A DSE Röplabda Akadémia serdülő csapatának bajnokságot nyert játékosai az utóbbi egy évben elvégzett munkájuk eredményeként értékelik az aranyérmet.
Bajnokságot nyerni mindig, minden korosztályban hatalmas dicsőség. Így vannak ezzel fiatal röplabdázóink is, akik a DSE Röplabda Akadémia zászlója alatt nyerték el a serdülők korosztályában a legjobbnak járó első helyet. Mindezt hatalmas fölénnyel, hiszen az összes bajnoki mérkőzésüket megnyerték, ráadásul úgy, hogy a lejátszott 43 szettből csupán egyet vesztettek el. Mindebből leszűrhető, hogy Tomanóczy Tibor irányításával rendkívül komoly munka folyik a dunaújvárosi akadémián. Azt, hogy a közeljövő milyen eredményeket hozhat megjósolni lehetetlen, de az jó jel, hogy a serdülő bajnoki címet nyert, emellett a junior, az ifi, a felnőtt bajnokságban, és a válogatottban is bizonyított fiatalok többsége Dunaújvárosban képzeli el jövőjét.
- Nagyon megdolgoztunk a bajnoki címért – foglalta össze az elmúlt időszakot Iván Bence -, melynek legvégén olyan lábsérüléssel küszködtem, amely miatt nem is járhattam. Ez nagyban megnehezítette célomat, mégpedig azt, hogy én legyek az év ütőjátékosa, de ha kellett, ülve végeztem el a labdás feladatok egy részét és az erősítő munkát egyaránt. Emiatt az sem volt biztos, hogy a bajnoki döntőben egyáltalán pályára léphetek, ennek ellenére azonban együtt éltem a csapattal, nehogy bármiről is lemaradjak. Végül sikerült felépülnöm, és a csapat rendelkezésére állhattam. A Kecskemét elleni döntő ütközetre olyan kiválóan működtünk együtt, hogy nem lehetett kérdéses a győzelmünk. Az első hely megszerzése pályafutásom eddigi legnagyobb mérföldköve, melyre nagyon büszke vagyok. Régi álmom valósult meg ezzel, melyet nagyban köszönhetek csapattársaimnak is. A célom az, hogy a tanulás mellett a következő években Dunaújvárosban alkossak marandót, szép eredményeket érjek el a junior és az ifi bajnokságban, valamint az NBI-es csapat alapembere legyek.
Iván Gergő szerint a DSE Röplabda Akadémia megérdemelten nyerte meg a bajnoki címet:
– Rettentően sokat dolgoztunk az elmúlt évben. Négy csapatban kellett helyt állnunk, így a serdülő, a junior, az ifi és a felnőtt bajnokságban, valamint a válogatottban is, így reális az, hogy saját korosztályunk bajnokai lettünk. Kifejezett erősségünk az volt, hogy ennyi időt játszhattunk együtt, amely miatt rendkívül jól összeszoktunk. A mögöttünk lévő időszakban elvégzett munka mennyisége és minősége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy taktikailag és fizikálisan egyaránt mind egyénileg, mind csapategységben fejlődni tudjunk. Mivel még mindannyian tanulók vagyunk, mindezt a tanulás mellett kellett elvégezni. A körülményeink mindvégig jók voltak, mely fejlődésünket szolgálta. A jövőbe nem láthatok bele, de azt ígérem, hogy az iskolában, az edzéseken és a mérkőzéseken egyaránt megpróbálom a maximumot nyújtani, hiszen az a célom, hogy mindig jobb legyek, ezzel bekerüljek a felnőtt és a válogatott csapatba egyaránt. Ehhez a DSE Röplabda Akadémián a feltételek adottak.
Tomanóczy Bálint édesapja nyomdokaiba szeretne lépni:
- A sűrű feladatok miatt, hiszen egyszerre négy korosztályban kellett játszanunk, az elején nagyon nehezen sikerült felvennem a ritmust, de fél év elteltével éreztem azt, hogy ez sikerült. Egy idő után a szabadidőnket is be tudtuk osztani, de a tanulásra is időt kellett fordítanunk. Persze fárasztó időszak volt, de mint az az eredményeinkből látszik meg tudtuk csinálni. Ugyan közben a tanulmányi átlagom csökkent, de ezt csak magamnak köszönhetem. A serdülő bajnoki címig vezető út elején ellenállás nélkül jutottunk tovább a hatos döntőig, mely időszakban mindenki bizonyíthatott, és elegendő játékidőt kapott.
Ekkor már éreztem azt, hogy ellenfeleinknél sokkal erősebbek vagyunk, és akár a bajnokságot is megnyerhetjük. Mindezt úgy, hogy naponta kétszer edzettünk, mely ebben a korosztályban egyedülálló. A döntőben egyedül a Kecskemét nehezítette meg a dolgunkat, akik egy szettet elvettek tőlünk, ettől kezdve azonban egyenes út vezetett az aranyéremig. Mivel ez az első igazi csapatsikerünk, melyet ráadásul édesapám irányítása alatt értünk el, ez számomra mindig emlékezetes marad, melyre nagyon büszke vagyok. Úgy érzem, szép jövő áll előttünk, melyhez az kell, hogy együtt tudjunk maradni. Ekkor biztosan jönnek majd a sikerek mind a korosztályos, mind a felnőtt csapattal.
Matyiák Árpáddal hatalmasat fordult a világ az elmúlt egy évben:
- Sikeres egy éven vagyunk túl, mely időszakban sokat fejlődtünk csapatként és egyénileg egyaránt. Mindez a rengeteg edzésnek és Tomanóczy Tibor vezetőedzőnknek köszönhető. Teljesítményünk hullámzó volt, de ez a fiatalságunkból ered. A serdülő bajnokságban minden ellenfelünk tudta, hogy mi vagyunk az esélyesek, ezért mindenki bennünket akart megverni. Ez azonban nem sikerült senkinek, egyedül a Kecskemét vett el tőlünk egy szettet. Ez a csapat erőnlétének, akaraterejének, összefogásának köszönhető. Ez nagy büszkeséggel tölt el bennünket, de jövőre még magasabb célokat szeretnénk elérni, hiszen minden korosztályban az első helyen akarunk végezni. A felnőtt első osztályban is feljebb kívánunk lépni, mely együttesnek az alapemberévé kívánok válni. Ez egyébként gyermekkori vágyam.
Nagy feladatok várnak Sárközi Kálmánra, a csapat liberójára:
- Én januárban érkeztem Dunaújvárosba, és azóta egyre jobban játszom. Ez az edzéseknek és az akaraterőmnek egyaránt köszönhető. A célom, hogy én legyek a posztom legjobbja nem csupán Magyarországon, hanem a világon is. Ezért volt fontos, hogy a lehető legjobb formámat hozzam a serdülő döntőben, hiszen bajnok akartam lenni. Ez sikerült, melyre nagyon büszke vagyok. Ezt igazi csapatként értük el. A következő szezonban minden bajnokságban az élen szeretnék végezni a DSE Röplabda Akadémia szerelésében, míg az NBI-ben alapemberré kell válljak. Ez hatalmas feladat lesz, hiszen jövőre végzek tanulmányaimmal, így a vizsgáimra is oda kell figyelnem.
Flachner Kornél utazta a legtöbbet azért, hogy a DSE Röplabda Akadémia csapatát erősítse, de ő hosszú távú tervei miatt nem biztos, hogy városunkban marad:
- Szüleim támogatása nélkül nem lett volna lehetséges, hogy együtt ünnepeljek a fiúkkal, hiszen rengeteget kellett utaznom. Emellett a DSE Röplabda Akadémia vezetősége is nagyon korrekt volt velem, akik mindenben támogattak. A tanulásra csak az utazások alatt volt időm, ennek ellenére nem lett rossz a bizonyítványom. Az elmúlt egy évem nagyon nehéz volt, hiszen a sorozatos sérülések és az utazás miatt keveset edzhettem együtt a fiúkkal. Azonban az előtte lévő időben annyira összeszoktunk, hogy a mérkőzésekre minden összeállt, de az állóképességem nem volt az igazi. A serdülő bajnokságot azért tudta megnyerni a csapat, mert ehhez mindenkinek megvan a tehetsége. Én köszönettel tartozom nekik, hogy végül együtt ünnepelhettünk, hiszen ők nálam ezért sokkal többet dolgoztak. A következő időszakban a tanulásra fogom fektetni a hangsúlyt, így nem biztos, hogy Dunaújvárosban folytatom a röplabdázást. Az biztos, hogy újváros nagyon fog hiányozni. A célom, hogy a BME műszaki karának, vagy az Óbudai Egyetem gépészmérnöki karának hallgatója legyek.
