Egy tragédia margójára

Egy hónappal ezelőtt egy női holttestet találtak a Fertő tó nyugati partjánál, az osztrák Ruszt településtől nem messze, Soprontól közel harminc kilométerre. Az eisenstadti ügyészség a közelmúltban arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy a gyilkosság áldozata egy 30 éves magyar állampolgárságú nő volt. Hivatalos forrásból meg nem erősített információink szerint a holttest egy 30 éves rácalmási nőé, N. Zsuzsannáé, aki különböző alkalmi munkákból igyekezett eltartani magát Bécsben. A bűntény elkövetésével vádolt 63 éves osztrák Alfred U. részletes beismerő vallomást tett, s mint arról Kronen Zeitung internetes oldala beszámolt, az elkövető különböző, nők elleni erőszakos bűncselekmények miatt már 32 évet ült korábban börtönben. Az Europol eközben azt vizsgálja, hogy a férfi tehető-e felelőssé több szlovák és magyar prostituált eltűnéséért, míg szövetségi bűnügyi hivatal (BKA) elővett egy 1993-as, máig megoldatlan burgenlandi gyilkosságot, mivel az említett időszakban a 63 éves osztrák férfi rövid ideig szabadlábon volt.

***

Ádám gyakran elsírja magát. Nem talál megnyugvást, mióta megtudta, hogy az ő nővérét gyilkolták meg Ausztriában rendkívül kegyetlen módon. Fulladozva a sírástól meséli el, hogy egyszerre van benne fájdalom és a felháborodás. Nem igaz, amit az újságok a testvéremről írnak, egy csomó hazugság van körülötte, körülöttünk. Júniusra beszéltük meg, hogy találkozunk, hogy kimegyek hozzá. De ez már nem lesz meg…

A harminc éves áldozatról édesanyja mutatja a képet

Ez a találkozás azért lett volna fontos, mert hosszú idő óta most találkozott volna vele újra, hiszen személyesen csak kisgyermek korában látta utoljára:

Anyától hárman voltunk testvérek. Előbb a nővérem került nevelő otthonba, majd én laktam 15 évig intézetben. Így míg én otthon voltam, ő már intézetben, mire én haza jöhettem, addigra már ő ment el otthonról… Emlékszem, egyszer eljött hozzám 'Martonba látogatni, de aztán nem tudtunk többet találkozni. Néhány hónapja a néném révén kerestük meg egymást a Facebookon, s el kezdtünk beszélgetni. Nagyon jó volt. Olyan sok mindenben hasonlítottunk. A legfőképpen azokban a dolgokban, amiken végigmentünk.  Mi megértettük egymást. Tudtuk, milyen egyedül lenni. Olyan jó volt, hogy egymásra találtunk…

Azt is tudtam, hogy nehézségei vannak. Szerettem volna neki küldeni pénzt, de nekem sem volt… Mondtam, hogy jöjjön haza, de azt mondta, jobb neki kint. Ami itthon volt, amiatt ment el, nem akart már visszajönni. Ezért hívott inkább ő magához…

- Miről beszélgettetek?

Hát arról, hogy intézetben voltunk…. hogy mit gondolunk a családunkról… néha megkérdezte, hogy hogyan kell ezt vagy azt főzni, mert neki az intézetben nem tanították meg. Martonban mi megtanultunk főzni, én szoktam is, ezt ő tudta, ezért kérdezett recepteket. Mesélt arról, hogy takarít. Elmondta, hogy vasúti kocsikat meg hasonlókat. Volt, hogy jobban ment neki, utóbbi időben már panaszkodott. De Zsuzsi nem volt prostituált, azt én tudom, ez is hazugság.

Ádámot megrázta testvére halála

Honnan tudtad meg, hogy meghalt…

- A néném hívott fel. Ő mondta el, hogy mi történt. Először nem akartam elhinni, de annyira zokogott, hogy tudtam, ez igaz.

Édesanyátok?

- Nem lakom én sem otthon. Albérletben lakom itt a városban. Nem, nem ő szólt, hanem a néném. Ahogy hallottam, ő is a keresztanyjától tudta meg…  Nagyon kiborultam, remegett kezem-lábam, be se tudtam menni aznap dolgozni. De rendesek voltak nagyon a munkahelyemen. Megértették a dolgot.

Hogyan tovább?

- Nem tudom… Össze vagyok zavarodva… Legszívesebben magamhoz venném a kisfiát. Egyszer elmentünk anyámmal megnézni, de most már nem is tudom, merre lehet. Olyan tehetetlen vagyok…

- Fekete Györgyi -