építeni, mert sosem lesz abban otthon. A juhász szavai az önkifejezés szépségéről vallanak. Hasonlóan ahhoz, ami a szülőföldje szavait következetesen őrző koncertszervező szájából így hangzott nemrég: megszólítom olykor a náddudát. Vagy: a fejlesztőmérnök egy riportban a karrierje állomásait taglalja, s így fogalmaz: kinyílott az út előttem. A könyvtárigazgatótól pedig azt tanultam meg, hogy a rendezett életű gazdáról lehet így is fogalmazni: nem volt az kikapi, se kocsmás. Ugyanettől a direktortól hallottam: sok tehetséget földajkált a város…

Naponta ér a nyelvi merénylet a közösségi portálon. Nem lehet közbeszólni: tessék tanulni magyarul! Ki venné magára az önbizalma erős védőfala mögött? Szerzett jog lett a tisztátalan fogalmazás. Mondják a régi újvárosiak, hogy az első telepesek a pentelei kocsmában néha visszakérdeztek, ha egy helybéli ismeretlen szót használt. A messze városból jött munkás aztán alkalmazkodott: eltanulta a falu szófordulatait. A betelepültek között, ha kevesen is, de voltak analfabéták. Az „őslakók” között viszont egy sem. Pedig a háború után évekig alig volt hol tanulniuk. 1945. április 15-én a félig szétbombázott iskoláról így szólt a jelentés: „Az épület tetőzetének fele hiányzik, a másik fele roncs. Egy telitalálat az épület északi szárnyát ledöntötte. Nincs az iskolának sem egy ép ablaka, sem egy ép ajtaja. Nincs egy asztal, sem szekrény, sem könyvtár, sem irattár, sem anyakönyv. Nincs egy pad sem.” Évekig félnomád körülmények közt zajlott az oktatás. De a gyerekek megtanultak írni-olvasni. És otthonról is szép szót örököltek.

A rovat további hírei: Napraszóló

A pentelei „borlázadás”

A pentelei „borlázadás”

2018. április 21. (szombat)

Szomorú évforduló előtt állunk. Legalábbis a borissza ősöknek volt az szomorú. S a régiek között ugyan ki volt az a különc, aki soha nem emelte meg a borospoharat? 1948-at írunk. Az utolsó rendi országgyűlés közös teherviselésről szóló döntését bizakodva fogadja Pentele javarészt földből élő népe. 

Jaj neked, lógós!

Jaj neked, lógós!

2018. április 08. (vasárnap)

A szaki csak állt a hatalmas moziteremben, úgy érezte, minden lámpa fénye rávetül, de valójában csak a szemek szegeződtek rá, az áldozatra. Vele szemben az ezerarcú tömeg. Délután fél kettő körül járt az idő. Április valahányadika volt. Ja, ez fontos, ne feledjem: 1952.

A nyuszi jött…

A nyuszi jött…

2018. április 02. (hétfő)

Igen, megérkezett, ez a hivatása húsvétkor. Mindig kiszámíthatóan pontos. Hozott ajándékot annak is, aki már nem hisz a mesében, s annak is, aki hisz. Neki még inkább.

És eljön az ég felhőin…

És eljön az ég felhőin…

2018. április 01. (vasárnap)

A szabadságharc idején – amiképp Bálint Sándor feljegyzéséből ismerjük – a bácskai Boldogasszonyfalva, Gospodince 1849 nagyszombatján zajló ostrománál a szegedi honvédzászlóalj azt kívánta, hogy a támadásban a legelső legyen. Úgy is történt. 

Égzengés a templomban

Égzengés a templomban

2018. március 31. (szombat)

Ma este a hívőket az egyházi év leggazdagabb szertartása szólítja a feltámadási misére. Jézus kereszthalála után kegyeletes csöndbe burkolóztak a templomok, ma megélednek. Belépünk húsvét vigíliájába.

Már néma csönd van a Koponyák hegyén…

Már néma csönd van a Koponyák hegyén…

2018. március 30. (péntek)

Jézus kereszthalála estéjében járunk. Közhasználatú nevén e nap a nagypéntek. A templomok harangjai némák, nem szól az orgona sem. Ezen a napon nincs mise, ám az evangélium alapján felidézik a szenvedéstörténetet.

Csöndnapok előtt

Csöndnapok előtt

2018. március 30. (péntek)

Ősz nénike áll a piac bejáratánál. Előtte kosara, abban barkaágak. Egy-egy ember néha megáll, vesznek is meg nem is. Pedig szép, dús, bokros darabok. Divatosan öltözött nő jön, kér kettőt. Fizet, majd mintha meggondolta volna magát, az egyikre mutat: elég lesz mégis csak ez – és a másik barkát visszaadja. A kopottas ruhájú mamóka guberálja a pénzt, adná vissza ő is, de a vevő kedvesen int, köszön, s megy az útjára.